 |
Még mindig inkább a „betegség-ügy” kifejezés lenne megfelelőbb a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamainak egészségügyi hozzáállására. A szektorra fordított kiadásoknak – állapítja meg az OECD legfrissebb jelentése – átlagosan mindössze 3 százalékát költik a megelőzésre és közegészségügyi programokra. E téren egyébként Magyarország kifejezetten élen jár a maga 5 százalékával. Kevésbé biztató, hogy míg a legtöbb országban sikeresen küzdöttek az alkoholfogyasztás és a dohányzás visszaszorításáért, hazánk még mindig a megdorgáltak azon csoportjába tartozik, ahol minden harmadik polgár naponta füstöl. Az új rizikófaktor a súlyfelesleg: sajnos e téren is azon országok közt szerepelünk, ahol a népesség fele túlsúlyos vagy elhízott.
Az elmúlt években az egészségügyi kiadások gyorsabban nőttek, mint maga a gazdaság: míg 25 éve az OECD-országok GDP-jüknek átlagosan alig 5 százalékát fordították e célra, 2003-ra e ráta 8,8 százalékra emelkedett. A népesség öregedése, a hosszabb várható élettartam is hozzájárul az egészségügyi költések növekedéséhez. Szomorú, hogy a magyar nők és férfiak születéskor várható élettartama – a törökök után – a legalacsonyabb a vizsgált csoportban: 76,5, illetve 68 év, szemben az „OECD-átlagpolgárok” 81, illetve 75 évre szóló kilátásával.
Megerősíti a szervezet jelentése azokat a közkeletű nézeteket, hogy sok gyógyszert fogyasztunk – az egészségügyi büdzsé több mint 27 százaléka erre megy el, szemben az átlagos 17,5 százalékkal -, s azt is, hogy az egészségügyben dolgozók nincsenek megfizetve: a magyar orvosok és ápolónők fizetése (az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva) a csehek mellett a legalacsonyabb a vizsgált országok között.
