A vállalkozások még nem juthattak hozzá az idei innovációs támogatáshoz, mert késlekedik az ezt lehetővé tevő kormányrendelet. Pedig a technológia-váltást szolgáló beruházások, a kutatás-fejlesztés, az innováció válságban van Magyarországon – állítja dr. Latorczai János, kereszténydemokrata képviselő, az előző kormányzat ipari és kereskedelmi minisztere.
A világviszonylatban is gyengének számító versenyképesség okait vizsgáló intézmények jó néhány észrevételt tettek és hiányosságot tártak fel. Ezek szerint az utóbbi években Magyarországon megkezdett innovációk kisebb hányada hazai, nagyobb hányada külföldi volt. Mind a hazai, mind a külföldi eredetű innovációk többsége néhány évvel, nem egyszer évtizeddel később követte a nemzetközi versenytársak sikeres alkalmazását, vagy a hasznosításra a mai napig egyáltalán nem került sor. Az innovációk zöménél a feltalálást követően igen hosszú idő telik el, ám ennél is nagyobb késedelmet szenvednek az ügyek az alkalmazások körének bővülésekor.
Az innovációk terjedését elsősorban a tőkehiány, különféle társadalmi fékek gátolták és az innovációk mintegy 10 százalékának kivételével a szükséges kormányzati szerepvállalás elmaradása is tovább rontotta a megvalósulás esélyeit. Mindezt súlyosbítja a tény, hogy a kormány semmit nem tett a műszaki fejlesztés, az innovációért felelős intézmények, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak (OMFB) egyre égetőbbé váló korszerűsítéséért. Megfelelő adópolitika, vállalkozás- és beruházás-ösztönzés, kockázati tőke és költségvetési források nélkül az átalakító munka, a versenyképesség javítása sem számíthat sikerre.
A korábbi kormány által 1993-ban elfogadott iparpolitikai és technológiapolitikai koncepcióban a bruttó nemzeti termék (GDP) 1,5 százalékát szándékozott kutatás-fejlesztésre fordítani. Akkor erre a célra az OMFB-nél 5,2, az IKM-ben pedig 1,8 milliárd forint állt rendelkezésre. Ezzel szemben tavaly a Gazdaságfejlesztési Alapba (GFA) összesen 5,2 milliárd forint került, ebből mintegy 2 milliárd volt a kutatás-fejlesztésre felhasználható, abból is mintegy 1,5 milliárd forintnyi már 1994-ből determinált. Az idén a GFA helyébe lépő Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat (GFC) mintegy 11 milliárd forintot szerepeltet ugyan, amelyből csupán hozzávetőlegesen 3,1 milliárd a kutatás-fejlesztésre szóba jöhető érték azzal a béklyóval, hogy ebből is mintegy 1,2-1,5 milliárd forint volt az előző évről származó determináció. Az 1996-os kutatás-fejlesztési források messze elmaradnak a GDP másfél százalékától, de reálértéken az 1993-ban felhasznált forrásoknak is csak töredékét jelentik. Az oktatásfinanszírozás nem biztosít megfelelő forrásokat a fejlesztéshez, az egyetemi kutatáshoz, a jövőt biztosító humán infrastruktúra fejlesztéséhez.
Mindeközben az akadémiai kutatóhálózat súlyos vérveszteségeket szenvedett, az ipari kutatóintézeteknek pedig csak maradványai vannak. Eredményt csak akkor érhetünk el, ha megfogadjuk a Génius 96 kiállítás, a Magyar Szabadalmi Hivatal, a magyar kreativitás centenáris ünnepének üzenetét. Be kell látnunk ugyanis, hogy a jövőben jobban kell támogatni az oktatást, a kutatást, a kultúrát. Csak így érhető el, hogy a Pannonhalmán ezer éve alapított első magyar iskola nyomdokain haladva a jövő évezredben is Nobel-díjasokat adhatunk a világnak, és versenyképes gazdasággal illeszkedhetünk Európához.
