Idegőrlő, többórás várakozás után lehetett csak bejutni 2005 nyarán a berlini Goya show-ra, így aztán rengetegen lemaradtak. Aki tehette, az Bécsbe vándorolt megtekinteni az „utazó” kiállítást, míg sokan egy másik spanyol piktor óriással vigasztalódnak e hetekben a német fővárosban. A Neue Nationalgalerie – kőhajításnyira a Potsdamer Platztól – a házigazdája a Pablo Picasso alkotói korszakainak, s magánéletének összefüggéseit bemutató tárlatnak.
Picasso: Paul mint Harlekin.
Az apropót a párizsi Musée National Picasso fennállásának két évtizedes jubileuma adja. A kurátorok a XVII. századi, Szajnához közeli palotából kétszáz Picasso-alkotást hoztak át a Spreehez. Festmények, grafikák, fekete-fehér archív fotók, szobrok elevenítik fel a Malagán született, Barcelonában és Párizsban élt zseniális művész történelmi korokon és stílusokon átívelő, humort, erotikát, őszinteséget sugárzó munkásságát. A „Pablo, der Private Picasso” című izgalmas, tartalmas kiállítás kánikulát varázsol a ködös, fejfájdító berlini télbe. A 92 esztendőt megélt mester hét évtizedes szorgalmának termése lenyűgöző. A remekművek kicsit haza is érkeztek az NSZK-ba, hiszen a Világbéke-díjas, fehér galambot megálmodó, örökifjú mester a Német Művészeti Akadémiának is levelező tagja volt. A multikulturális szívtipró Picasso „privát mivolta”, talán a feleségeit, szeretőit megörökítő, egy-egy kreatív fázisához szorosan köthető festményein a legkézzelfoghatóbb. De maradandó élmény a fiát bohócjelmezben ábrázoló „Paul mint Harlekin” című képe, avagy a biciklinyeregből és -kormányból komponált 1942-es „Bikafej” is. A 2006. január 22-éig megtekinthető pazar gyűjtemény láttán csak azt nem érti az ember, miért nem kígyóznak sorok a berlini Új Nemzeti Galéria előtt. A 12 eurós (mintegy 3 ezer forintnyi) belépő és a hideg idő aligha tántoríthatja el a Picasso-rajongókat.
