A LETELEPEDÉSRŐL ÉS A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁSRÓL:
Az úgynevezett Első Bankdirektíva a Római Szerződés szellemében határozta meg a bankok letelepedési
és szolgáltatásnyújtási szabadságának alapelveit. Bár már
ez is megtiltotta, hogy a hitelintézet és fiókja működésének engedélyezésekor a hatóságok a “piac gazdasági szükségessége” kritériumát vizsgálják, ennek felszámolására akkor hétéves átmeneti időt adtak. A Fehér Könyv szerint azonban a ma csatlakozni kívánó országoknak erre legfeljebb ötéves idő áll rendelkezésükre, ami a nemzetközi versenyre való felkészülés lerövidítését jelenti.
A SAJÁT TŐKÉRŐL:
A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) ajánlásaival összhangban határozza meg a saját tőke elemeit, azon belül elkülönítve
az alapvető (első osztályú) és a járulékos (másodosztályú) tőkeelemeket. Előírja továbbá a főbb tőkeelemek közötti arányokat: a járulékos tőke nem haladhatja meg az alapvető tőkét, de az előbbin belül legfeljebb 50 százalékot érhet el
az alárendelt kölcsöntőke.
A HITELINTÉZETEK FIZETŐKÉPESSÉGI ARÁNYSZÁMÁRÓL:
A kockázat szerint súlyozott eszközök arányában határozza meg a saját tőke minimális nagyságát. A tőke-megfelelési mutatónak is nevezett arányszám értékét minimálisan
8 százalékban írja elő. A számítás során figyelembe vehető saját tőke szigorú szabályozásának tehát a hitelintézetek fizetőképessége szempontjából van elsősorban jelentősége.
A BETÉTBIZTOSÍTÁSRÓL:
A betétbiztosítás feltételeit hangolja össze a tagországok hitelintézetei számára. Kötelezővé teszi a garanciarendszer létrehozását, a kárfizetést minimálisan 20 ezer,
de átmenetileg 15 ezer ecu-ben határozza meg.
A PÉNZMOSÁSRÓL:
A pénzügyi szolgáltatások egész területére vonatkozik a pénzügyi rendszer pénzmosási célokra való felhasználásának megelőzéséről. Eszerint 15 ezer ecu-t meghaladó ügyleteknél az azonosításra alkalmas okmányt kell kiállítani.