Csirkefutam

Libatenyésztők demonstrációja. Ki fizet a végén?

Furcsa javaslattal éltek az OTP Bank kisrészvényesei a pénzintézet 2001. áprilisi közgyűlésén. Amikor arra került a sor, hogy döntsenek az igazgatóság tagjainak javadalma-zásáról, néhányan közülük pénz helyett értékpapírral jutalmazták volna a vezetőket. A pulpituson ülők meglepetésére azonban a már akkortájt is rengeteg fejfájást okozó baromfiipari cég, a Hajdú-BÉT részvényeivel fizették volna ki a menedzsmentet. A konkrét javaslat fejenként és havonta 10 darab csirkerészvényt juttatott volna az igazgatóság tagjainak, míg a testület elnökének 12 darab járt volna.

ELVETÉLT ÖTLET. Az indítvány elfogadásának persze egy pillanatig sem volt komolyabb esélye, a közgyűlés élből elvetette a kisbefektetők ötletét, és végül a pénzbeli juttatásra szavazott, ám – mint ez az intermezzo is jelzi – a kisbefektetők egy része már akkor komolyan aggódott. Lépésével igyekezett rávenni a baromficéget akkor részben tulajdonló és hitelező OTP Bank vezetőségét: gondolkodjon el, vajon jó döntés volt-e beszállni az ágazatba, erősebben fogalmazva, nem kellene-e viharos gyorsasággal kiszállni belőle.

Holott a baromfitársaság az 1999-ben keletkezett több mint 8 milliárd forintos veszteség után a 2000-es esztendőt már profittal zárta. Azt megelőzően azonban történt egy s más, aminek ismeretében a kisbefektetők, úgy tűnik, megsejtették a gyötrelmes jövőt. Addigra például egy bank látványos befürdésének már szemtanúi lehettek. Az első nyilvánosságra került komolyabb veszteségleírás ugyanis a Rabobank nevéhez fűződik. Miután az 1998-as orosz válság hullámai elérték a Hajú-BÉT-et, a társaság elvesztette exportpiacainak egy részét, és itthon csak alacsony áron tudta termékeit értékesíteni, így csődközeli helyzetbe került, a Rabobank pedig, amely 4 milliárd forinttal finanszírozta ügyfele működését, 11 százalékos céltartalék-képzésre kényszerült, s az év végén le is írta a veszteséget. Egyidejűleg a pénzintézet alapjai is oly mértékig megrendültek, hogy anyabankja, a Rabobank International a megcsappant saját tőkét 500 millió forinttal (2,8 milliárdra) volt kénytelen növelni. Ezzel azonban egyszersmind be is telt a pohár: a Rabo 1999 júliusában elvágta a szálakat a Hajdú-BÉT-tel: a baromficég diszkontált áron visszavásárolta a banktól saját 4 milliárdos hitelállományát. A pontos árat nem hozták nyilvánosságra, Simonyi Tamás, a Rabobank akkori vezérigazgatója veszteségeikről annyit tartott szükségesnek elárulni, hogy „pár százmilliót kellett leírni”.

A kiszállás amúgy nem volt túl nehéz, hiszen akkoriban még a cég két másik finanszírozója, az OTP Bank és a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) egyaránt bizakodónak tűnt a Hajdú-BÉT jövőjét illetően. Így aztán a visszavásárláshoz szükséges forrást is e két pénzintézet biztosította, holott már addig sem csekély pénzügyi teher nyomta a vállukat. Az 1988-as esztendő végére ugyanis a társaság mintegy 25 milliárd forintos tartozást halmozott fel, amelyből az akkori cikkek tanúsága szerint e két pénzintézetre 10-10 milliárd forintnyi kinnlevőség jutott.

A bankok ennek ellenére – vagy éppen ezért – részt vettek az 1,79 milliárdos alaptőkéjű cég feltőkésítésében. Az 1998-as orosz válságot követően reménytelen helyzetbe kerülő Hajdú-BÉT-et az 1999. márciusi közgyűlésén a csődtől egyértelműen e két bank mentette meg azzal, hogy a hiteleik tőke- és kamattartozására egyéves moratóriumot adtak, és 4,7 milliárd forint tőkeemelést hajtottak végre. Ezzel az OTP és az MKB 16-16 százalékos tulajdont szerzett a baromficégben, s ezzel az alapítótól 60 százalékot megszerző Wallis Rt. és a további 9 százalékos pakettet kézben tartó két angol alap társaságába csöppent. A bankok a vállalat igazgatóságába három tagot delegáltak, s egy általuk kijelölt pénzügyi biztost küldtek a céghez.

Nem sokkal később, 1999 júliusában a két pénzintézet ismét bevetette magát: újabb 2,2 milliárd forint értékű hitel/tőke konverziót hajtottak végre közösen. Az OTP az 1999-es év végi záró mérlegében a Hajdú-BÉT befektetések 100 százalékára, a hitel követelések 65 százalékára képzett céltartalékot. Az ekkorra már 15,8 milliárd forintra duzzadt Hajdú-BÉT hitel- és befektetés-kitettségből így gyakorlatilag 10 milliárd forint volt céltartalékkal fedezve a pénzintézet mérlegében.

Mindazonáltal a tőkeemelés további adósságoktól szabadította meg a társaságot, és összesen 27,9 és 20,4 százalékos részesedéshez juttatta az OTP-t, illetve az MKB-t. „A hitel/tőke konverzió jó megoldás lehet a Hajdú-BÉT gazdálkodásának helyreállításához” – nyilatkozta akkoriban Fenyő György, az OTP Bank ügyvezető igazgatója. Ám sem ez, sem a kamat- és tőketörlesztési moratóriumok nem vezettek eredményre, a cégnél még inkább elmélyült a válság, ami több mint 8 milliárdos veszteségben öltött testet az év végén. Ezzel az MKB német anyabankjánál is elszakadt a cérna, 2000 februárjában már híre kelt a pénzintézet kivonulásának. Az MKB hitelét a Hajdú-BÉT vásárolta meg 20 százalékos árfolyamon, s a szükséges forrást a Rabobank-hitelek megvételéhez hasonlóan ezúttal is ingatlanok eladásával biztosította, amelyek vevője az OTP volt. Az MKB részvényeit pedig az OTP 1 százalékos árfolyamon megvásárolta. Az OTP Hajdú-BÉT-részesedése így tovább nőtt – 48,3 százalékra – , ám a bank egyidejűleg opciót adott tulajdonrészének megszerzésére társtulajdonosának, a cég több mint felét birtokló Wallisnak – egy sikeres reorganizáció lebonyolításának ösztönzőjeként. A fentiek mellett a Hajdú-BÉT helyzetének javítása érdekében újabb eszköz/hitel konverzió történt 4,77 milliárd forint értékben. Az OTP a cégnek a „szokásos módon” a hitel tőke és kamat törlesztésére további egy év haladékot adott.

VISSZATÉRÉS. Alig pár hónap elteltével úgy tűnt, az MKB elhamarkodta a távozást, s az OTP számításai bejönnek: a 2000. szeptemberi adatok szerint ugyanis az első félév nyereséget hozott. Ekkor egyébként az OTP már 18,15 milliárd forint erejéig volt benne a baromficégben, s a követelésekre megképzett céltartalék 11,12 milliárd forintra rúgott (61 százalékos lefedezettség). A csapások viselésébe azonban régi üzlettársa ismét beszállt. Érdekes módon ugyanis az MKB megint felbukkant, amikor 2000 júliusában az OTP-vel korábban 4 milliárd forintért megvett zagyvarékasi Hajdú-BÉT érdekeltség üzemeltetésén keletkezett 3,8 milliárdos veszteséget kellett rendezni.

Végül a teljes 2000-es év nyereségesen zárult, ám az OTP időközben megkezdte visszavonulását. Októberben az opciós szerződés alapján megpróbálta az MKB-s részvénycsomagot a Wallisnak értékesíteni, de ez az angolok előzetes engedélye híján csak második nekifutásra, egy „technikai cég” közbeiktatásával, a következő évben, 2001 augusztusában sikerült, 20,6 millió forintos áron. Így az OTP részesedése visszament 27,9 százalékra, s a főtulajdonos már a Wallis lett.

Ekkortájt – 2001 elején – az OTP 1,3 milliárd forint kamattartozást is elengedett a Hajdú-BÉT-nek, cserébe azért, hogy a cég ugyanilyen összegű tőketörlesztést hajtson végre az OTP felé. Tavasszal továbbá a „szokásos módon” újabb egyéves moratóriumot adott 4,7 milliárd forintnyi kamat visszafizetésére, valamint 3,5 milliárd forint értékű rövid lejáratú, vevő követelésekkel fedezett hitelt nyújtott a cégnek. Utóbbi emellett viszszavásárolt az OTP-től tárgyi eszközöket – közel 1 milliárd forinttal olcsóbban, mint amennyiért azt egy éve a bank átvette. Becslések szerint az OTP tényleges veszteségei ekkor mintegy 10 milliárd forintra rúgtak.

Az OTP végül 2001 őszén távozott a cégből. Októberben kiszállt a takarmánygyártó kft.-ből és a hitel/eszköz konverzióként tulajdonába került üzemi ingatlanokból is, s hiteleinek jelentős részét ugyancsak értékesítette a Wallisnak, diszkont áron. Tranzakciók sorával a pénzintézetnek több mint 11 milliárd forint könyv szerinti értékű eszközön 4,5 milliárd forintért sikerült túladnia, s e tételekre már korábban 8,3 milliárd forint értékvesztést könyvelt el. Novemberben pedig – minimális, százmilliós pozitív eredményhatással – a zagyvarékasi feldolgozóból is kivonult a bank. Így már csak a vevőkövetelésekkel fedezett rövid lejáratú forgóeszközhitelek képviselték az OTP–Hajdú-BÉT kapcsolatot, amelyek extra kockázatot a bank számára már nem jelentettek.

Mindazonáltal a Hajdú-BÉT kilátásai nem tűntek reménytelennek, olyannyira nem, hogy 2002-ben milliárdos fejlesztésbe kezdtek, s az elmúlt két esztendőben újabb bankok neve tűnt fel a finanszírozók sorában. Napjainkra azonban, amikor az uniós csatlakozás előtt álló hazai baromfiágazat drámai helyzetbe került, e pénzintézetek ismét aggódhatnak a csőd szélén táncoló Hajdú-BÉT miatt: megfelelőképpen lefedezték-e céltartalékkal a mintegy 44 milliárd forintos forgalmú társaságnak nyújtott, összesen 8,5 milliárd forintnyi hiteleiket.

Az OTP Banknak a pénzintézet tájékoztatása szerint mintegy 1,9 milliárd forintnyi kinnlevősége van a Hajdú-BÉT-nél, amelynek jó részét azonban jó minősítésű vevőkövetelésekkel fedezték le, mindazonáltal a kinnlevőség 63 százalékára így is céltartalékot képeztek. Az OTP-n kívül a kölcsönállományból a legnagyobb részesedése a Raiffeisen Banknak van, de érdekelt még az Eximbank és a Postabank is. Utóbbi úgy nyilatkozott lapunknak, hogy kinnlevősége teljes mértékben fedezett.

FELSZÁMOLÁS? A hitelezők sorsa most jórészt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. döntésétől függ. Tavaly novemberben ugyanis a nyírmártonfalvi libatartók követelték a pénzüket – egyébként hasztalan – a debreceni cég irodaháza előtt, majd egy hónappal később ismételt demonstráció kíséretében már a részvénytársaság felszámolását is kérték a bíróságtól. Kilátástalan helyzetükben ráadásul nem egyedül folyamodtak e végső megoldáshoz: már több tucat felszámolási kérelem érkezett az immár a Wallis Rt. által tulajdonolt Hajdú-BÉT ellen, amelynek integrációjában 2003-ban 16 millió szárnyast neveltek fel. A vezetőség szerint az ágazat strukturális és túltermelési válsága miatt nehéz helyzetbe került cég az átvett baromfi 80 százalékának az ellenértékét már kifizette, és bár kicsi a mozgásterük, a rendelkezésükre álló minden eszközzel arra törekszenek, hogy a fennmaradt tartozásokat kiegyenlítsék. Az egyik ilyen kiút lehet az eszközök eladása, bérbeadása. A karácsonyi ünnepek alatt lázas tárgyalások folytak ebben az ügyben, és sajtóértesülések szerint megegyezés is született.

Az egyik legfőbb versenytárs, az állami kézben lévő Bábolna Rt. e szerint 3 milliárd forintos kölcsönt kapna az ÁPV Rt.-től, hogy a pénzből a Hajdú-BÉT egyes üzemeinek felvásárlását és termelésének növelését finanszírozza. Az állítólagos megállapodás értelmében a hajdúsági cég a kisvárdai csirkeüzem átadásából és a debreceni baromfifeldolgozó bérbeadásából, valamint egyéb termelő- és hűtőkapacitásainak bérbeadásából teremtené elő a sürgősen szükséges anyagiakat.