Az egykor európai mintaországnak nevezett Svájc gazdasága az utóbbi években sokat veszített régi fényéből. A munkanélküliség magas, a gazdasági növekedés üteme minimális, a lakosság visszafogott fogyasztási készségét tanúsít.
A jelenlegi 4 százalék körüli svájci munkanélküliségi ráta kétségkívül jóval kedvezőbb az európai átlagnál, ám a néhány évvel ezelőtti állapottal összehasonlítva (korábban a munkanélküliség szinte ismeretlen jelenség volt a svájci társadalomban) sokat romlott a foglalkoztatási helyzet.
A munkanélküliség súlyosbodásával párhuzamosan a gazdasági növekedés üteme alacsony szinten stabilizálódott, s a kutatók időről időre lejjebb szállítják a GDP alakulásával kapcsolatos aktuális előrejelzéseiket. Így van ez a jövő évi várakozásokkal is: ma már bizonyosnak látszik, hogy a GDP korábban 1996-ra várt másfél százalékos növekedési dinamikája átcsúszik 1998-ra.
A növekedés belső tényezői gyöngék, s ez különösen igaz a magánfogyasztásra. A bérek és jövedelmek emelkedése az elmúlt években nem haladta meg az infláció ütemét, ez pedig a fogyasztási magatartásra és a fogyasztói bizalom indexének alakulására is hatással volt. Az emberek óvatosak, a foglalkoztatási helyzet romlásával párhuzamosan erősödött a lakosság megtakarítási kedve.
Ma már a szolgáltatási szféra sem képes felszívni a gazdaság más területein állás nélkül maradókat. Éppen ellenkezőleg – az ország bankjai a mind több vállalati csőd következtében drasztikus átszervezésekre kényszerülnek, a három legnagyobb banknál rövid időn belül több mint 10 ezer állást szüntetnek meg. Az ingatlanárak emelkedése “leültette az építési piacot”, ott szintén több ezren veszítették el az állásukat.
Gondokkal küszködik a turizmus is, mivel a frank felértékelődése folytán Svájc a világ talán legdrágább úticéljává vált. Az elsősorban Japánból és más ázsiai országokból érkező látogatók tömeges elmaradása nemcsak a szállodákban, hanem a kiskereskedelemben is jelentős forgalomkiesést okoz.
A gazdasági fejlődés egyetlen hajtómotorja így az export lenne, ezért Svájcban most különösen várják, hogy beköszöntsön a legfontosabb exportpiacnak számító Németország gazdasági fellendülése. A frank felértékelődése azonban nem maradt hatás nélkül az exportra sem: romlott a svájci termékek nemzetközi versenyképessége.
Az exportőrök között egyébként sajátos differenciálódás megy végbe. Azok a nagy nemzetközi konszernek képesek csak a nehéz időket viszonylag kis veszteséggel átvészelni, amelyek termelésük egy részét idejekorán más országokba telepítették, ellentétben azokkal a főként a közepes- és kisvállalatokkal, amelyek nem rendelkeznek külföldi leányvállalattal.
