Az Országos Betétbiztosítási Alapot 1993 nyarán, az emlékezetes Ybl Bank-csődöt követően hozták létre azzal a céllal, hogy az állam helyett biztosítási eszközökkel álljon jót a bankoknál elhelyezett betétekért. Ennek értelmében az OBA egy hitelintézet fizetésképtelensége esetén minden olyan deviza- és forintbetét tőke- és kamatösszegének visszafizetését garantálja egymillió forintos összeghatárig, amely névre szól, tehát tulajdonosa személy szerint is azonosítható. Az alap kártérítésének legfőbb pénzügyi fedezetét a hitelintézetek kötelező és rendszeres díjfizetése jelenti, amelynek révén az alap ma már válsághelyzet esetén közel 10 milliárd forintnyi tőkét képes mozgósítani. Mint Jánossy Dániel, az OBA ügyvezető igazgatója a Figyelőnek elmondta: ez az összeg önmagában is elegendő lehet arra, hogy egy közepes méretű banknál kártérítést tudjanak fizetni a betéteseknek. Az alap pillanatnyi pénzügyi helyzete azonban – hangsúlyozta az ügyvezető – nem meghatározó tényező kifizetés esetén, miután az év elején hatályba lépett hitelintézeti törvény számos olyan lehetőséget biztosít számukra, amelyek révén további forrásokhoz képesek jutni. Így például rendkívüli díjfizetést rendelhetnek a tagintézetek számára, vagy hitelt vehetnek fel a jegybanktól, illetve hitelintézettől. Ilyen esetekben a kormány készfizető kezességet vállal. Mindezek alapján az OBA akár a nagybankokban befagyott betétek kifizetését is teljesíteni tudja.
Az új hitelintézeti törvény (hpt) egyébként több más ponton is változást hozott a betétvédelem szabályozásában. Ezek között a legfontosabb, hogy erősödött az alap megelőző szerepe, tehát már nemcsak akkor vesznek részt a “kárelhárításban”, amikor a betétek befagytak, hanem igyekeznek a válságot még kialakulása előtt legyűrni (ennek eszköze lehet például a válságkezelési terv kidolgozása vagy a csendes felszámolás). A hpt paragrafusai közé került az úgynevezett legkisebb költség elve, amely kimondja: “az alap a betétek befagyásának elkerülése érdekében köteles azt a megoldási módot választani, amely a betétesek és hitelintézetek, valamint a központi költségvetés számára a legkisebb hosszú távú veszteséggel jár”. Ezzel a banki válságkezelés különféle csendes módjai lényegében egyenrangúvá váltak a bankbezárással, illetve a betétesek kártalanításával. Ilyen csendes válságkezelésre került sor egyébként a kapuit tavaly júniusban bezáró Iparbankház esetében, amikor a hitelintézet az OBA és Magyar Nemzeti Bank részvételével lényegében önmagát számolta fel (Figyelő, 1996/24. szám). Bár Jánossy szerint nem lehet pontosan megbecsülni, hogy mennyibe került volna az Iparbankház szokásos úton való felszámolása, az mindenesetre biztos: a csendes kivezetéshez az alap 990 millió forintnyi hitelt nyújtott, s ez már több mint 60 százalékban megtérült. Ilyen kedvező megtérülési arányt pedig szokványos felszámolás során igen ritkán szoktak elérni.
A felszámoláshoz kapcsolódó fontos törvényi változás az is, hogy az év elejétől kezdődően hitelintézetet csak az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) által alapított közhasznú társaság számolhat fel. Ebben a módosításban nem kis szerepük van azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket az OBA a Heves és Vidéke Takarékszövetkezet felszámolása során szerzett, ahol az alap – mint a legnagyobb hitelező – jelentős veszteségeket szenvedett el a felszámolási eljárás vontatottsága és folyamatban lévő peres ügyek miatt. Az már csak hab a tortán, hogy ezenkívül még büntetőfeljelentést is tettek a szövetkezet felszámolójának ügyvezetője ellen, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt. Ezek az anomáliák az ÁPTF és az OBA szoros ellenőrzése álló felszámoló cég igénybevételével elkerülhetőek, arról nem is beszélve, hogy így a felszámolás költségei is jelentősen csökkenhetnek.
A megelőzéshez mindenesetre az OBA-nak a korábbinál jóval pontosabb és naprakészebb adatbázisra, illetve monitoring-rendszerre lesz szüksége. Az ügyvezető igazgató szerint azonban az alap anyagi forrásai meglehetősen szűkösek ahhoz, hogy a külföldi példákhoz hasonlóan egy önálló ellenőrzési rendszert építsenek ki. Szorosabbra fűzik viszont a szálakat az ÁPTF és az MNB adatbázisaival, s ennek révén előre jelezhetővé válnak a hitelintézeteknél várható problémák.
A bankok fokozottabb OBA-felügyeletét az is indokolttá teszi, hogy a betétállomány növekedésével párhuzamosan jelentősen nő az alap által védett megtakarítások aránya. A legfrissebb adatok szerint 1995 végén az alap már a hitelintézetekben elhelyezett betéteknek több mint a felét biztosította. Az egyes hitelintézeti típusokat vizsgálva elmondható, hogy a bankoknál elhelyezett betétek 69,3 százaléka OBA-biztosított, ugyanez az arány a takarékszövetkezeti szektorban 47 százalék körül alakult. Ezzel párhuzamosan enyhén növekedni látszik a biztosítással nem védett betétállomány is, és a tavalyi év fordulóján a garanciával nem rendelkező betétek aránya már elérte a 30 százalékot. Ez az OBA ügyvezetője szerint elsősorban két okra vezethető vissza. Az egyik: a hitelintézetek sorra bocsátanak ki nem névre szóló értékpapírokat, amelyekre nem vonatkozik az alap garanciavállalása. A másik ok: a biztosítási díjat minden bank a biztosított betétállomány arányában fizeti, ami általában rontja a kamatkondíciókat, ezért sokan spórolnak a megtakarítási konstrukció biztosításával.
Mindenesetre a bankok ügyfelei legtöbbször nincsenek tisztában azzal, hogy betétjük az OBA által védett-e vagy sem. Jól mutatja ezt az, hogy a Postabank februári “ostrománál” jelentős mértékben vontak ki olyan betéteket is a bankból, amelyekre vonatkozott volna az alap garanciája. Az is tény, hogy a bankok általában annak ellenére nem tüntetik fel, hogy az általuk kínált megtakarítási konstrukció védett-e, vagy sem, hogy az OBA hozzájárult nevének reklámcélokra való felhasználásához. Ebből okulva az alap az idén elsődleges célul tűzte, hogy a bankok ügyfeleinek körében széles körű tájékoztatást végez a betétbiztosításról. Arra a kérdésre, hogy várható-e az idén is a korábbi évekhez hasonló nagyságrendű OBA-szerepvállalás valamelyik hitelintézetnél, az ügyvezető igazgató elmondta: a még folyamatban lévő ügyek (Agrobank, Iparbankház, Heves és Vidéke Takarékszövetkezet) lezárása mellett egyelőre nem látszanak olyan problémák a bankoknál, amelyek indokolttá tennék az OBA “aktiválását”. Mindenesetre a Postabank elleni váratlan roham is azt mutatja, az ördög soha nem alszik – fejezte be az ügyvezető igazgató.
