Bolgár iskolába járt már itthon is Jakócs Áron, mert édesapja szerette a szláv nyelveket. Az apa később egy szófiai egyetemen magyar lektorként dolgozott, így fia 1987-től 1995-ig Bulgáriában járt gimnáziumiba, majd egyetemre. Még volt része a kemény vonailas szocializmusban, majd megélte a felpuhulás időszakát, „élvezhette” a jegyrendszert éppúgy, mint évek múltán az első tüntetések magával ragadó élményét.
A Szófiában nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakon végzett fiatalember a nyelvtudás birtokában nem gyakorolta szakirányát egyetlen napig sem, azonnal az idegenforgalomban helyezkedett el. „Hely- és emberismeret, a bolgár és orosz mentalitás elsajátítása nélkül ezeken a piacokon igen nehéz boldogulni” – szögezi le az idén éppen tízéves fennállását ünneplő Robinson Tours egyik vezetőjeként. Azonnal hozzáteszi azonban, hogy legtöbbször korrektebb üzleti kapcsolatokra tett szert ez idáig a „vad” keleten, mint egynémely nyugati partnerénél. Tapasztalata szerint az adott szó szent, amit az orosz és bolgár partnerek nyugatiakat és magyarokat egyaránt megszégyenítő őszinteségével magyaráz. „A tíz év alatt behajthatatlanná vált egyetlen követelésünk is egy német céghez fűződik” – teszi hozzá.
KAPCSOLATOK. A családi vállalkozás alapjait tíz esztendővel idősebb testvére, az eredetileg tanárember Jakócs György rakta le a feleségével, Ildikóval egy orosz-magyar vegyesvállalat, az ALB Tours létrehozásával. Ebbe nyaranta a fiatalabb testvér is besegített mint telepített idegenvezető. Innen datálódik az a mindmáig kitartó üzleti és baráti kapcsolat is, amelyet a szigligeti Esterházy Pince tulajdonosával, Tóth Lászlóval ápol. A generációs különbség ellenére, a 60 esztendős Tóth érett és korrekt partnernek tartja Jakócsékat, mondván: a vendégnek csak olyat szabad kínálni, amit aztán az ember be is tud tartani. „Áron fiatalként sem akart tovább nyújtózni, mint ameddig a takarója ért” – teszi hozzá Tóth.
Az 1989-ben Szegeden orosz-magyar tanári diplomát szerző Jakócs Györgynek 1993-ban az ALB Tours megalapításába nem kellett sokat invesztálnia: elég volt egy irodahelyiség, egy telefon és egy fax. Beutaztatóként még kauciót sem kellett felmutatnia. Egy év alatt anynyira felfuttatta a céget, hogy amikor az orosz társ kivált, György az osztozkodásból származó összeggel belevághatott a Robinson gründolásába.
A Robinsont egyenlő arányban tulajdonló triász az oroszországi beutaztatással olyan területen „kereskedett”, ahol a kilencvenes évek közepén nem volt túl nagy nyüzsgés. A politikai megfontolású ódzkodáson túl ebben szerepet játszottak olyan előítéletek is, mint hogy a volt Szovjetunió polgárai nyugati mércével mérve kulturálatlanok, illetve az ottani gazdasági életet a maffia ellenőrzi. Ebben a szegmensben így tartósan három magyar cég osztozkodik a tortán – legalábbis ezek szerepelnek folyamatosan az Európa ötödik legnagyobb turisztikai vásárának számító moszkvai seregszemlén.
Jakócs Áron szerint az orosz turista a nyugatihoz hasonlóan megköveteli a teljes körű, „háztól házig tartó” szolgáltatáscsomagot, ellenben jóval inkább hadilábon áll a nyelvtudással, s ezért preferálja, ha a célországban anyanyelvén igazítják el. „Ugyanakkor máig kitart bennük az a kultúratisztelet, amit követve egy-egy esti programon talpig öltönyben jelennek meg” – teszi hozzá. A korábbi, dömpingszerű csoportos utazásokkal szemben manapság inkább az egyéni utasok kiszolgálása a feladat. „Ez a kör, ha azt kapja, amit ígértek neki, nem sajnálja a pénzt” – avat be a szakember. A Robinson Tours igen sok gyereket is üdültet Zánkán, ahol tradicionális partnernek számítanak.
Minthogy a beutaztatás egyik célterülete a Balaton, Jakócsék szerint egyáltalán nem hátrány, hogy Balatonfüreden van a fő irodájuk. A füredi illetőségű György és a jelenleg Veszprémben élő Áron már a cég 1994-es startjánál úgy gondolta, hogy a volt keleti tömbből érkezők számára a Balaton és Hévíz a fő attrakció. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy Sármelléken az első landoló nagy gép az éppen akkori magyar-orosz vegyesvállalatuk chartere volt. A cég másik „nagy dobása” négy évvel ezelőtt egy akkor még meglehetősen zűrösnek ítélt ország, Bulgária újrafelfedezése. Az elgondolás – a meglévő kapcsolatokon túl – azon alapult, hogy a dinamikus fejlődésnek indult bolgár tengerparti turizmus megfizethető mediterrán élményeket kínál a magyarok számára.
|
Az új szálláshelyek felkutatása érdekében a két testvér hol együtt, hol külön, de igen sokat utazik, átlagban évente 2 hónapot töltenek távol otthonuktól. „Évről évre növeltük orosz partnereink számát, amihez igen jó referenciák kellettek, illetve itthon is egyre több szállodával s egyre jobb kondíciókkal működünk együtt” – vázolják a cégbővülés aprólékos módszerének lényegét. Ma már moszkvai irodájuk is olyan pozíciót ért el, hogy blokkban foglalja le a repülős férőhelyeket, illetve – unikumként a piacon – garantált magyarországi programokat kínálnak csoportáron. György és Áron rendszeresen ellenőrzik partnereik szolgáltatását, ami a kívülálló szemével még akár kellemes időtöltés is lehet, nekik viszont a munkájuk része. „Az a célom, hogy akivel üzleti kapcsolatba lépek, azzal a partnerség hosszú távú legyen, ennélfogva meglehetősen kompromisszumkész vagyok, ami nyilván a bolgároktól tanult pozitív gondolkodás eredménye” – mondja Áron. A mediterrán családiasság, a bizalmi viszony jellemző a munkatársak esetében is, akiket Jakócsék évente egyszer, az őszi szezonzáráskor, csoportosan elutaztatnak egy jutalomkirándulásra.
A vállalkozás ambícióit jól jellemzi, hogy az idén, 12 év szünet után, ők szervezték meg a várnai charter járatot egy bolgár légitársasággal együttműködve. A nyereségét többek között ilyen fejlesztésekbe viszszaforgató Robinson Tours szerint a fejlődés záloga a specializálódás. „A szélesebb kínálati palettával rendelkező turisztikai cégeknél Bulgária még ma is amolyan megtűrt szegény rokon” – vélekedik a tulajdonos, aki így azon sem csodálkozik, hogy számos utas csak bolgár utazási irodaként aposztrofálja őket.
