MOSDÓDUGÓ. A morbid tréfák kedvelőinek.
Négy szemtelenül fiatal thaiföldi tervezőt – Wakool Tachaputthapong, Martin Hoontrakul, Chaiyut Plypetch, Kunlanath Sornsriwichai – és egy háromfős menedzsmentet takar a Propaganda elnevezés, amely a felsorolt designerek neveivel ellentétben könnyen kimondható, leírható és megjegyezhető. A Propaganda unikális designcsapat a nemzetközi palettán. A tervezéshez a humor felől közelítenek, s úgy tűnik, elég eredményesen, mert szellemesebbnél szellemesebb, képtelenebbnél képtelenebb tárgyaik önkéntelenül is mosolyt csalnak az arcunkra. (Valószínűleg a szigorú designkritikusok arcára is, mert rövidke fennállásuk óta számtalan designdíjat nyertek.) S hogy mit lehet díjazni egy fog alakú műanyag ülőkében vagy egy óriás gyufaszálat formázó állólámpában, amely nemcsak jópofa ötlet, de egyben a jó ízlés ellen elkövetett merénylet is? Nos, valószínűleg azt a szemléletet, amelynek nyomán megszületett. A designtörténet tele van a Propagandához hasonló „merénylőkkel”, akik az 1960-as évek óta intéznek támadásokat a jó design fogalma, a funkcióközpontú tervezés és a modernista tárgyformálási elvek ellen.
TEJESDOBOZ ÓRA PORCELÁNBÓL. Konyhai környezetben teljes az illúzió.
A giccsel rokonságot tartó, ironikus és kevéssé praktikus vagy ökonomikus tárgyak alkotói ma designklasszikusok, munkáikat pedig designmúzeumok őrzik. Az Anti Design-mozgalom, az Archizoom vagy a Memphis csoport munkái, a pop-bútorok vagy a meghökkentő design objektek azonos tőről fakadtak. S ha belegondolunk, hogy száj formájú kanapé csakúgy előfordult a designtörténetben, mint a férfi lábfejet mintázó poliuretán hab ülőke, akkor a Propaganda képtelenségei kevésbé képtelennek, de változatlanul kreatívak. Az egyik fiatal alkotó a következőket állítja: „Ha a körülötted lévő tárgyak irritálnak, minden bizonnyal designer lesz belőled.”
A Propaganda kollekciójában szinte bármely használati tárgy humorral beoltott, átírt változatát megtaláljuk. Itt semmi sem az, mint aminek első pillantásra látszik. A tejes doboz valójában óra, a cápauszony üvegnyitó, az elemekből összeállítható képkeret pedig a brüsszeli Atomiumhoz hasonlít. A tárgy jellegéhez igazított és a poénokat kiteljesítő fantáziadús csomagolás szintén élményszámba megy, s a tervezők részéről kitűntetett figyelmet kap, mivel munkáik nagy részét ajándéknak szánják.
