Alapok – a hozamadó nyertesei?

A hatályos jogi szabályozás szerint a befektetési alapok jegyeinek árfolyamelkedése kamatjövedelemnek minősül, így – legalábbis egyelőre – a befektetési jegyek tulajdonosai nincsenek veszélyben a tervezett 25 százalékos árfolyamnyereség-adó bevezetése miatt – erősítették meg kérdésünkre az alapkezelők vezetői. Az egyszer már eltörölt adónem visszaállítása mindazonáltal közvetve érinti az alapokat is, de hogy mennyire és milyen irányban, arról megoszlanak a vélemények.

A bankadó hatása Az árfolyamnyereség-adó mellett a bankokra kivetendő különadó is érintheti az alapok piacát – akár még pozitívan is. Ezt Temmel András, a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének (BAMOSZ) főtitkára jegyezte meg, hozzátéve, hogy az alapkezelők mozgástere viszonylag szűk a nagy pénzügyi csoportokon belül. Az ugyanis csoportszinten dől el, hogy éppen mely megtakarítási formát szeretik a legnagyobb intenzitással a kisbefektetőkre „erőltetni” (az utóbbi időben például az akciós bankbetéteket). Amennyiben egy bank mondjuk a tervezett 6 százalékos kamatkülönbözeti adó mellett dönt (ha valóban dönthet), a kamatmarzs leszorítása mellett érdekében állhat a jutaléktípusú bevételt hozó üzletágakban (például az alapkezelésben) erősíteni.

Rossz, de nem is olyan kedvezőtlen

A FigyelőNetnek válaszoló szakemberek mindegyike úgy vélte: egyértelműen rossz üzenetet hordoz a tőzsdei árfolyamnyereség megadóztatása. Racionális érvet gyakorlatilag nem lehet felhozni mellette, és szinte semmit sem hoz az állam konyhájára, ezenkívül fenntartja, sőt tovább rontja a lakossági megtakarítások amúgy sem egészséges szerkezetét. A korábbi tőzsdeelnökök tiltakozó nyilatkozata és Szalay-Berzeviczy Attila jelenlegi elnök számtalan fórumon hangsúlyozott érvei emellett arra mutatnak rá, hogy a közvetlenül érintett 160 ezer tőzsdei kisbefektető mellett közvetve 2 millió ember nyugodt jövőjére lehet kedvezőtlen hatással az intézkedés a nyugdíjpénztárak és befektetési alapok révén.

Tőzsdei berkekből ennek alátámasztására elsősorban a részvénypiaci likviditás beszűkülését szokták felhozni: az aktív tőzsdézők, day-traderek (napon belüli kereskedők) eltűnésével ugyanis komolyabb forgalomcsökkenés következhet be, legalábbis a kisebb társaságok piacán. Nem tart ugyanakkor a likviditás látványos csökkenésétől Holtzer Péter, az OTP Alapkezelő vezérigazgatója. Szerinte a day-traderek visszahúzódása legfeljebb a spekulációt veti majd vissza. A részvénypiac normális működéséhez szükséges likviditás egyébként is az intézményi befektetőkön múlik – teszi hozzá Cseh György, a CIB Alapkezelő vezérigazgatója.

Ha pozitív, akkor sem jó

Szerinte az árfolyamnyereségadó akár még pozitívan is hathat a befektetési alapokra. Előfordulhat ugyanis, hogy aki eddig a közvetlen részvényvásárlást preferálta, az most az adóteher elkerülése érdekében a részvényalapok felé fordul. E kategórián belül is leginkább az indexkövető alapok vonzereje nőhet – véli a szakember –, ezeknek az alapoknak a teljesítménye kötődik ugyanis leginkább a kisbefektetők által favorizált egyedi részvények mozgásához (miután a BUX-kosárban szereplő papírok közül az OTP, a Mol vagy a Richter tudja legkönnyebben elhúzni az indexet).

Természetesen, ha az alapok népszerűségének ilyesfajta növekedése valóban bekövetkezne, attól még nem lenne felhőtlen az örömünk – hangsúlyozza Cseh György. A fejlett pénz- és tőkepiacú országok példája ugyanis azt mutatja, nem ez a módja annak, hogy a befektetési alapok elfoglalhassák az őket megillető helyet. Az alapkezelő társaságok céljainak és a befektetési alapok népszerűségének eléréséhez ez nem szükséges, és nem is elégséges feltétel.

Hátra arc! Régen vége az alapokban kezelt vagyon kétszámjegyű növekedésének. Mintha visszaléptünk volna 3-4 évet – mondja Holtzer Péter, az OTP Alapkezelő vezérigazgatója -, a kisbefektetők legfeljebb bankbetétben és pénzpiaci alapokban tudnak gondolkodni. A havonta megjelenő BAMOSZ-statisztikák tükrében nagyobb mennyiségű friss pénz csak a pénzpiaci alapokba áramlik (szeptemberben például 6 milliárd forint), miközben a kötvényalapokból változatlanul komoly összegek távoznak (szeptemberben 12 milliárd forint). A részvény-portfóliók felértékelődésének és az ingatlanalapokba érkező némi plusztőkének köszönhetően összességében halovány gyarapodás figyelhető meg az utóbbi hónapokban, de még mindig nem sikerült az alapoknak elérniük év eleji szintjüket. A szeptember végi 861 millió forintos összvagyon továbbra is 5 százalékos lemaradást mutat a múlt év végéhez képest.

Hozamkilátások

Ami a hazai alapok idei teljesítményét illeti, a kilátások egyelőre elég biztatóak. A BUX az év első közel tíz hónapjában annualizált szinten durván 35 százalékot emelkedett, az indexkövető alapok éves hozama is valahol ilyen szinten tud alakulni, feltételezve, hogy drasztikusabb korrekció nem következik be, hanem csak stagnálás, vagy lassabb felfelé araszolgatás várható az év hátralevő bő két hónapjában.

A “sima” részvényalapok vélhetően valamivel alacsonyabb, 15-20 százalékos éves hozam körül fognak szóródni, a pénzpiaci alapoktól 10-12 százalékot lehet elvárni. A múlt évhez képest lényegesen jobban szerepelnek majd a kötvényes portfóliók is (annál rosszabbat persze nehéz is lenne elképzelni). Teljesítményük nagyban függ a forint erejétől és az állampapírpiaci hozamszintektől, s emiatt a költségvetés alakulásától, illetve a jegybank további lépéseitől. Egy-két további kamatnyesés nagy lökést adhatna az állampapíralapoknak, de már így is szinte biztosan kijelenthető, hogy a tavalyi 0 százalékos teljesítmény után idén legalább néhány százalékos reálhozamot be lehet zsebelni.