Figyelemre méltó levelezés volt olvasható július első napjaiban az interneten, a Magyarország.hu portálon, amelyet Vadász János, a Közszolgálati Reform Hivatal kormánymegbízottja folytatott néhány, a közszféra iránt érdeklődő emberrel. A kormánymegbízott a világhálón számolt be arról, hogy folyamatosan ellenszélben kényszerül dolgozni, s most, amikor munkája végéhez közeledik – elkészült az egységes közszolgálati törvényjavaslat általános részével -, a sajtón keresztül indult ellene támadás. Az egyik napilap ugyanis azt írta róla: három év telt elteltével sincs a kormány asztalán az egységes közszolgálati törvény javaslata; június végén foglalkozott vele a közigazgatási államtitkári értekezlet, ám azon nem jutott túl a tervezet, így kétséges a jövő évi bevezetése. Márpedig ebben az esetben felvetődik – fogalmazott a napilap -, hogy indokolt-e közpénzt költeni a kormánymegbízotti hivatal további fenntartására.
MEGKÜLÖNBÖZTETÉS.
Vadász János a harcát valójában nem a sajtóval, hanem a kormányon belül, az egyes tárcákkal, államtitkárságokkal folytatja, amelyek a kezdetektől, azaz 2002-től azon az állásponton vannak, hogy hiba volt egy szakmai törvény kidolgozásával egy volt szakszervezeti vezetőt megbízni. (Vadász a Közgyűjteményi és Közalkalmazotti Dolgozók Szakszervezetének elnökeként tevékenykedett a kilencvenes években.) Javaslatát első körben nem fogadta el a közigazgatási államtitkári értekezlet: a Figyelő úgy értesült, e héten foglalkozik vele újra a kormány. A nevével fémjelzett egységes közszolgálati törvény része (lenne) a közszférát érintő reformnak, amelynek fő koncepciója: azonos munkajogi státus illesse meg a közszolgálatban dolgozó valamennyi alkalmazottat, s az egyes szakmák eltérő illetménytáblái helyett a jövőben egységes elvek szerint történjen a bérezés. Tizenhárom éve, azaz 1992 óta ugyanis a közhatalmat gyakorló köztisztviselők jogállását külön törvény rendezi, amely jóval kedvezőbb státusbeli és javadalmazási rendszert biztosít, mint a közszféra többi ágát szabályozó közalkalmazotti törvény. Vadász János az egységes, átlátható közszolgálati törvénnyel a köztisztviselőket megillető pluszjogosítványokat, privilégiumokat szerette volna lebontani.ELLENSZÉL. A tárcák aggálya elsődlegesen szakmai jellegű: vitatják, hogy egyetlen jogszabályban kellene rendezni a közigazgatás, a rendvédelem, a honvédség, az oktatás és az egészségügy speciális viszonyait. Mint érvelnek, nem lehet egy kalap alá venni a bölcsődei dadát a rendőrtábornokkal. Másfelől azonban onnan is „fúj a szél”, hogy a kodifikátori szerepkörben eljáró minisztériumok féltik a köztisztviselők és rendvédelmi szervek (rendőrség, határőrség) eddig kivívott privilégiumait az új törvénytől. Az ugyanis mára nyilvánvalóvá vált, hogy a leszakadt közalkalmazotti tábor felzárkóztatása csak a köztisztviselők illetményének „befagyasztása”, s tömeges elbocsátások révén lehetséges. (Ezt jelenti a belső tartalékok képzése és az átcsoportosítás.) Márpedig az eredeti koncepció 2002-ben még az volt, hogy az illetmények 2008-2010-ig egységesen érjék utol az Európai Unió korábbi 15 tagállama közül a legalacsonyabb bérekkel működő portugál közszféra jövedelmi viszonyait. Ehhez a 2002-2003-as kalkulációk szerint 300-450 milliárd forintra lett volna szükség, ám ekkora összeg előteremtését nyilvánvalóan meghiúsítja az államháztartás romló egyensúlyi helyzete. (Ma már egyébként Vadász nem igényel pénzt a büdzséből, hanem megtakarítást ígér.)
Két kör
KÖZTISZTVISELŐK. A minisz-tériumi és önkormányzati szervek tisztségviselői tartoznak ide; számuk mintegy 103 ezer fő.
KÖZALKALMAZOTTAK. A költségvetési intézményekben dolgozó, közhatalmat nem gyakorló alkalmazottak, például pedagógusok, könyvtárosok, muzeológusok, orvosok, ápolók; a számuk körülbelül 543 ezer fő.
A HETEDIK KARMESTER. A hat karmester mellett pedig júniusban belépett a képbe egy hetedik is, a Pénzügyminisztérium: a kabinet a szaktárca bevonásával javaslatcsomagot dolgozott ki az államháztartás egyensúlyi helyzetének javítására. A kiindulópont a Figyelő értesülése szerint az, hogy nem járt eredménnyel a Gyurcsány-kormánynak az a múlt évi határozata, amely a minisztériumok feladatává tette, hogy világítsák át háttérintézményeiket, s lehetőség szerint szüntessék meg a közhasznú társaságokat, közalapítványokat és különféle gazdálkodó szervezeteket. Az 1200 központi közigazgatási és hozzá kapcsolódó háttérszervezetnek alig egy tizede szűnt meg 2005 elejéig, s az ebből elért megtakarítás sem több 8 milliárd forintnál. A racionalizálás központi gondolata most az, hogy feladat alapon kell átvilágítani a közszférát. A munka már meg is kezdődött – értesült lapunk. Előzetes hatásvizsgálatok alapján a párhuzamos feladatok kiszűrésével, a pénzügyi, humán és fizikai kiszolgáló apparátusok összevonásával több százzal csökkentik a központi és területi intézmények számát. Emellett összevonásokat, némely területeken privatizációt, illetve feladat kiszervezést tervez ősztől a kabinet. Az átalakítások – becslések szerint – Bokros-csomag méretű elbocsátásokkal járnak (1995/1996-ban összesen 22 ezer státusz szűnt meg a közszférában). A végkielégítésekre és felmentési illetményekre 15 milliárdot különített el a kormány.