Az Európai Pénzügyi Unió előjátéka zajlik Helsinkiben. A jelek szerint Finnország egyre kevésbé hangolja össze csatlakozási taktikáját az eddig mértékadónak tekintett Svédországgal.
A nemzetközi valutapiacok arra számítottak, hogy a finn márka már szeptember végén csatlakozik az európai árfolyam-mechanizmushoz (EMS). A csatlakozás végül most, október 12-én történt meg: az ecu-hoz viszonyítva 5,8, a német márkához viszonyítva 3,04-ben határozták meg a finn márka középárfolyamát.
Az EMS-be való belépés Finnország és a monetáris unióra készülő Európai Unió számára egyaránt fontos volt. Először fordult elő, hogy Finnország nagyobb szomszédjától, Svédországtól függetlenül cselekszik, hiszen a svédek egyelőre nem kívánnak csatlakozni.
Az EMU-tagságot megcélzó Finnország – Ausztria után – a második ország lett, amely az EMS-hez csatlakozott az 1992-es trauma óta, amikor Nagy-Britannia és Olaszország a valutájukkal való nagyarányú spekulációk miatt kilépni kényszerültek. Finnország egyre erősebb pozícióból közelíti meg a kérdést. Az 1990-es évek eleji mély recesszió után az országban újra szilárd a növekedés, az államháztartást kézben tartják, és a valuta majdnem két éve stabil.
Lipponen nagykoalíciós kormánya egyértelműen azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Finnország az 1999 elejére tervezett EMU alapító tagja legyen. Jóllehet, az Európai Unión belül nincs egységes álláspont azzal kapcsolatban, hogy az EMS-tagság előfeltétele-e az EMU-tagságnak, a finn kormány szerint ez a lépés fontos előjáték.
Finnország EU-partnerei csodálják Helsinkinek azt az elszántságát, amellyel a gazdaságot az EMU kritériumainak megfelelő formába hozza. A következetes szigorral a központi költségvetési hiányt az 1993-as 8 százalékról az idén várhatóan a GDP 2,9 százalékára szorítják le, ami a maastrichti előíráson belül van. A bruttó államadósság az idén ugyan megközelíti a 62 százalékot (tehát az előírt 60 százalék felett lesz), de 1997-ben a csökkenésére számítanak. A gazdaság növekedése az idén várhatóan 3 százalék, jövőre pedig 4 százalék lesz, és a folyó fizetési mérleg egészséges többletet mutat. A legnagyobb gondot a 16 százalékos munkanélküliség jelenti, de Lipponen szerint a jelenlegi stabilizációs politika megalapozza a foglalkoztatottság jövőbeni növekedését.
Az utóbbi két évben a finn márka stabilan 3,0-3,10 német márka árfolyamon állott, és ez tette lehetővé, hogy az említett szinten csatlakozhassék az EMS-hez. Várhatóan nem okoz majd gondot, hogy a 15 százalékos ingadozási sávon belül maradjon. Igencsak megváltozott a helyzet 1991-92 óta, amikor a finn márkát kétszer kötötték az ecu-höz, kétszer pedig lebegtették, s összesen 35 százalékos volt a leértékelés mértéke.
Finnországban ma az a legnagyobb – elsősorban a papír- és cellulózipar által hangoztatott – félelem, hogy milyen következményekkel jár a továbbra is lebegő svéd korona mellett a márka rögzítése. (Svédország a finnek létfontosságú exportpiaca, a két ország fafeldolgozó-ipara pedig a világpiacon versenyben áll egymással.) Finn pénzügyi körök többségi véleménye szerint azonban Svédországot súlyosan megbüntetik a pénzpiacok, ha valutája manipulálásával próbál meg előnyt szerezni. Egyre inkább úgy tűnik: Helsinki számára már nem egyértelműen meghatározó, hogy mit csinál Svédország.
