Jól indult a hét, hiszen kedden újabb csúcsot döntött a Budapesti Értéktőzsde indexe. Szerdán azonban arra a hírre ébredt a piac, hogy zuhan az olajár, és az amerikai gazdaságról szóló adatok is aggasztóak. Ami ezután következett, azt csak azért nem neveznénk pániknak, mert akkor nem találnánk szavakat a későbbi eseményekre. A piac a mélybe szállt, három nap alatt több mint 6 százalékot veszítve értékéből. Az esést a Mol és a Richter vezette, de szinte senki nem tudta kivonni magát az események alól.
A legvolatilisabb hetet a Richter zárta. Először szárnyalt a papír, mivel a Citigroup befektetési bankja, a Schroders Salomon Smith Barney elemzője, Robert Bonte-Friedheim 43 ezer forintos célárfolyamot tett a részvényre. Ennek következtében a papír 40 ezer forint fölé száguldott. Majd szerda reggel az egyik újságnak Bogsch Erik elnök-vezérigazgató azt nyilatkozta, hogy a Citigroup előrejelzése az orosz piaci értékesítésre irreális, ezért a Richter esetében fordult is a trend, és a piacok büntettek. Végül a Richtert is továbbsodorta az eladási láz, és hamar 10 százalékkal lejjebb találta magát.
Merre tovább?
A múlt hét eseményei után adódik a kérdés, hogy merre tovább. Nagyon vegyesek a hatások, így nehéz megállapítani, hogy a bika vagy a medve érvei az erősebbek-e. A múlt heti eséshez vezető okok változatlanok. Egyrészt globális eladási hullámnak lehettünk szemtanúi, és továbbra sem előnyös a kilátás, ezért ha a többi nemzetközi piac esik, akkor a Budapesti Értéktőzsde számára is csak ez lehet az irányadó trend. Az olajár is gyengélkedik, és a magas energiaárak inkább a kevésbé energiafüggő fejlődő országok irányába terelték a piacot. Továbbá az árfolyamok is nagyon magasak voltak, és mondjuk egy 37 ezer forintos Richterre, egy 21 ezer forintos Molra továbbra sem lehet azt mondani, hogy túlságosan olcsó lenne.
Ezzel szemben a piacokat az idén is felfelé hajtó tényezők közül a legfontosabb még mindig jelen van, és ez nem más, mint a hatalmas likviditás. A BUX-ot ugyanis nem az olcsó árfolyamok hajtották felfelé – azaz nem fundamentumok hajtották –, hanem a beáramló friss tőke – azaz likviditásvezérelt ralinak lehettünk szemtanúi. Márpedig a tőkeáramlás iránya változatlanul a fejlődő irányok felé mutat és nincs szó egyelőre tőkekivonásokról. Épp ezért, ennek a piacnak a számára a legrémisztőbb szó, amit hallani lehet, az a „redemption”, azaz tőkekivonás. Ameddig a londoni alapok nem számolnak be tőkekivonásról, addig a részvényeladások során begyűjtött készpénz csak a partvonalra kerül, ami nagyon veszélyes, hiszen a túl sok készpénz egy emelkedő piacon automatikusan alulsúlyozást eredményez, azaz a relatív teljesítményt rontja. Márpedig ez az alapkezelők rémálma. Csodálatosan összerakott piac ez, ahol sokszor az ilyen belső fogaskerekek határozzák meg az irányt.
Döntő hét
Talán az előttünk álló hét választ adhat arra, hogy merre megy tovább a piac. Jelentősebb vállalati bejelentés nem várható, ellenben több elemzői ajánlás borzolhatja a kedélyeket. Szintén fontos lesz hallani, hogy mit mondanak a globális stratégák, mert ez az a pillanat, amikor nem maradhatnak csöndben, és véleményt kell formálniuk. A mértékadó vélemények ezután irányt mutathatnak a piacnak, de továbbra is libikókára és nagy volatilitásra kell számítani, így a magánbefektetőket is inkább nyugalomra, semmint kapkodásra biztatnánk.
Az egyik részvény, amire mindenképp érdemes odafigyelni, az a BorsodChem. Miután agyoncsapták a papírt az ominózus elemzői levél után, a múlt héten teljesen ki tudta húzni magát az esés alól, és még emelkedni is tudott pénteken. Általános vélekedések szerint a közeljövőben jelentős számú elemzői frissítés jelenhet meg a céggel kapcsolatban, amelyek nagyrészt alacsonyabb profit-előrejelzést tartalmaznak majd, de sok esetben a vételi ajánlás fennmaradhat.
