Belföld

Tizenhatezer meleg, kordonrengeteg: másfél hét múlva Pride

Elmondjuk, miről szól az idei LMBTQ-felvonulás, miért csúny a hajlam szó, hogyan igazoltatják a transzneműeket és hogy hány nem heteró ismerőse van a kedves olvasónak. Miért nem lehet simán azt mondani, hogy meleg?!

A rendőrségen múlik, hogyan védi meg a vonuló melegeket, biszexeket, transzneműeket és queereket, illetve az üggyel szimpatizálókat (vagy, ahogy az ellentüntetőknek szimpatikusabb: a külvilágot tőlük) másfél hét múlva a Budapest Pride menetén. Egyelőre úgy tűnik, idén is vaskos kordonok között, a külvilágtól egy-egy saroknyira hermetikusan elzárva sétálnak majd. A szervezők ugyanis nem érzik a paradigmaváltást a rendőrség részéről: szerintük sokkal egyszerűbb lenne, ha a hatóságok végre nem a több ezer (tavalyelőtt 4-5, tavaly 8, idén a dupláját várják) „színes, jó kedvű” LMBTQ-személyre koncentrálnának, hanem a „10-20 ellenüntetőre” – fogalmazott Milanovich Dominika önkéntes a Hír24-nek a Budapest Pride sajtótájékoztatóján, hozzátéve: így talán kordonok sem kellenének. Jól mutatja a rendőrség hozzáállását, hogy egyedül őket szólítják fel évről évre a közerkölcs betartására, jelentsen ez bármit is (a jog nem ismer ilyen fogalmat); ez szerintük önmagában diszkrimináció.


Milanovich Dominika és Hanzli Péter szervezők

A péntektől jövő vasárnapig tartó fesztivál és az 5-i felvonulás mottója a „365 – most & mindennap”, amely az országszerte mindennapos megkülönböztetésre, „fojtogató előítéletekre” utal. Nem csak a házasságról és az örökbefogadásról van szó. „Ilyen az, amikor az LMBTQ-párok nem sétálhatnak az utcán kéz a kézben, nem csatlakozhatnak a munkahelyen a családról szóló beszélgetésekbe. Nem csak a kirúgás ilyen, hanem az is, hogy nem léphetnek feljebb a ranglétrán.” Milanovich szerint vidéken súlyosabb a helyzet, mint a fővárosban, ahol könnyebb „túlélni” egy coming outot. A legrosszabb a transzneműeknek, akik egy rendőrségi igazoltatást sem úsznak meg beszólogatás nélkül.

Az LMBTQ-személyeket egyre inkább elfogadja a magyar társadalom, bár a helyzet még mindig siralmas – mondták a szervezők a sajtótájékoztatón. Egy felmérés szerint a magyarok 16 százaléka ismer személyesen meleg, biszex, transznemű embert (mármint olyat, akiről tudja, hogy az); az uniós átlag 36 százalék. Ez azért lehet meglepő, mert a tudomány mai állása szerint az emberiség 5-10 százaléka nem heteroszexuális, azaz a kedves olvasó ismerőseinek ötöde-tizede is ilyen, illetve – bizony! – a Parlamentben is ülnek vagy tízen-húszan.

Úgy tűnhet, olaj a tűzre a politikusok homofób megnyilvánulásai, de akár még jól is jöhetnek. Semjén Zsolt a napokban aberrációnak titulálta a melegházasságot (a sajtóban később úgy terjedt el, a homoszexualitást), illetve Kerényi Imre is buzilobbizott egy sort nemrég. A szervezők remélik, ettől csak még többen jönnek, amúgy pedig senki nem veszi be az ilyen szövegeket. Egyébként meghívták őket: névre szóló levelet kapott az összes közjogi méltóság, a frakcióvezetők (a Jobbiké nem), bizottsági elnökök és több civil szervezet vezetője. Eddig senki sem reagált. Magyarországon egyébként nincs nagy divatja a közszereplők vonulásának: 2009-ben Gyurcsány Ferenc tűnt fel a tömegben, a 2007-es (akkor még nem szétkordonozott) Pride-on pedig Szetey Gábor államtitkár bújt elő, azaz vállalta nyilvánosan másságát. Később lemondott és külföldre költözött.

A tavalyi vonulás képekben

A cél tehát az, hogy ne csak egy napra, kordonok között lehessenek felszabadultak a LMBTQ-személyek. A szervezők szerint ez a többségi társadalom felelőssége: azt tanácsolják például, hogy „ne nevessünk a homofób vicceken, sőt kérjük ki magunknak, és szóljunk fel, ha azonos nemű párokat inzultálnak közlekedésen, az utcán”, szóval álljunk ki és köteleződjünk el aktívan. A Pride egyébként általában is feminista és antirasszista fesztivál, amely ugyanúgy kiáll a kerekesszékesek, vagy a romák jogaiért is.

Szóba került még a norvég alap körüli botrány is: a Pride-ot is szervező Szivárvány Misszió Alapítvány tavaly tavasszal pályázott az előbújás napjára készülve, kaptak is 4-5 ezer eurót, amelyet brosúrákra, workshopokra, csoportos foglalkozásokra és videókra költöttek. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal – annak is az állami vagyonnal foglalkozó csoportja – vizsgálatot kezdeményezett ellenük, ám az Alapítvány szerint nincs a kezükben állami vagyon, a vizsgálat tehát jogellenes, annak nem vetik alá magukat. Hamarosan azonban minden dokumentumot közzétesznek honlapjukon, így, ha a KEHI vizsgálódni akar, ott megteheti. A Pride amúgy nem kért és nem is kapott pénzt a norvégoktól.

Mi ez az LMBTQ izé? Miért nem lehet simán azt mondani, hogy melegek?!

A Szivárvány kiosztott az újságíróknak egy miniszótárat a „javasolt szavakról”. Ebben nem tanácsolják a homoszexuális szó használatát, mondván, túl orvosi és csak a szexualitásra koncentrál. A meleg sem jó, az csak a férfiakra vonatkozik, azt pedig, reméljük, nem kell megmagyaráznunk, mi baj a buzival. Mármint a szóval. Az előbbiek mindegyike helyett javasolják az LMBTQ-t, hiszen az lefedi a leszbikusokat, melegeket, biszexeket, transzneműeket és queereket, csúnya, elidegenítő betűszó és szóismétlés ide vagy oda.

Ugyanígy betegségre utalnak az irányultság, hajlam szavak, a helyes a nemi identitás és a szexuális orientáció. Ósdi közhely a „férfi női testben” kifejezés (és a fordítottja), mondjuk inkább, hogy transznemű, vagy queer. Férfivé/nővé operálás helyett a helyreállító műtét kifejezés a helytálló, hiszen az érintett lélekben eleve olyan nemű volt, amilyenné operálták. A Budapest Pride Felvonulás nem Meleg Méltóság Menet, pároknál egynemű helyett pedig korrektebb az azonos nemű.

Olvasói sztorik