Szakmailag megalapozott, ugyanakkor a politikusok egyetértésével is találkozó gazdasági stratégiát kíván megvalósítani Fazakas Szabolcs, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium múlt héten kinevezett vezetője. E stratégiának a növekedésre kell épülnie – vallja az új miniszter, aki sokszor változó és soknevű minisztériumát – német mintára – egyszerűen “gazdaságivá” kívánja átkereszteltetni. Ezzel nem is burkoltan jelzi: igényt tart az érdemi részvételre a gazdaságpolitika alakításában. Szerinte ennek leghatékonyabb módja az, ha világos kitörési pontokat jelölnek meg – végső soron pedig helyreállítják a gazdaság primátusát a politika felett.
Az ország érdeke, hogy ez a tárca és én magam is sikeres legyek – jelentette ki a frissen miniszteri esküt tett Fazakas Szabolcs, akinek nyilatkozataiban elődeihez képest alapvető eltérést nem, legfeljebb hangsúlyváltást lehet tetten érni. Ez azonban nem elhanyagolható: az új miniszter már határozottan a makrogazdasági stabilizációt követő teendőkről szól.
A főcsapás irányát ő is a beruházások ösztönzésében látja, amelyek, ha megvalósulnak, a külföldi befektetésekkel együtt a magyar gazdaságot belátható időn belül az exportorientált növekedési pályára állíthatják. Fazakas Szabolcs tartózkodik a restrikció bírálatától, programját kimondottan is a stabilizáció által elért eredményekre kívánja építeni. Különös hangsúlyt kap nála, hogy milyen eszközökkel lehet növelni a jövőben a magyar gazdaság tőkebefogadó-képességét. Becslése szerint – a privatizáció során a külföldi befektetők által vállalt fejlesztési kötelezettségek alapján – a következő három esztendőben hatmilliárd dollárnyi pótlólagos működőtőke kerülhet az országba. Ez, a tervezett zöldmezős beruházásokkal együtt, elegendő többletforrást adhat a továbblépéshez, javítva a versenyképességet, s így az exportesélyeket is növelve. Ez azért is fontos, mert szerinte a kitörés eszköze csak a dinamikusan bővülő kivitel lehet.
Fazakas szerint nem tartható a jövőben az a felesleges párhuzamosság, amely a diplomáciai és a kereskedelmi képviseletek tevékenységében mutatkozik meg. Úgy látja: a piacgazdaság létrejöttével a külpiaci tevékenység a magánszféra feladatává vált. Az államnak ezért fokozatosan ki kell szállnia az üzletszerzésből, a külkereskedelemből. Ezeket a feladatokat át kell venniük az erre hivatott, s persze államilag támogatott intézményeknek: a kamaráknak, az érdekképviseleteknek és a vállalati képviseleti irodáknak. A ma még működő kereskedelmi kirendeltségek hivatalosan 1997. június 30-án megszűnnek, munkájuk – és munkatársaik – egy része pedig átkerül a diplomáciai képviseletek keretébe. A vállalati, kamarai érdekképviseleti és a diplomáciai hármas így a korábbinál gazdaságosabban, hatékonyabban működhet, hiszen a modern gazdaság felépítéséhez igazodik.
A gazdasági diplomácia persze fontos, a hangsúly azonban az euro-atlanti kapcsolatok erősítésére, szélesítésére, a korábbi kelet-európai kapcsolatok piaci alapú újjáélesztésére helyeződik. Az ezekben rejlő lehetőségek kiaknázásához természetesen nem nélkülözhetőek az állami eszközök. Mivel a volt szovjet piacon a fizetőképesség nagy gondot okoz, a pénzügyi problémák áthidalásában Fazakas az eddiginél is aktívabb szerepet szán az Eximbanknak, a Magyar Exporthitel Biztosítónak, s nem utolsósorban az átalakulóban lévő Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt.-nek.
Az új miniszter már beiktatásakor hangsúlyozta, hogy mielőbb rendezni kívánja az orosz államadósság ügyét – első miniszteri külföldi látogatása nem véletlenül vezet éppen Moszkvába. Ezt követően Brüsszelt, az Európai Unió központját keresi fel. Meggyőződése ugyanis, hogy Magyarországnak a Közösség stabil felvevőpiacára kell építenie, s a jövőbeni befektetések szempontjából sem közömbös, hogy a magyar gazdaság szereplői miként tudnak felkészülni a csatlakozásra. Emiatt rendkívül fontos, hogy 1998 elejéig túljussunk a stabilizáció restrikciós szakaszán. A csatlakozási feltételeket ugyanis csak a növekedés fázisában lesz képes teljesíteni az ország és a gazdaság.
A felkészülés jegyében alakul át maga a minisztérium is. A szervezet tartalmilag már egyesíti magában mindazt, amit Nyugat-Európában gazdasági minisztériumnak neveznek. Fazakas Szabolcs hangsúlyozza: a tervezett új elnevezés nem érinti a kormányzati munkamegosztást és a Pénzügyminisztérium kompetenciáját. (A gazdasági csúcsminisztérium létrehozásának gondolata már két évvel ezelőtt is felmerült, ám politikai okokból nem valósult meg, s végül is csak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és az iparügyek irányítása egyesült.) Az “idegenforgalmi” jelző nemrégi bekerülése a tárca barokkosan változó és burjánzó elnevezésébe pusztán formai változás volt – miniszterelnöki gesztus a kétségkívül jelentős bevételt hozó ágazat lobbistáinak -, hiszen a terület irányítása mindig is ide tartozott. Ezzel együtt Fazakas Szabolcs minden eddiginél nagyobb figyelmet kíván fordítani a turizmusra, amely szerinte egyike a kitörési pontoknak. Húzóágazatnak tekinti a hazai autóipart is, s úgy véli: tárcájának kiemelt feladata összefogni az autóipar fejlesztésének munkálatait.
A 49 éves, közgazdász végzettségű Fazakas Szabolcs 1973-ban szerezte doktori címét – a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanársegédi állását ekkor hagyta ott a külkereskedelemért. A szaktárca német főosztályán dolgozott 1980-ig, ahonnan Bécsbe került kereskedelmi tanácsosnak. Hazatérve 1985-től osztályvezető, majd főosztályvezető, 1989-1990 között miniszterhelyettesi rangban a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárság vezetője. A kilencvenes évek első felében az osztrák ipar (Austrian Industries) magyarországi vezérképviselője. Tavaly október 4-től az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, 1996. szeptember 1-jétől október 28-áig bonni nagykövet. Október 29-étől ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter. Németül, angolul és oroszul beszél. Nős, két gyermeke van.
