Az Öböl-államoknak szembe kell nézniük a realitásokkal. A közel-keleti gazdaságokban az 1970-es években megtermelt olajvagyon rossz szokásokat szült: egyetlen szektortól való függőséget, pazarló költekezést és túlzottan bőkezű szociális juttatásokat. Nagy kár lenne – hangoztatják a közgazdászok -, ha az idei mérsékelt olajár-emelkedés háttérbe szorítaná ezt a felismerést, és a kormányok nem folytatnák a szubvenciók csökkentését, a privatizációt és a nem olajipari ágazatok bővítését célzó intézkedéseiket.
A hétféle nyersolajat tartalmazó OPEC-kosár átlagára 1993-ban 16,33 dollár, 1994-ben pedig 15,61 dollár volt. Az olajban gazdag Öböl-államoknak, amelyek még mindig fizetik a háború borsos számláját, tavaly év végén rá kellett döbbenniük arra, amit nyugati közgazdászok már régóta megjósoltak: meg fog szűnni az az életforma, amihez hozzászoktatták lakóikat.
1995 első féléve után az Öböl-államok megkönnyebbülten sóhajtottak fel, amikor a második negyedévre átlagosan 17,80 dollárra szöktek fel az olajárak. Henry Azzam, a dzsiddai National Commercial Bank vezető közgazdásza úgy számolja, hogy az olajár minden 1 dolláros emelkedése 2 milliárddal növeli Szaúd-Arábia olajbevételeit. Kuvaitban az olajár 16-ról 17 dollárra való emelkedése a becslések szerint 13 százalékkal növelte a bevételeket.
Ez az újonnan megtalált önbizalom egyértelműen jelentkezett az uralkodó nyilatkozataiban. A világ olajtartalékainak 25 százalékával rendelkező Szaúd-Arábiában a mérsékelt olajár-emelkedés nyomán Fahd király kijelentette, hogy a kormány az egy évtizede tartó deficit után egyensúlyba hozhatja mérlegeit.
A szaúdi király által januárban beterjesztett költségvetés 1995-re már csak 4 milliárd dolláros deficitet ígért, szemben az 1994-es 10,7 milliárddal. A prognózis 14,50 dolláros hordónkénti olajárral számolt (az évi átlag ennél 50 centtel kevesebb), ez magyarázza az optimizmust.
Kuvaitban, ahol az olajkitermelés adja a GDP 42 százalékát, ugyancsak úgy látják a közgazdászok, hogy a magasabb olajárak következtében a tervezett 5 milliárd alá lehet szorítani a deficitet.
De lesz-e tartós hatása az idei növekedésnek? A magasabb olajár mindig kérészéletű jelenség, biztonságérzetet ad ezeknek a gazdaságoknak, ami sajnálatos módon késleltetheti a reformokat – nyilatkozta a Financial Timesnak a Világbank egyik közgazdásza.
Az 1995. év harmadik negyedévére az olajárak a 17,80-as csúcsról már 16,04 dollárra estek vissza. Mehdi Varzi, a Kleinwort Benson Securities energiakutatási igazgatója ekkor még azt mondta, hogy az éves átlagár 16,50 dollár körül lesz, 1996-ban pedig még alacsonyabb. Külön probléma: ha az ENSZ engedélyezi az Irak elleni olajembargó részleges feloldását, és Bagdad olaja megjelenik a piacon, ez tovább nyomhatja az olajárakat.
Közben a kínálati oldalon forradalmi változások zajlanak. A többletkereslet 90 százalékát a nem OPEC-országok fogják kielégíteni. A következő két évben nem sok jó vár az OPEC-re. Ez komoly leckét ad az Öböl-gazdaságok számára: meg kell tanulniuk a kiadások és a jövedelmek összehangolását.
Az Öböl-országok tanulják a leckét. Mindenhol szerkezet-átalakítási programot indítottak, anélkül, hogy a Világbank vagy a Valutaalap erre kényszerítette volna őket. A folyamat azonban hosszú ideig fog tartani.
Szaúd-Arábiában az 1995-ös költségvetésben 6 százalékos kiadáscsökkentés szerepelt, továbbá mérsékelték az áram, a víz, a telefon, a repülőjegy és a benzin árának állami támogatását. A kormány komolyabb szerepet szeretne adni a magánszektornak. Az idén induló ötéves fejlesztési terv szerint a nem olajipari állami szektor évi átlagban 1,9 százalékkal, a magánszektor pedig 4,9 százalékkal fog nőni. Az Egyesült Arab Emirátusokban is megemelték a villamos energia árát, és vízumdíjat vezettek be. A közgazdászok most a szaúdi gazdaságot figyelik, hogy végrehajtják-e a király által megígért privatizációt, és növelik-e az állami szolgáltatások díjtételeit.
Kuvaitban is rengeteg a teendő. Az 1995-96-os költségvetés a bevételek 11 százalékos emelkedésére számít. Az 1994-95-re tervezett 1,5 milliárd kuvaiti dináros deficitet 1,32 milliárdra szeretnék csökkenteni, az ezredfordulóra pedig a nulla fiskális deficit elérését tűzték ki célul. A feladat azonban igen nehéz lesz, ha a kuvaiti polgárok továbbra sem fognak a jövedelmük után adót fizetni, és minden kuvaitinak továbbra is munkahelyet biztosít az alkotmány. (Az állam a munkaképes korú lakosság 96 százalékát foglalkoztatja.)
A kuvaitiak az áram, a víz és a benzin árát szeretnék emelni, de a közgazdászok attól tartanak, hogy a jövőre esedékes választások miatt a kormány el fogja halasztani az intézkedések egy részét. A választások után azonban Kuvaitban alighanem végre kell hajtani az állami szektor reformját, és be kell vezetni a jövedelemadó valamilyen formáját.
