 |
 |
|
Magyarország nemcsak földrajzilag lehetne Európa közepe – nyilatkozta nemrég a Figyelőnek egy nagy francia gyógyszergyár magyar leánycégének vezérigazgatója. Tehát lehetne, de nem az. E keserű megállapítást alátámasztani látszik a magyar gazdaságra leselkedő veszélyeket összesítő, a Figyelő megbízásából számított EcoRisk index második negyedéves alakulása. A magánszektor – esetünkben a feldolgozóipar – megteszi a tőle telhetőt, az állami túlköltekezés azonban egyre erősebben veszélyezteti az egyensúlyt.
SÖTÉT JÖVŐ. Az EcoRisk adatai szerint a feldolgozóipari konjunktúra ugyan javult, az egyensúlyi és a pénzügyi folyamatok kockázatait tartalmazó index viszont magas (vagyis kedvezőtlen) szinten stagnált, a munkapiaci alindex pedig romlott. Ez összességében meglehetősen sötét jövőt sejtet.
A labda – immár több éve folyamatosan – egyértelműen az államháztartás térfelén pattog: nem pusztán a hiány csökkentése sürgető, de a közszolgáltatások hatékonyságának fokozása is. „A munkapiaci folyamatokra leselkedő legnagyobb veszély ugyanis éppen az, hogy a versenyszektorban foglalkoztatottak számának stagnálásával szemben a költségvetési alkalmazottaké bővült” – mondja Bartha Attila, a Kopint-Datorg közgazdásza.
 |
|
Ezzel együtt a feldolgozóiparban örvendetes folyamatok történtek, az ágazat elkezdte a felzárkózást a nyugat-európai konjunktúrához. A korábbi években a magyar feldolgozóipari kivitel jól láthatóan együtt mozgott a német növekedés egyik legmegbízhatóbb mutatószámával, az Ifo kutatóintézet feldolgozóipari indexével. „Tavaly ez a folyamat megtört, s ha ez a negatív tendencia fennmaradt volna, akkor az az exportvezérelt magyar gazdaságra nézve roppant kellemetlen következményekkel járt volna” – magyarázza Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője. Ám az idei második negyedévben a magyar kivitel alakulása ismét elkezdett igazodni a német konjunktúrához.
Az EcoRisk pénzügyi alindexe a második negyedévben kismértékben, 1 ponttal javult. Ez leginkább a jegybanki irányadó kamat csökkenésének tudható be, ennek hatására estek a rövid távú pénzpiaci kamatok is. Az alindexet tovább javította a külföldiek kezében levő állampapírok lejáratának növekedése, míg némileg rontotta a hosszabb távú kamatokban bekövetkezett korrekció, valamint a forint árfolyamának fokozott ingadozása. „Az ellentétes hatások indexjavító eredőjének értékelésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez az a faktor, amelyet leginkább befolyásolnak a magyar folyamatoktól független, nemzetközi tőkepiaci tényezők” – jegyzi meg Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója.
Az elmúlt néhány évet óriási likviditás, nagymennyiségű befektetni való tőke, és az átlagost lényegesen meghaladó kockázatéhség jellemezte. Ebben a környezetben a tőkepiac elnéző a hazai egyensúlytalanságokkal szemben. Az eddig tapasztalt „kegyelmi állapot” azonban nem tart örökké (egyebek közt a piaci konszenzust meghaladó, várható amerikai kamatemelések miatt sem), ezért – annak ellenére, hogy bizonyos egyensúlyi változókban, mint például a folyó fizetési mérleg hiányában vagy a külkereskedelmi deficitben minimális javulás tapasztalható – a következő negyedévekben a pénzügyi kockázati szint további romlására lehet számítani.
 |
|
STAGNÁLÁS. A viszonylag kedvező konjunktúra és a kamatok lemorzsolódása ellenére Magyarország egyensúlyi helyzete nem javult 2005 második negyedévében sem: az alindex értéke 34,5 pontos értéket vett fel, vagyis lényegében két negyedéve változatlan. Aggódva tehetjük fel a kérdést: ha ilyenkor stagnál az egyensúlyi kockázat, mi lesz majd 2005 utolsó hónapjaiban, illetve 2006-ban, amikor a választási osztogatás fokozott kiadási expanzióhoz vezet? És mi lesz majd akkor, ha trendforduló lesz a globális kockázatoknál, vagyis a mostani toleráns viszonyulás helyett büntető felárat fizettetnek a pénz- és tőkepiaci befektetők a kevésbé stabil gazdaságokkal?
A helyzet kulcsa egyértelműen az államháztartás: a felzárkózás folyamata ugyanis a vállalatok tartósan magas külső forrásbevonását teszi szükségessé, miközben a lakosság fogyasztási és ehhez kapcsolódó hiteléhsége nehezen csillapodik. Mivel a lakossági megtakarítások továbbra sem fedezik a vállalatok forrásbevonási szükségletét, az expanzív költségvetés mellett a folyó fizetési mérleg hiánya és Magyarország külföldi finanszírozási igénye alig csökkent. Ráadásul a vállalatoknak a környező országokban tapasztalható – amúgy örvendetes – befektetői aktivitása átmenetileg a hiány finanszírozását is megnehezíti, s mindez együtt növekvő eladósodáshoz vezet. Nem kétséges tehát, hogy az egyensúlyi kockázatok érdemi mérséklődéséhez – legalább a közepes egyensúlyi kockázatú zónába történő elmozduláshoz – elengedhetetlen az államháztartási gazdálkodás tartós, strukturális jellegű javulása.
|
|
Az index számítása
A részindexek értékét 0-tól 100-ig terjedő skálán számítjuk; a növekvő érték csökkenő kockázatot jelöl. A négy részindex egyforma súllyal szerepel, az alindexeken belül az egyes komponensek súlya szintén azonos. A konkrét skálaérték megállapításánál lehetőség szerint a külsőleg adott referencia-értékeket tekintjük viszonyítási alapnak, ezek hiányában a tapasztalati értékek alapján szakértői becslést alkalmazunk. |
|
|
|
|
A reformok a munkapiac területén is égető fontosságúak lennének. A második negyedévben az ezzel kapcsolatos kockázatok enyhén emelkedtek. A trend immár kifejezetten elkedvetlenítő: ötödik egymást követő negyedéve tart a folyamat. Úgy tűnik, a szükséges reformok elmaradása (mindenekelőtt az oktatás, illetve az adózás, nevezetesen az élőmunka-költségek csökkentése terén) menthetetlenül a munkapiaci feszültségek kiéleződéséhez vezet. Az aktivitási arány enyhe növekedését döntően a nyugdíjkorhatár folyamatos kitolódása magyarázza, ettől eltekintve alig nőtt a munkapiaci részvételi szándék. Eközben emelkedett a munkanélküliség; ezen belül drámai mértékben megugrott a 25 év alattiak rátája, megközelítve a 20 százalékot.
