 |
 |
|
A Bloc Party feltűnése az elmúlt esztendő popkulturális színterénekegyik breaking news híre volt. A képzeletbeli news roomokban azonnal felcímkézték őket az adásszerkesztők: „a Bloc Party a 2005. év Franz Ferdinandja”. Ez a kijelentés persze ezer sebből vérzik, mégis jól kifejezi azt az elragadtatást, ahogyan az angolok viseltetnek új felfedezettjük iránt.
A Bloc Party azonban nem olyan trendteremtő formáció, mint amilyen a Franz Ferdinand, mégis: a Silent Alarm új színekkel és árnyalatokkal gazdagítja az új angolszász popforradalmat, amely eltörölte az eddigi királyokat, s visszaállította régi rangjába a 25 évvel ezelőtti new wave-et. A Bloc Party nem fogalmazott meg dekrétumokat, nem szervezett tömeges lefejezéseket, ők szerényen csak zenélnek. Viszont már a csapat összeállítása is demonstratív: a karakteresen brit formáció énekes-gitárosa Kele Okereke nigériai származású, míg a dobosuk ázsiai felmenőkkel rendelkezik. A lemez hangszerelése látszólag egyanyagú, jobbára az „üveghangú” gitár-soundot hozzák működésbe (erre minden egyes alkalommal felvakkantanak a szomszédom uszkárjai). Valójában azonban olyan regiszterek szólalnak meg a lemezen, amelyek más fénytörésben mutatják meg az újhullámot. Az album erőtlen megnyilvánulásai a lassú számok; valljuk meg, a lírához nincs füle a programját a bravúros ritmikára és feszes melodikusságra építő zenekarnak.
Míg a Franz Ferdinand bemutatkozó lemezén minden egyes megszólalás slágergyanús dal volt, addig a Bloc Party melankolikusabb repertoárkészlettel állt elő. A tüskés gitárokkal teli, „igazi táncdaloknak” nevezhető nehézfegyverzetéből is csak négyet (A Like Eating Glass, Helicopter, Banquet, Luno) vetettek be. A Bloc Party a new wave alom egyik legkreatívabb és leginkább kísérletező közössége, de a kortárs újhullám jelenleg egyet jelent az olyan házibulikkal, amelyek után újra kell csiszolni és lakkozni a parkettát. Ha a retro-new wave is bejárja a poptörténelem különböző színtereit, gazdagodik, fejlődik, nyilván eljön az idő, amikor megértik a Bloc Party szándékait, és nemcsak a tánccal lesz egyenlő a nevük, hanem a tánc utáni mély levegővételekkel is az erkélyen.
