A hajdúsági baromfifojtogatás, a Kossuth téri csibeosztás után a múlt héten a parlament mezőgazdasági bizottsága is szembesült az agrár-támogatási rendszer gyengeségeivel. Az idén 81 milliárd forint támogatást kap a szektor, pedig a pozíciók megőrzéséhez a termelők szerint 100-105 milliárd kellett volna. Tavaly legalább hét-tízmilliárd forinttal túllépték a 41 milliárd forintos eredeti exportszubvenciós keretet, amely az idén 33 milliárd forintra csökkent.
A baj még évekkel ezelőtt, a GATT-tárgyalásokon kezdődött, amelyeken nemzeti valutában határozták meg az öt év alatt 36 százalékkal csökkentendő exporttámogatás értékét. Ennél is nagyobb hiba volt, hogy a KGST-kereskedelemben felhasznált támogatásokat kifelejtették a számításokból. Ezek miatt a kormány túllépte az idei exporttámogatásban a GATT (WTO) által lehetővé tett keretet. (A megállapodás 19,5 milliárd forintot engedne, ezzel szemben a normatív támogatási keretet 26 milliárdban határozták meg, de emellett 7 milliárd forintnyi eseti kiviteli segítségre is lehet pályázni.)
Lakos László miniszter most azt állítja: a kormány kényszerhelyzetben van az exporttámogatás ügyében. Kezdeményezett ugyan tárgyalásokat a WTO-val és az EU-val, hogy technikai hibára hivatkozva igazítsák ki a bázisösszeget, illetve az inflációt is számítsák be. A megbeszélések azonban nem túl ígéretesek, igaz nem is teljesen reménytelenek. Az ellenzék viszont azt mondja: a GATT-megállapodás csak indok, az FM nem is akart több exporttámogatást, pedig az ipari tárca is kiállt a nagyobb szubvenció mellett. (Egyes élelmiszer-feldolgozói erők szeretnék is, ha az iparág átkerülne az FM-től az IKM-hez.) Az is kérdés, mi történik, ha idő előtt kimerül az exporttámogatási keret. Pótköltségvetés lesz, vagy óriási persorozat? Félő, hogy akinek nem marad támogatás, az bírósághoz fordul.
Az ellenzéki képviselők azt is a földművelésügyi miniszter szemére vetik, hogy miközben csökkent egyes stratégiai cikkek exporttámogatása, a kormány mégis növekvő exportbevételekkel számol. A válasz: a kivitel nagysága nem csak a támogatáson múlik, hanem az árfolyam-politikán, a külpiaci, illetve a takarmányárakon, a feldolgozás hatékonyságán és azon is, hogy ki mennyi jövedelmet akar zsebre tenni.
A támogatási rendszer átalakításánál az volt az eredeti elképzelés, hogy ha lefaragják az exportszubvenciót, azt termelői támogatásokon keresztül, “oldalágon” visszajuttatják a nyersanyag-előállításba. Ezáltal csökkennek a termelési költségek, kisebb lehet a felvásárlási és az exportár is. Ám ez a pénz – Orosz Sándor, a mezőgazdasági bizottság elnöke szerint – nem érkezett vissza a termelésbe. (Szövetkezeti üzletrészvásárlásra, szövetkezeti integrációs támogatásra különítették el.)
Az élelmiszer-feldolgozók úgy látják: nem az exporttámogatásról, hanem a támogatási rendszerről kellene vitázni. A GATT miatt csak az exporttámogatást kell csökkenteni, a piacra jutás esélyeit nem. Az sem igaz, hogy a termelők és a feldolgozók szemben állnának egymással: soha ilyen egységben nem voltak ahhoz, hogy a támogatási rendszer hibáit megváltoztassák. A támogatáscsökkentésnek szerintük már látszanak a káros következményei: az export nem kifizetődő, országszerte egyre több a húsakció, holott néha még a felvásárlási ár sem térül meg. Pedig most kell megőrizni a piaci pozíciókat ahhoz, hogy Magyarország majd az EU belső ellátója lehessen.
Jobban kellene élni az unió adta kedvezményekkel is. A stratégiai területek közül mindössze a baromfiágazat tudta kihasználni kedvezményes EU-kvótáit. A vállalkozók nagy részének fogalma sincs az unió kínálta előnyökről, de keveset tudnak az itthoni gazdaság- és kereskedelemfejlesztési pályázatokról is.
