Kezdetben csak magyar kollégáik „fedezékében” adhattak tanácsot vagy írhattak szakvéleményt a rendszerváltást követően Magyarországra települt külföldi ügyvédek. „A szerződések, beadványok, periratok minden esetben magyar ügyvéd pecsétjével és aláírásával készültek, mert ezt követelte meg a törvény”- érzékeltette egy neve elhallgatását kérő, évek óta Magyarországon élő, francia és német nyelvterületen is praktizáló jogász, milyen szűk terepen tevékenykedhetett a kilencvenes évek közepéig. Valóban furcsa kettősségben telt a rendszerváltást követő első öt-hat év a külföldi jogi képviselők számára, ugyanis csak reprezentációs irodát működtethettek. A globális nemzetközi ügyvédi irodák képviselői a nagy privatizációs ügyletek és cégeladások idején jelentek meg nálunk (a legnagyobb 15 cég azóta is jelen van, csak néhány vonult ki), s úgy tudtak talpon maradni, hogy magyar ügyvédekkel és irodákkal kooperáltak.
NAGYVONALÚSÁG. „Helyzetüket rendezte az ügyvédi törvény 1997-es módosítása, amely külföldi jogi tanácsadói státust biztosított számukra, s ezzel lehetőséget kaptak egy meghatározott körben történő eljárásra” – mondja Radnóczy Zsolt, a Rozgonyi, Nyalka, Gonda, Nörr, Stiefenhofer & Lutz Nemzetközi Ügyvédi Iroda rechtsanwaltja, külföldi jogi tanácsadó. A teljes liberalizációt az uniós csatlakozás hozta meg számukra, május elseje óta ugyanis, ha regisztráltatják magukat mint európai közösségi jogászok, eljárhatnak mindazon ügyekben, amelyekben a törvény nem követeli meg a kötelező ügyvédi részvételt. Hogy az ügyvédi praktizálás szabadságára vonatkozó uniós direktívát „céhvédő”, korlátozó módon, vagy nagyon is elegánsan, mintegy kapunyitó jelleggel ültette-e át a hazai törvényhozás, arról megoszlanak a vélemények.
„Május elseje óta az Európai Unió bármely tagállamában bejegyzett ügyvéd, eseti vagy állandó jelleggel, saját szakmai elnevezése alatt jogosult Magyarországon is jogi szolgáltatást nyújtani, például avocat, barrister vagy abogado néven dolgozni”- ismertette lapunknak a változás lényegét Szecskay András, a Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) elnökhelyettese. Az „ügyvédi” cím akkor illeti meg a külföldi jogi képviselőt, ha legalább hároméves, folyamatos, magyar joggal kapcsolatos szakmai gyakorlatot tud igazolni, megfelelő a magyar nyelvismerete, és kérelmére az illetékes kamara felveszi a tagjai sorába. Amíg nem teljesíti e feltételeket, addig európai közösségi jogászként dolgozhat. Radnóczy Zsolt úgy véli, nem állították a külföldi jogászokat teljesíthetetlen követelmények elé, kifejezetten korrektnek tartja a magyar szabályozást. Ezzel együtt nem gondolja, hogy ezrével áramlanának külföldi jogászok a magyar piacra. A jogi szabadság más szakértők szerint sem hoz forradalmi változást.
SZAKADÉK. „Akik meg akarták vetni a lábukat a magyar piacon, azok már a ‘90-es évek óta itt vannak”- hangsúlyozza Hegymegi-Barakonyi Zoltán, a Martonyi és Kajtár, Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda partnere. Meglátása szerint a piac alapvetően a gazdasági és üzleti jog terén nyílik ki, főleg a nemzetközi üzleti kapcsolatok, határokon átívelő tranzakciók és jogviták tekintetében. Ugyanakkor új irodák tömeges megjelenése nem várható, mert a nagy privatizációs ügyletek már lezajlottak, s nem mindennaposak a százmilliós, vagy milliárdos értékű üzleti tanácsadási megbízások sem, amelyek idecsábítanák a külföldi jogászokat. A hazai pálya telítettsége is fokozza a konkurenciát. Évek óta jogásztúlképzés folyik idehaza: a tízezret is meghaladja az országban praktizáló ügyvédek száma, csak Budapesten 4,5 ez-
ren vannak, vagyis többen, mint egész Ausztriában. A magyar ügyvédek előnye viszont a hazai terep, ráadásul az elmúlt 15 évben behozták minden hátrányukat külföldi kollégáikkal szemben. A magas színvonalú egyetemi oktatásnak és a gyakorlati tapasztalatoknak köszönhetően ma már ugyanolyan zökkenőmentesen tudnak levezényelni nemzetközi tranzakciókat, mint a német, a francia vagy az angol ügyvédek, s a nemzetközi és uniós jogi tanácsadás terén is felveszik a versenyt. Dezső Attila, a Dezső, Réti és Antall LANDWELL Nemzetközi Ügyvédi Iroda partnere emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar és a nyugati ügyvédi honoráriumok közötti szakadék miatt sem vonzó az itteni jogi tanácsadási piac. A legnyereségesebb Wall Street-i pénzügyi jogi irodák partnereinek jövedelme ugyanis minimum a duplája a londoniakénak, míg a magyar partnerek ettől is fényévnyire vannak. A „csúcs” ügyvédi irodák óradíja Londonban például manapság mintegy 150 ezer forintnak megfelelő összeg, ennyi idehaza legfeljebb egyedi, speciális ismereteket igénylő tranzakciók esetében jöhet szóba.
