Magyarország első kistelepüléseként, a helyiek kérésére, márciusban bekamerázták Kunszigetet, az egyébként addig is biztonságosnak tartott települést. A rendszer tervezésekor csupán egyet kértek a falu férfi lakói: a kocsmát ne figyelje kamera. Az 1200 fős település polgármestere nyugtatta meg őket, hogy az utcai jeleneteket nem láthatják asszonyaik, mert a térfigyelő rendszer a faluba vezető utakat pásztázza majd, és azok képét különben is csak a rendőrök követhetik nyomon.
ÉLETKÉPEK. Kunsziget valóban szigetnek mondható, hiszen a fővároson kívül ma még elenyésző a térfigyelő kamerák száma. Budapesten 13 kerületben 450 technikai berendezés figyeli az utcai életet, működésük nyomán fogalmazódhatnak meg a rendőrőrsökön a büntetőjogi szakzsargon alábbihoz hasonló gyöngyszemei: „Ismeretlen tettes pénztárcája átadására szólítja fel sértettet a budapesti Andrássy úton. A kérés ellenállásba ütközik, a nézeteltérést tettlegesség követi, bántalmazott a földre rogy. A dulakodás a térfigyelő kamerák révén a rendőrőrs látókörébe kerül, majd a helyi illetőségű szerv ügyeletesei reagálóegységet érkeztetnek a helyszínre. A riasztástól számított másfél perc múlva, tapasztalati úton nyer igazolást a bántalmazás, a célszemély előállítása megtörténik.”
Nem zárult viszont a fentihez hasonló eredményességgel a jegyzőkönyv egy másik esetben, amikor valaki úgy tört totálkárosra egy, a VIII. kerületi József körúton parkoló autót, hogy a működésben lévő térfigyelő kamerák nem tudták rögzíteni a károkozó menekülését. A felvételeket visszanézve az derült ki, hogy a kamera éppen nem azt az utcaszakaszt ellenőrizte, ahol a cselekmény történt. „Nem volt szerencsénk” – ismeri el Ács Péter, a VIII. Kerületi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője, és enyhítő körülményként hozzáteszi: a kameráknak legalább 30 másodpercre van szükségük egy 180 fokos fordulat megtételéhez. Ez esetben viszont felmerül a kérdés, hogy a VIII. kerületben, ahol a bekamerázottság 85 százalékos, és nemzetközileg olyannyira példaértékű, hogy külföldi delegációk tanulmányozzák a rendszert, vajon ki és mikor érezheti magát biztonságban.
Nos, aki jól választja meg a parkolását, bármikor. „De a térfigyelés segítségére lehet az autófeltörés és autótolvajlás, a betörések, az erőszakos cselekedetek áldozatainak, illetve a kerület jóérzésű lakosainak, akik üdvözlik, hogy az örömlányok és szexuális menedzsereik a kamerák hatására visszaszorultak a közterekről” – sorolja Ács Péter. A kamerahálózat elsősorban ez utóbbi „kollektívák” felszámolása miatt jött létre. A Magyarország Bangkokjaként ismert terület sóval történő behintéséhez az V. Kerületi Rendőrkapitányság műszaki tapasztalatai adták a megoldást. Magyarország első térfigyelő kamerái ugyanis száműzték a Váci utcából az illegális pénzváltókat. E tapasztalatokból kiindulva a VIII. kerületi kapitányság térfigyelő rendszer kiépítését kezdeményezte, amit az önkormányzat anyagi segítségével a 96 kamerával old meg.
A közterületek ellenőrzése a házak sarkára felszerelt fehér gömbben elhelyezett kamerákkal történik. Ezek üzemeltetése a VIII. kerületben évente 70-80 millió forintba kerül. A többnyire pásztázó üzemmódba kapcsolt berendezések éles képet rögzítenek, 24-szeres zoomjuk révén jól közelítenek rá bármiféle rendbontásra. Egy hoszszú utcán – elvileg – elég belőlük kettő ahhoz, hogy a jogsértés elkövetőjét tetten érjék, vagy később beazonosíthassák. Külön extra lehet a rendszerrel párhuzamosan működtethető rendszámfigyelő, amely bizonyos útszakaszok forgalmában részt vevő járművek rendszámát ellenőrzi. Ez akkor is jelez, ha körözött gépjármű halad el, vagy ha egy adott autó okmányaival nem stimmel valami.
A közterületi kamerahálózat működtetésére kizárólag a rendőrségnek van jogosítványa, egyéni céllal nem történhet ilyen, ám megfelelő havi díjazásért a rendszert üzemeltető Józsefváros Közbiztonságáért Szolgáltató Kht. lehetővé teszi, hogy magánobjektumok is ráköthetők legyenek a hálózatokra. A szolgáltatás meglehetősen népszerű. „Ennek oka, hogy az emberek jóval nagyobbnak érzékelik a bűnözés mértékét, mint amekkora valójában, amiért talán a médiából ömlő bűnügyi híradások is felelősek” – magyarázza Földes Ádám, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet jogásza. Hozzáteszi, népszerű bármi, ami a lakosságnak biztonságérzetet nyújt, pedig még egy átfogó tanulmány sem készült, amely a kamerák hasznát hitelt érdemlően bizonyította volna. Ez azért veszélyes, mert az emberek bármit készek elhinni a tekintélyes polgármestereknek, rendőröknek, akik azonban gyakran maguk sem tájékozódnak kellőképpen. „Érdemes egy lakossági fórumra elmenni – hívja fel a figyelmet a jogász – az emberek ott már-már követelik a rendszerek kiépítését.”
SIKEREK. Ács Péter azt mondja, saját kerületében nagyon is kézzel fogható a kamerák bűnözésre gyakorolt hatása (lásd a grafikont). Hozzáteszi, minden bűncselekmény esetén, amely időben jut a kapitányság tudomására, ellenőrzik a felvételeket, amelyek az adatvédelmi előírások szerint 24 óráig őrizhetők meg. Ami nem köthető azonnal jogsértéshez és rendőri intézkedéshez, azt meg kell semmisíteniük. Ez azért rossz, mert ha pénteken történik egy autólopás és a tulajdonos csak hétfőn észleli azt, akkor már nem kereshető vissza a felvétel. Ács Péter szerint ezért korrigálásra szorul a fenti szabály. London példáját hozza fel: ott 80 napig őrizhetők meg a nyersanyagok.
A VIII. kerületi kapitányságnak a sikeres rajtaütésekről egyébként van egy belső, prezentációs céllal készített anyaga. Ebben látható üldözés, autófeltörés, boltok kirámolása, garázdaság, lapáttal megtorolt sérelmek, autó savval történő rongálása, késelés… Csupa olyan eset, ami hálás nézőközönséget verbuválna a Kék fénynek.
„Na, azt már nem!” – mondja erre Gulyás Csaba, az adatvédelmi biztos főtanácsadója. Pedig a Szentkirályi utcai esetként elhíresült ügyet, amely egy 1999-es közlekedési afférból torkollt késelésbe sokan látták a tévékben. Az effajta „csemegék” azonban ma már nem képernyő-képesek. Az adatvédelmi törvény értelmében azért nem, mert a személyek és a helyszín is könnyen beazonosítható, ami magánszférát sért. Pedig Ács Péter szerint egyes felvételek visszatartó erővel bírnának. „A közreadás nem alkalmas az elrettentésre” – kontrázik Gulyás. Érvelése szerint a felvételek készítése egyrészt korlátozza a polgárok jogait, másrészt nem a bűnözést szorítják vissza, sokkal inkább a módszerek kifinomulását hozzák magukkal, új elkövetési módok kiagyalására ösztönöznek, illetve a kültéri bűnözést zárt ajtók mögé terelik. Kifinomult módszerek alatt a főtanácsadó nyilván nem azt értette, amikor a zavarosban halászók a kezdeti szakaszban légpuskával próbálták meg kilőni a VIII. kerület kameráit, azok áramellátását kezdték babrálni, vagy az ablakból kötéllel igyekeztek kitépni a helyéből. Sokkal inkább arra emlékeztethetett, hogy a józsefvárosi nagy bekamerázás idején az átköltöző bűnözők miatt a IX., illetve a XIV. kerületben kapott lendületet az alvilági élet, a prostitúció pedig magánlakásokban, kapualjakban vagy a be nem kamerázott Thököly úton folytatódott.
„A kamera nem csodafegyver, csupán sebtapasz egy bűnözési gócponton” – ért egyet Földes, aki szerint más lehetőségek is lennének a bűnmegelőzésre, így a közvilágítás javítása vagy a járőrök számának növelése. Civil szervezetként ők annyit tudnak tenni: küzdenek az ellen, hogy az állampolgárok kiszolgáltatottak legyenek a hatóságoknak, a kamerázásnak ezt a negatívumát ugyanis az emberek kevéssé látják.
Míg az Adatvédelmi Biztos Irodája és a civilek kétségeket fogalmaznak meg a térfigyelő kamerák működésével szemben, a lakosság és a Főváros Önkormányzata biztos a dolgában. Utóbbinál az idén 100 millió forint pályázható térfigyelő rendszerek felállítására. A tavalyi pénzekből jelenleg a Városligetben történik látványos bekamerázás. Ott a járőrök helyett hamarosan 45 millió forint értékben épül fel a legújabb, mindent látó Big Brother hálózata.
