(Figyelő, 1996/13. szám)
A hazai bankok konszolidációs és privatizációra való előkészítési időszakáról szóló cikkükben részletesen foglalkoznak a Magyar Hitel Bank esetével. Hiányoltam az írásból azt a megjegyzést, amely arra vonatkozhatott volna, hogy ez a bank a kétszintű bankrendszer kialakításkor előnytelen ügyfélkört örökölt. Emlékezetes, hogy az állam akkoriban mintegy kijelölte az egyes iparvállalatok bankjait, s a bankok sem hadakozhattak a rájuk testált vállalatokkal vagy az állammal szemben.
Az MHB több nehézipari óriással az ügyfélkörében kezdte meg a piaci versenyt. Így voltaképpen semmi meglepő sincs abban a piaci fejleményben, hogy a nyolcvanas évek végi, ötven százalékon felüli piaci részesedése egy szűk évtized alatt 10 százalékra csökkent. Amennyire erről tájékozódhattam, annak alapján úgy tudom, hogy az MHB konszolidálásában jelentős szerepe volt, van a Risk Kft.-nek. Ez a cég a bank leányvállalataként a pénzintézet kétes követeléseinek, az ilyen követeléssel terhelt vagyonnak az értékesítésével foglalkozik. A sajtóban több információ megjelent már erről. Hiányzik viszont egy részletes összefoglalás a Risk üzleteiről. Tanulságos lenne annak bemutatása, miként menedzselhetik egy bank vezetői az ilyen követelések feldolgozását. Az is fontos lehet, hogy miként hasznosítható az ilyen típusú válságkezeléssel megszerzett vagyon. Pénzügyi tanácsadással foglalkozó szakemberként külön érdekességnek tartom, hogy milyen lehet az egyes bankok hozzáállása a „tisztító” eljárásokból kikerült vagyonra alapított újabb vállalkozások finanszírozásához. Sajnálatosnak tartom, hogy továbbra sem lehet részletes információkat megismerni a konszolidált bankok menedzser-szerződéseiről. Ki kellene dolgozni egy olyan rendszert, amelyben nem sértenék meg a munkavállalók személyhez fűződő jogait, nem a konkrét jövedelmüket és egyéb juttatásaikat teregetnék ki, de arról sem kellene lemondani, hogy a közvélemény megtudhassa: milyen határidővel, milyen követelményrendszerrel és milyen kockázattal dolgozhat a közpénzzel megtámogatott bank felső vezetése.
Viszonylag kevés figyelem irányult eddig arra a vagyontömegre, amely már a privatizáció után került a bankok tulajdonába. A szemünk előtt zajlott le az a folyamat, amelynek során eltúlzott vagyonhalmozás és túlméretezett vállalkozás-indítás után megfeneklettek az eladósodott cégek, s végső soron a hitelező pénzintézet rendelkezése alá kerültek. Alig hihető, hogy a bankok felkészültek ennek a vagyontömegnek a kezelésére, újra forgatására.
