Az egyéni vállalkozók január elsejétől adóalap-kedvezményre jogosító pénztartalék-számlát nyithatnak, ráadásul az abból beruházásra fordított összeg mentes a tb-járulék fizetése alól. Mégis savanyú a szőlő, s nem véletlenül… A vállalkozók elégedetlenek, nem ilyen megoldásra vágytak. A szabályozás olyannyira szigorúra sikeredett, hogy három hónap alatt a több százezer egyéni vállalkozó közül az egész országban mindössze ketten éltek a pénzügyi tárca által kedvezőnek minősített lehetőséggel.
A január elsején hatályba lépett új személyi jövedelemadó-törvény lehetővé teszi az egyéni vállalkozók számára, hogy pénztartalék-számlát nyittassanak az APEH-en keresztül a Magyar Államkincstárnál. A vállalkozók érdekérvényesítésének középpontjában évek óta a beruházási célú tartalékolás áll, amelyet adó- és főleg tb-járulékmentesen tehetnének meg. Nem újdonság ugyanis, hogy a vállalkozók, bár az adót még megfizetnék, a tb-járulékot már sokallják.
Januártól lehetővé vált, hogy a meghatározott összegű adót fizető egyéni vállalkozók a költségvetési számlán tartott pénztartalékuk után csökkentsék vállalkozói bevételüket, azaz adóalapjukat. A csökkentés mellett a pénztartalék-számla előnye az is, hogy abból a vállalkozó beruházásait tb-járulékmentesen fedezheti. De a törvényhozók ügyeltek arra, hogy mégse legyen minden olyan kedvező: a pénztartalék-számlán tartott betét kamata a mindenkori jegybanki alapkamatnak csupán a 70 százaléka.
A Pénzügyminisztérium szakértője szerint ez ma még közel 20 százalékot jelent, vagyis többet, mint amit a vállalkozók a folyószámlájukon lévő pénzösszeg után kapnak. Varga János, a Kisosz elnöke szerint viszont a jegybanki alapkamat 70 százalékáért nem éri meg a vállalkozónak tartalékolni, mert nem egy bank kínál ma már ennél vonzóbb megoldást a vállalkozók számára, arról nem is beszélve, hogy az adójogszabályok is lehetőséget adnak a pénztartalék-számlánál kedvezőbb megoldásra. Egyébként pedig ma nem az a legnagyobb gondjuk a vállalkozóknak, hogy fölösleges pénzüket hová tegyék, hanem éppen ellenkezőleg: az, hogy a szűkülő piaci lehetőségek, a kiskereskedelmi forgalom visszaesése idején honnan szerezzenek pénzt.
Mindezek mellett adminisztratív korlátokat is beépítettek a törvénybe, nehogy a több százezer egyéni vállalkozó mindegyike pénztartalék-számlát nyittasson, ami megoldhatatlan feladatot jelentene az adóhivatal számára. Ezért is mondja Várkonyi Júlia, a több mint százezer iparos érdekeit képviselő Iposz főtanácsosa, hogy a pénztartalék-számlára vonatkozó szabályozás a “nesze semmi, fogd meg jól” tipikus esete. Mert elvileg ugyan létrehoztak egy új lehetőséget, amire lehet mutogatni, hogy ilyen is van, de “bolond”, aki ilyen feltételek mellett pénztartalék-számlát nyit. A főtanácsos szerint az egyéni vállalkozók – ha éppen ez a céljuk – egyéb legális szabályok segítségével sokkal könnyebben el tudják tüntetni adóalapjukat.
Azt Lepsényi Mária, az APEH szakértője is elismeri, hogy a pénztartalék-számlára vonatkozó szabályozás nem igazán előnyös a vállalkozók számára. Pénztartalék-számlát ugyanis csak szigorú feltételek mellett lehet nyitni: csak azon egyéni vállalkozók számára teszik lehetővé, akik az átlagot jóval meghaladó mértékben járulnak hozzá az államkassza adóbevételeihez. Az egyik fontos feltétel, hogy az adóalany az adóévet megelőző év utolsó napján érvényes havi minimálbér huszonnégyszeresénél nagyobb éves egyéni vállalkozói jövedelmet valljon be. (A nyereséges egyéni vállalkozók 1994-ben átlagosan 193 ezer forint jövedelmet vallottak be, s bár végleges adatok nincsenek, az aligha valószínű, hogy ez az összeg jelentősen nőtt volna.) Tavaly a minimálbér 12 200 forint volt, ennek a huszonnégyszerese 292 800 forint: legalább ekkora jövedelmet kellett tavaly bevallania annak, aki az idén pénztartalék-számlát szeretne nyittatni. Az átalányadózást választó egyéni vállalkozókat is kizárták annak lehetőségéből, hogy pénztartalék-számlát nyissanak.
A pénztartalék-számlához kapcsolódó adókedvezmény egyébként a befektetési adóhitelhez hasonló szisztéma alapján működik: a vállalkozó csökkentheti bevételét a pénztartalék-számlán pénztartalék címén nyilvántartott pénz átlagos állományának az előző évi pénztartalékhoz képest bekövetkezett növekményével, növelni kell viszont a bevételét az előző évi pénztartalékhoz képest bekövetkezett csökkenésével. (Természetesen az 1996. évi növekmény megállapítása szempontjából az 1995. évi pénztartalékot nullának kell tekinteni.) Az adóalap-kedvezmény azonban maximálva van: nem lehet nagyobb, mint az éves árbevétel, csökkentve az év végi havi minimálbér huszonnégyszeresének és a vállalkozó által elszámolt költségeknek az összegével.
Mint Lepsényi Mária, az APEH szakértője elmondta: a pénztartalék-számla nyitása iránti kérelmet az adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell beadni a vállalkozó telephelye szerint illetékes adóhivatalhoz. Az egyéni vállalkozónak ahhoz is hozzá kell járulnia, hogy a mindenkor esedékes, az adóhatóság által nyilvántartott adótartozásával az esedékességet követő 15. nap után – a számlatulajdonossal történő előzetes egyeztetést követően – az adóhatóság a pénztartalék-számlát megterhelhesse. Bizonyára ez a fontos kitétel is szerepet játszik abban, hogy az adóalanyok – enyhén szólva – nem tülekszenek az APEH-nél számlanyitási kérelmükkel. Úgy látszik, riasztó a vállalkozók számára, hogy az APEH – tartozásuk fejében – az általuk összegyűjtött összeget elveheti. Nem bíznak a vállalkozók az adóhatóságban – ismerte el az APEH szakértője is, aki az eddigi érdektelenséget azzal is magyarázza, hogy a vállalkozóknak február 15-éig kellett elkészíteniük adóbevallásukat, így csak akkorra derült ki: mennyi volt tavaly a jövedelmük, megfelelnek-e a törvény szabta jövedelmi korlátnak. Nem igazán vonzó az egyéni vállalkozók számára az a feltétel sem, hogy a pénztartalék-számláról legfeljebb havonta egyszer vehetnek fel, illetve fizethetnek be, tízezer forintnál nem kisebb összeget.
Várkonyi Júlia szerint ennél rosszabb feltételeket nem is tudott volna kitalálni a pénzügyi tárca. Az Iposz főtanácsosa már a törvény tavalyi elfogadását követően azt mondta: a több százezer vállalkozó közül egy sem akad majd, aki pénztartalék-számlát nyit. Nem sokat tévedett: az év első három hónapjában az egész országban két vállalkozó élt a törvény adta lehetőséggel… Varga János, a Kisosz elnöke a rendkívül kedvezőtlenre sikeredett szabályozás mellett azzal is magyarázza az érdektelenséget, hogy a vállalkozók számára sem az APEH, sem a pénzügyi tárca nem nagyon publikálta, ismertette a törvényi lehetőséget.
A pénzügyi tárca szakértője viszont nem tartja kedvezőtlennek a szabályozást. Úgy gondolja: a vállalkozóknak feltétlenül érdekük, hogy kihasználják az adott lehetőséget. Valószínű, hogy egyelőre kivárnak, később viszont – különösen év vége felé – szerinte nagyobb lesz az érdeklődés. Ennek oka, hogy aki az idén helyez el bizonyos összeget pénztartalék-számláján, az a számlához kapcsolódó előnyöket – kevesebb tb-járulék és adó – lényegében csak jövőre érezheti. Egyébként, mint a mellékelt példából kiderül, annyira mégsem rossz megoldás az adócsökkentésre a pénztartalék-számla. Abban az esetben pedig feltétlenül ajánlható, ha a vállalkozó semmilyen más módot nem talált arra, hogy minél kevesebb adót fizessen, s akad néhány ezer forint “fölösleges” pénze.
Az általunk találomra kiválasztott egyéni vállalkozó például éves szinten több mint 25 ezer forintot spórol meg, ha pénztartalék-számlán a fenti összegeket elhelyezi. Emellé jön még a betétre adott kamat, amely ugyan nem “eget rengető”, de mégiscsak jobb, mint a semmi. Persze az is igaz, hogy a vállalkozónak az adóelőleget év közben úgy kell fizetnie, mintha nem lenne a pénztartalék-számláján bizonyos összeg, s csak az adott évre vonatkozó adóbevallása elkészítesekor számolhatja el az adóalap-kedvezményt.
Egyébként abban lényegében egyetértés van a pénzügyi tárca és az érdekképviseletek között, hogy a megoldást az jelentené, ha az egyéni vállalkozók tb-járulék-, valamint adóalapja elkülönülne. Ennek egyelőre – többek között – költségvetési akadálya van: a tb-alapok növekvő hiánya szab gátat ennek a megoldásnak. Varga János, a Kisosz elnöke szerint a Nyugat-Európában meghonosodott módszert kellene választani: a vállalkozónak csak akkor kellene adóznia a beruházásra fordított jövedelem után, ha beruházása már meghozta “gyümölcsét”. Várkonyi Júlia elfogadna egy olyan megoldást is, hogy elkülönítenék a magánszemély vállalkozói és személyes jövedelmét, s külön kellene utánuk adózni.
Egyelőre nem tudni, milyen lesz a jövő évi szabályozás, a vállalkozók azonban bizakodnak: a pénzügyi tárca már most bevonja őket a törvénymódosítás előkészítésébe, így remélik, hogy jövőre olyan megoldás születik, amellyel mindenki elégedett lesz. Tegyük hozzá: olyan adójogszabályt még nem nagyon láttunk, amely a költségvetés növekvő bevételi igényeit és az adófizetők adóminimalizálási törekvéseit is kielégítette volna. Lehet, hogy az adóügyekben kinevezett miniszteri biztosok segítségével ez is sikerülni fog? Az érdekképviseleti szervek képviselői mindenesetre bíznak benne.
