A korábban – az ortodox szerbektől megkülönböztetendő – katolikus rácoknak is tartott bunyevácok a török hódoltság idején telepedtek le a történelmi Magyarország déli részén. Az 1848-49-es szabadságharc során a magyarok oldalán harcoltak – éppen a horvátok és szerbek ellen. A Monarchia idején önálló nemzetiségként tartoták őket számon. Az I. világháború előtt, majd a háborút lezáró békediktátum következtében létrejövő Jugoszláv (eleinte Szerb-Horvát-Szlovén) Királyság fennhatósága alatt az erőteljes horvát propagandának köszönhetően a népcsoport egyre inkább kezdte magát horvátnak tekinteni. A Jugoszlávia polgárháborúba torkolló, két évtizeddel ezelőtti szétesése idején azonban népszámláláskor a horvát vagy szerb helyett magukra a semlegességet hangsúlyozó „jugoszláv” megjelölést alkalmazták.
Ma a bunyevácok, ahogy Magyarországon, úgy Horvátországban sem számítanak külön népcsoportnak, Szerbiában viszont igen.
A Népszabadság szombati száma aról számol be, hogy az Alkotmánybíróság elutasította az Országos Horvát Önkormányzat beadványát, és szabad utat engedett a bunyevác kezdeményezésnek.
Ezer támogató aláírást kell összegyűjteni, ami egyszer már sikerült, de 2006-ban az Országgyűlés nagy többséggel a bunyevácok elismertetése ellen szavazott.
A horvátok aligha fognak belenyugodni a bunyevácok elismertetésébe. Az Országos Horvát Önkormányzat vezetője korábban kijelentette: a bunyevácok önálló nemzetiséggé nyilvánítása egyenértékű lenne azzal, mintha valaki kétségbe vonná, hogy a székelyek vagy a csángók a magyarsághoz tartoznak-e.
A jogi hercehurcával a horvátoknak annyit már mindenképpen sikerült elérniük, hogy a bunyevácok kifutottak az időből, és az őszi kisebbségi választásokon még semmiképpen sem indulhatnak a szavazatokért – olvasható a cikkben.
