Tiltakozásul a vasárnapi vásárlás ellen, „Ne vásárolj semmit!” napot hirdetett november végén a Hulladék Munkaszövetség, amelynek keretében cserebere börzét rendeztek egy fővárosi művelődési házban. Bár a felhívást sokan méltányolták, az ehhez hasonló civil kezdeményezések hatása elenyésző. A plazák üvegkomplexumai a kitüntetett tér, a „város a városban” varázsát nyújtják a látogatóknak, akiket a tömeg sem riaszt vissza, sőt, a pszichológusok véleménye szerint sokakat éppen ez tölt el biztonsággal.
Bevásárlókocsi-pszichózis. A nagy méret azt az érzést kelti, hogy szinte semmit sem vettünk, amíg nem pakoltuk dugig tele a kocsit.
KELET-EURÓPAI SZOKÁSOK. Egy idei felmérés szerint a magyarok arra a kérdésre, hogy miért szeretnek hipermarketekben, bevásárlóközpon-tokban vásárolni, első helyen a vasárnapi nyitva tartást jelölték meg. Ennek oka nemcsak a vonzó kínálat, hanem az a kelet-európai „hagyomány”, hogy az emberek az európai átlagnál többet dolgoznak – esetleg több munkahelyen –, ezért hétköznap csak a legszükségesebb fogyasztási cikkeket tudják beszerezni, a nagyobb bevásárlásokat, a tartós áruk beszerzését hétvégére tervezik, mert akkor marad idejük a gondos válogatásra is. A karácsonyt megelőző hetekre ez fokozottabban jellemző, de az év többi időszakában is általános. Az Ikea például hétköznaponként 40 millió, vasárnaponként 60 millió forint értékben forgalmaz átlagosan. Hétköznap a hálózat üzleteiben többségben vannak a női vásárlók, akik elsősorban nézelődnek, és jellemzően vasárnap a családdal térnek vissza, s ekkor vásárolják meg a nagyobb értékű árucikkeket. A felmérésből az is kiderül, hogy nálunk az emberek több időt fordítanak a vásárlásra, mint egy átlagos uniós polgár, erre pedig leginkább hétvégén nyílik lehetőségük.
A családok összetartozását, a vasárnap pihenő nap jellegét féltő egyházi, politikusi és esetenként szakszervezeti felhívások ellenére a GfK Piackutató Intézet reprezentatív felmérése szerint a vasárnapi vásárlások száma évről évre nő. A most lezárult év első felében a tavalyelőtti hasonló időszakkal összehasonlítva 23 millió helyett 28 milliónyi vasárnapi bevásárlást regisztráltak, ez az összes bevásárláshoz viszonyítva 1 százalékpontos (3-ról 4 százalékra) növekedést jelez. A legkevésbé látogatottak hétvégén a drogériák, a legnépszerűbbek a bevásárlóközpontok és a hipermarketek, még ha meg is kérik a nyitva tartás árát. A kereskedelemben dolgozók vasárnapi munkájáért járó többletkiadásokat (a rendes munkabért és az 50 százalékos bérpótlékot) az áruházak ugyanis áthárítják a fogyasztókra. Ezzel hosszú távon a vasárnapi nyitva tartás ráfordításai megjelennek az árakban is.
Ennek ellenére a hétvégi bevásárlás egyre népszerűbb, és az is kimutatható, hogy a vasárnapi vevők többet költenek. Az üzletek óriási választékkal, folyamatos akciókkal, gyorséttermek, belső játszóterek kialakításával, hétvégi kulturális és gyerekprogramok, termékbemutatók rendezésével próbálják becsalogatni a vevőket. Bár a Figyelő által megkérdezett hipermarketek döntő többsége bevallottan a profit miatt tart nyitva vasárnap, ez szerencsés módon találkozik a vásárlói igényekkel. A látogatók a hatalmas belső terek, az áruk sokfélesége által nyújtott esztétikai élmény hatására szívesen engednek azoknak az ingereknek, amelyek szerint a jelenben kell élvezni a fogyasztás boldogságát, megragadni a pillanat nyújtotta lehetőségeket.
Plazalátogatók
A magyar bevásárlóközpontok közönségében a társadalom minden rétege képviselteti magát, a felmérések (Európai integráció és életmód, MTA Szociológiai Intézet, 2003) szerint a látogatók többsége bérből és fizetésből él (69,4 százalék), illetve vállalkozó (19,5) vagy nyugdíjas (7,3). Közel azonos a felső- (24,7), illetve középfokú (25,8) végzettségűek aránya, de feltűnően kevesen keresik fel ezeket a létesítményeket a csak nyolc általánost vagy annál kevesebb osztályt végzettek közül (7,5). A névtelenség, egyenlőség érzetét keltő „univerzumokba” sokan csak nézelődni járnak, engedve, hogy az élmény szabadon hasson rájuk. Kiemelten jellemző ez a fiatalokra és a kis jövedelmű nyugdíjasokra. A kényszeres shoppingolók aránya Magyar-országon elenyésző, mintegy 1 százalék, közöttük túlnyomó többségben vannak a nők, akik mindennapi feszültségeiket vagy szeretethiányukat vezetik le ezen a módon, majd otthon bűntudattól mardosva századszor is ismét megfogadják, hogy ilyen feleslegeset soha többé… A köz-felfogással – miszerint elsősor-ban a nők vásárolnak – ellentét-ben azonban a vásárlók nemek szerinti megoszlása egyenletes, közel 50-50 százalék.
Kedvez a hipermarketeknek a bankkártyás fizetés lehetősége, ami jelentősen megnöveli a túlvásárlások számát, mert az emberek elveszítik közvetlen kapcsolatukat a pénzzel, ezért többet költenek, mint amennyi pillanatnyilag rendelkezésükre áll. „Nem elhanyagolható szempont, hogy vasárnap az emberek nem fáradtak, ezért nyitottak a fokozottabb impulzusok befogadására, így az áruházak ösztönző akcióinak (törzsvásárlói kártyák, ajándékpontok, születésnapi árengedmények stb.) és a bankkártyák ťengedékenységénekŤ hatására kényszeredetten többet vásárolnak, mint máskor” – magyarázza Szabados Tímea szociológus. A vasárnapi vásárlók élnek leginkább a fogyasztói társadalom elsődleges üzenete nyújtotta lehetőséggel, miszerint bármi, bármikor megvásárolható, akár éjjel, akár hétvégén, mert mindez a nagyvárosi kényelem része.
A vasárnapi vásárlás növekedését serkenti, hogy a bevásárlóközpontok látogatóinak többsége a saját anyagi helyzetét pozitívan ítéli meg: 54,4 százalékuk úgy véli, hogy kijön a jövedelméből, 27,8 százalékuk pedig közlése szerint kényelmesen megél abból amit keres. A látogatók 57,9 százaléka esetében a háztartások összjövedelme 126 ezer és 375 ezer forint közötti.
A kutatók véleménye szerint a plazák és bevásárlóközpontok beépültek a társadalom életébe, a vasárnapi vásárlás pedig a szabadság, a „bármit megtehetek” érzetét nyújtja. Az emberek korlátozásként élnék meg, ha ezt a lehetőséget elvennék tőlük – vélekedik a szociológus. Hosszú távon a vasárnapi vásárlás legfőbb motorja azonban a vásárlási attitűdnek az a változása, miszerint az emberek nem csak vásárolni szeretnének a plazákban és hipermarketekben.
Figyelemre méltó módon átalakult ugyanis a vásárlások megítélése az utóbbi években: a bevásárló-központok a látogatók jelentős részének véleménye szerint elsősorban kikapcsolódást, szórakozást nyújtanak, illetve azért kedvelik azokat, mert mindent egy helyen megvásárolhatnak. Míg a plazákat általában barátokkal, addig hipermarketeket családjukkal vagy párjukkal keresik fel az emberek, és egyre szívesebben teszik ezt hétvégén a szabadidejükben. Kikapcsolódást és szórakozást keresnek az egész heti stressz után, és a kellemes körülmények között egyre többen szeretnék a vásárlás mellett letudni az ügyintézés gondját is. Szívesen töltik szabadidejüket nézelődéssel, és szeretnék a kellemeset összekötni a hasznossal: igénylik a szolgáltatások minél szélesebb körét, hiányolják az ügyintézés többféle lehetőségét, szívesen látnának a bevásárlóköz-pontokban még több bankot, postát, egyéb ügyfélszolgálatot. Elvárják, hogy az áruházak mindent megtegyenek a kényelmükért, és ezért fizetni is hajlandók.
