Roger Babson jelentéktelen amerikai bróker volt a múlt század húszas éveiben. Éveken át mondogatta, hogy a tőzsde nagyon csúnyán össze fog omlani, ezért gyakran volt köznevetség tárgya. Aztán szinte pontosan 75 évvel ezelőtt, egy keddi napon valóban zuhanni kezdtek az árak. Az ezt nem sokkal megelőző hangulatváltozást azóta is Babson-törésnek nevezik, a többi pedig már a jól ismert történelmi tény: az 1929-es tőzsdekrach után következett a világgazdaság eddigi legsúlyosabb válsága.
Szinte pontosan nyolc évvel ezelőtt, Henry Blodget volt az a „nevenincs” elemző, aki először előállt az eszementnek tűnő számmal: a 150 dolláron forgó Amazon.com kurzusa 400 dollárig fog nőni. Két hónap sem kellett ahhoz, hogy duplázódjon az árfolyam, négy pedig ahhoz, hogy megvalósuljon a vízió. Alig néhány hete, 2004 októberének közepén, 150 dollárnál, Mark Rowan, a Prudential Equity Group elemzője merte először bevállalni a nagyotmondást: 200 dollár lesz a Google. Három hét alatt mindez valóra is vált, amikor 201,60 dolláron tetőzött a kurzus. (Igaz, azóta már 170 alá került.)
A tőzsdei bevezetéskor. Van miért tapsolni.
JÓSLATOK ÉS VALÓSÁG. Babsonra csak azért emlékszünk, mert sok év után egyszer valóban bejött a jóslata. Blodget rég eltűnt a süllyesztőben, az Amazon.com árfolyama négy év elteltével 10 dollár alá esett, az elemző több kollégáját pedig be is perelték a befektetők, mivel irreális ajánlásaikkal pumpálták a levegőt a 2000-ben kipukkadó internetes lufiba. A Google árfolyammozgására nézve is rögtön felmerül a kérdés: egy újabb lufit látunk? A válasz természetesen nem egyértelmű, ám a Google eddigi rövid tőzsdei szereplése annyi érdekességet és tanulságot rejt, hogy szinte meg lehet belőle tanulni tőzsdézni.
Vitathatatlan, hogy a Google több szempontból is egészen különleges cég. Először is az utóbbi évek egyértelműen legnagyobb sikertörténete: öt esztendő alatt lett a semmiből világcég, az egyik legismertebb márkanév. Két egyetemista megalkotta az internetes keresésre a tökéletes algoritmust, s ma már a cég közel 50 milliárd dollárt ér. Néhány millióval többet, mint a korábbi keresőkirály Yahoo!, és több mint kétszer annyit, mint a Budapesti Értéktőzsdén forgó összes társaság együttvéve.
A 200 dolláros részvényenkénti ár azonban valószínűleg nem alakult volna ki, ha a Google több tekintetben is a hagyományos utat választja. A társaság azonban úgy döntött, hogy aukción adja el részvényeit a tőzsdei bevezetést megelőzően a befektetőknek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt (Figyelő, 2004/36. szám). A nagy befektetési bankoknak mindez persze nem tetszett: a hagyományos IPO-modell (initial public offering – elsődleges kibocsátás) szerint kibocsátási áron csak a szervező pénzintézet által preferált szűk kör tagjai – sógor, koma, nagy cégügyfelek vezetői – jutnak papírhoz. A tőzsdei megjelenés napján ugyanis az árfolyam általában emelkedik, így a „csókosok” akár járulhatnak is a kasszához. Emellett a bank jutaléka is jóval magasabb a régi rendszerben, mint az aukciós értékesítésnél. A Google azonban ragaszkodott az aukcióhoz és a kisbefektetők bevonásához.
A nagy várakozásokkal várt értékesítéshez közeledve a Google sajtója váratlanul romlott, műbalhék és apróbb botrányok előzték meg a kibocsátást. A háttérről még csak találgatások vannak, de tény, hogy a várt mintegy 100 dollár helyett csak 85 dolláron sikerült tető alá hozni a kibocsátást, s a tervezettnél kevesebb részvényt adtak el. Sok neves Wall Street-i befektetőcég kudarcnak is minősítette a tranzakciót, a tőzsdei megjelenés után azonban csak rövid ideig esett a papír 100 dollár alá, hogy aztán két hónap alatt duplázza értékét.
KÉSLEKEDÔ NAGYBEFEKTETÔK. A forgalmi adatokat látva egyértelmű, hogy nem a remegő kezű kisbefektetők vettek: az árfolyamérték alapján az egyik legnagyobb forgalmú amerikai papír esetében a vételi oldalon döntően a profinak tartott intézmények álltak. Azok, amelyeknek elemzői két hónapja még a legjobb esetben is 125–135 dolláros célárat állapítottak meg a papírra. Magyarán azon voltak, hogy az aukciós értékesítés kudarcba fulladjon, ezzel elriaszszák e variánstól a potenciális tőzsdére készülőket. A sok negatív értékeléssel és a kis számú jegyzéssel sikerült is a kibocsátási árat lenyomniuk, később azonban egyre több nagy játékos jött rá: nem teheti meg, hogy kimaradjon egy ilyen formátumú cégből.
Szinte mindenki arra várt, hogy a kibocsátás után kicsit leessen az árfolyam, s ott akart venni. Eladó azonban nem volt azokon kívül, akik megtették tétjeiket az esésre – azaz kölcsönvett részvényt rövidre eladtak (short pozíció). Az IPO során olcsón papírhoz jutó befektetők kényelmesen nézték, hogy az árfolyam lassan elindul felfelé, majd begyorsul a növekedés. Erre rásegített, hogy a Google közkézhányada még nagyon kicsi volt, sokáig csak 28,6 millió darab részvény forgott szabadon. Ennyi papír két nap alatt megfordult a Nasdaq virtuális parkettjén, ráadásul egyre több kikerült a forgalomból: az intézmények hosszabb távra vették ezeket, szinte egymás elől. Az eredetileg kivárásra játszó alapok ugyanis az emelkedést látva úgy érezték, muszáj beszállniuk, mert ha a konkurenseik tartanak Google-részvényt, akkor maguk lemaradnak a hozamversenyben. Egy idő után a shortosok is elkezdték a menekülést a „bukóból”, megpróbálták visszavenni a részvényeket, ezzel is a vételi oldalt erősítve.
A szabadon forgó mennyiség biztos kezekbe kerülése, vagyis erőteljes szűkülése közben a társaság igen kedvező negyedéves számokkal is előrukkolt; ez, illetve az ehhez kapcsolódó shortzárások adtak október közepén újabb lökést az árfolyamnak.
Apró probléma, hogy a technikai és pszichológiai tényezők hátán száguldó Google – hasonlóan az Amazonhoz 1998-ban – igen-igen drága. Még a derűlátóbb előrejelzések szerint (5 évig 50, újabb ötig 25 százalékos eredménybővülés) sem ér többet 150 dollárnál, a realistább prognózisok alapján pedig 110-nél. Ez azonban hetekig mellékesnek bizonyult. A likviditási helyzet viszont már érdemben változik. November közepén 39 millió részvény esetében járt le az értékesítési tilalom, majd egy hónappal később közel 25 millió papír kerülhet piacra, ezzel a közkézhányad alig több mint 10 százalékról jócskán 30 százalék fölé nő. Ez már éreztette is a hatását, a papír elindult lassan lefelé.
IPO-dömping
Ellentétben a várakozásokkal, a Google minden képzelet felülmúló áremelkedése felrázta az IPO-piacot is: októberben 33 új cég érkezett a tőzsdére, ami 2000 augusztusa óta a legmagasabb szám. Többségüknél az árfolyam is meredeken emelkedett. Az összehasonlító ártáblázat alapján netes vásárlást kínáló Shopping.com a kibocsátási áránál 60 százalékkal magasabban debütált a parketten, míg a híres rajzfilmstúdió, a Dreamworks Animation – Shrek „szűlőatyja” – 24 százalékot izmosodott az első kereskedési napon. A felfutásban szerepe lehetett az ismert márkaneveknek, illetve annak is, hogy az éves távlatban akkor még csak szinten maradónak látszó piac unalmasnak tűnt, így a felfutó, s egyre inkább közszájon forgó IPO-piac könnyen szívja el a befektetők pénzét.
Újra bebizonyosodott tehát, hogy néhány hónapos időtávon a fundamentumok szerepe kicsi: ha túl kevés részvény van a piacon, kevés optimizmus is számottevő mértékű öngerjesztő emelkedésbe torkollhat. Az eset másik tanulsága, hogy a Google-nál – hasonlóan a Matáv 1997-es, vagy az OTP 1998-as budapesti kibocsátásához – azok jártak jól, akik bevállalták a legrosszabb hangulatban a jegyzést, az intézmények pedig ugyanúgy tudnak futni a tőzsdei bika után, mint a kisbefektetők. Hamarosan az is kiderül, hogy a 200 dolláros szintet a köztudatba először bedobó Rowan neve hallatán a legjobb előrejelző, vagy a tömeget őrült hisztériába kergető elemző képe ugrik-e majd be a befektetőknek.
