Azért vannak a maastrichti kritériumok, hogy a félművelt közgazdászok és politikusok olyan sorvezetőt kapjanak, amibe belekapaszkodhatnak, ha nem tudnak józanul és felelősen gondolkodni – osztja meg a Figyelővel markáns véleményét Surányi György egyetemi tanár, a Banca Intesa közép-európai elnöke, a Magyar Nemzeti Bank exelnöke. A szakember szerint annyi haszna azért van e feltételrendszernek, hogy mechanikus alkalmazása kevesebb kárt okoz, mint a teljesen felelőtlen kormányzati és jegybanki politikák.
Fölöslegesnek tarthatta eme szabályok szigorú betartását Görögország is, amely – miként arra a napokban fény derült – valójában nem tudta teljesíteni az államháztartás GDP-arányos hiányára vonatkozó 3 százalékos deficithatárt, 2001-ben mégis bevezette az eurót. A gordiuszi csomót úgy vágták át a görögök, hogy a 2000-es évre vonatkozó, 4,1 százalékos GDP-arányos valós hiány helyett 2 százalékot jelentettek a Gazdasági Pénzügyi Unió (EMU) felé.
Jóllehet, gyanúsnak tűnt a deficit gyors lefaragása, a hellének kész válasszal szolgáltak a kétkedőknek, s átfogó ágazati megállapodásokkal, adóemelésekkel és egyéb megoldásokkal magyarázták a sikert. Mostanra azonban kiderült, hogy finoman szólva is kozmetikázták a számokat, és az athéni kormány kénytelen 2000-ig visszamenőleg felülvizsgálni az adatokat. Mindazonáltal, ha a történteknek lesznek is következményei Görögországra nézve, eurózóna-tagságuk aligha fog megkérdőjeleződni.
LAZÍTÁS. Mi viszont sem a hellének hamisítása, sem a régi uniós tagországoknak a kritériumokkal kapcsolatos fegyelmezetlensége miatt nem kerülünk könnyebb helyzetbe a jelenleg érvényes 2010-es euró-bevezetést illetően. Jóllehet, az Európai Bizottság éppen most szeptember elején fogadta el a stabilitási és növekedési paktum rugalmasabb alkalmazásáról szóló határozatot, amit többen fellazításként értékelnek, a fő peremfeltételek – a legfeljebb 3 százalékos GDP-arányos államháztartási deficit, illetve az államadósság 60 százalékos határa – változatlanul érvényben maradnak. Sőt, a költségvetési helyzet vizsgálata során a jövőben a deficittel azonos figyelmet kap az államadósság szintje, ami az eddigi gyakorlatban indokolatlanul háttérbe szorult.
 |
 |
|
|
|
Járai: árstabilitást!
Akár módosítja, akár érintetlenül hagyja az alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank (MNB), döntését mindig a makrogazdasági adatokkal indokolja, ezen belül is kiemelt figyelmet szentelve az inflációs számoknak és várakozásoknak. Nem véletlen a magyarázatnak ez a módja, hiszen a jegybanktörvény szerint az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Járai Zsigmond jegybankelnök a múlt heti parlamenti meghallgatásán arról beszélt, hogy Magyarországon 3 százalékos áremelkedési ütem mellett beszélhetünk árstabilitásról, amihez szerinte 2005-ben újra viszonylag közel kerülhetünk.
A magas kamatszinttel kapcsolatban kifejtette: igaz, hogy a 11 százalékos jegybanki alapkamat a nemzetközi környezethez képest magas, ám az Európai Unió 25 tagállama közül Magyarország egyike a leggyorsabb inflációjú gazdaságoknak. A magas kamat pedig tükrözi azt a piaci bizonytal-anságot és bizalmatlanságot, amely a gazdaságpolitikával szemben fennáll. Az alacsonyabb kamatszint eléréséhez szerinte az államház-tartás helyzetének stabilizálására, a magas hiány csökkentésére és a gazdaságpolitika iránti bizalom helyreállítására lenne szükség. A súlyos államháztartási deficit komoly bizonytalanságot okoz a gazdaságban, egyrészt növeli az inflációs nyomást, másrészt két oldalról is emeli a kamatkiadásokat, hiszen egyfelől a hiányt az államadósság növelésével lehet finanszírozni, másfelől a megnövekedett adósság után több kamatot kell fizetni. További veszélyt hordoz, ha a piac a hiányt fenntarthatónak ítéli. Ekkor ugyanis nemcsak a kamattömeg, hanem az átlagos kamatláb is megnő, hiszen minél inkább szükség van hitelre, azt annál drágábban adják a bankok. A Parlament egyébként a jegybank 2002. és 2003. évi beszámolóját egyaránt elutasította, csupán a 2001-est fogadta el. A honatyák elsősorban az MNB szigorú kamatpolitikáját bírálták, s a koalíciós pártok éreztették Járaival, hogy nem élvezi a bizalmukat. |
|
|
|
|
|
|
Maga Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke múlt szerdán, az Európai Parlament gazdasági és pénzügyi bizottságában tartott meghallgatásán szokatlanul szigorú hangú figyelmeztetésben óvott a konvergencia kritériumok enyhítésétől. „Ha stabil valutát akar az eurózóna, nem engedheti meg magának, hogy ne hangolja össze a tagállamok költségvetését” – jelezte a szakember.
Csupán abban lesz változás – kétségtelen, ez nem elhanyagolható mértékű könnyítés -, hogy ezentúl a körülmények értékelése alapján hosszabb határidőt is adhatnának a szabályszegőknek a gazdaság rendbetételére. Lanyha növekedés esetén akkor is eltekinthetnek majd a szankcióktól, ha egy ország államháztartási hiánya meghaladja a GDP 3 százalékát, míg konjunktúra idején szigorúbban számon kérhetik a tagállamoktól a deficitcsökkentést célzó reformokat.
Ezzel párhuzamosan nagy hangsúlyt fektetnének az előzetes figyelmeztetésre. Az idén várhatóan hat régi tagállam nem tarja be az államháztartási hiányra vonatkozó előírást, s velük szemben elindult az úgynevezett túlzott deficit eljárás. A görögök például néhány hete jelezték, hogy az olimpia – bár sikeres volt – rendkívül költségesnek bizonyult, ami 5,3 százalékra löki fel a deficitet. De a renitensek között van Németország – immár negyedik éve -, Franciaország, Hollandia, Olaszország és Portugália is. További hat új tagországnál szintén a megengedettnél nagyobb lesz még egy darabig a hiány.
Ilyen körülmények között aligha meglepő, hogy a hazai szakemberek álláspontja nem egységes e kérdésben. Oblath Gábor, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsának tagja szerint nem áll módunkban mérlegelni: ha szeretnénk elnyerni a klubtagságot, be kell tartanunk a szabályokat.
„Bizonyos feltételeknek eleget kell tennie a magyar gazdaságnak, hogy csatlakozhasson, jóllehet hazánk szempontjából nem biztos, hogy éppen ezek a releváns kritériumok” – nyilatkozta lapunknak a szakember, aki szerint a stabilitás iránti általános elkötelezettségnek kell megjelenni a gazdaságpolitikában, és ezt el kell fogadtatni a társadalommal is. Ezt az érdekegyeztetés keretében lehet sikerre vinni, ahol az infláció csökkentését segítő bérmegállapodás születhet, és ez a fórum támogathatja a stabilitási kultúra kialakítását.
Surányi György meggyőződése szerint azonban a stabilitási és növekedési paktum nem éli túl ezt az évtizedet. Éppen ezért – bár 2010-es csatlakozásunkat a jelenlegi kritériumok szerint is teljesíthetőnek tartja – úgy véli, a fenntartható és gyors gazdasági növekedés feltételei nem feltétlenül esnek egybe e paktum, illetve a maastrichti kritériumok által generált feltételrendszerrel. Míg egyes esetekben indokolt lehet ezeknek a kritériumoknak a követése, általánosságban ez egyáltalán nem állítható. A folyó fizetési mérleg és annak finanszírozási forrása az egyetlen igazán kemény gazdaságpolitikai korlát egy kis nyitott, liberalizált gazdaságban.
|
|
|
|
|
Zónaadagok
Habár az eurózónához való csatlakozás még távolinak tűnik, egyre több kereskedőnél nem csak forintban, hanem már euróban is fizethetünk. A Spar Magyarország Kft. teljes hálózatában lehetséges például euróval vásárolni. Mint Feiner Péter ügyvezető igazgatótól megtudtuk, a cég hazánkban elsőként, már 2002. július 15-én, azaz csaknem két évvel Magyarország uniós csatlakozása előtt bevezette az Interspar áruházaiban ezt a fizetési lehetőséget, és ma már a Spar szupermarketekben és a Kaisers üzletekben is használható az uniós közös valuta. Az árfolyamot a cég központilag állapítja meg, hetente egyszer. A heti forgalmat tekintve ugyanakkor marginális, mindössze néhány tízezer euró az üzletláncok devizabevétele. A tapasztalatok alapján viszont enyhén, de folyamatos emelkedik az euróban érkező árbevétel.
„Jelenleg a 86 hazai McDonald’s étterem közül 22-ben lehet euróval fizetni, ám ha igény mutatkozik rá, több étteremben is bevezetjük ennek lehetőségét” – mondta lapunk kérdésére Hiller Katalin, a McDonald’s Magyarország Kft. marketing- és kommunikációs managere. Az árfolyamot havonta, az euró árfolyamváltozásától függően, a McDonald’s hazai központjában állapítják meg. Az érintett éttermekben a teljes havi forgalomnak legfeljebb 5 százalékát éri el az eurós fizetés, ami azt jelenti, hogy a legtöbb helyen napi ezer euró alatt marad az ilyesfajta vásárlás. A legtöbben az autópályák melletti, valamint a turisták által leginkább látogatott éttermekben a fizetnek euróval. Főként a külföldiek választják ezt a fizetési módot. A lánc pénztárgépei minden gond nélkül tudják kezelni az eurós befizetéseket.
Valóban dinamikusan bővül ugyanakkor a deviza alapú hitelek állománya a bankok összes kihelyezésein belül, arányuk a korábbi éves 30-31 százalékos szintjéről az idén június végére 36,5 százalékra ugrott. A vállalatok körében nem újdonság a devizahitelek hódítása, hiszen a céges kölcsönöknek stabilan 40 százalékát veszik fel így, a pénzügyi vállalatok esetében pedig ez az arány 75-80 százalékos. A lakosság körében ugyanakkor az idén következett be a robbanásszerű növekedés. Az év első felében 91,2 százalékkal emelkedett, s ezzel 198 milliárd forintra gyarapodott a magánszemélyek devizahitele. Ezen belül a lakáshitelek állománya több mint háromszorosára – 18 milliárdról 59 milliárd forintra – ugrott. Az öszszes lakossági hitelen belül azonban így is csak 7,3 százalékos a devizahitelek súlya (lakáshiteleknél a részarány 3,4 százalékos). A növekedés viszont szédületes ütemű, az új tendencia szerint az év végére a devizahitelek aránya akár 15 százalékra is nőhet a lakosság körében – mutat rá Király Júlia, a Nemzetközi Bankárképző Központ vezérigazgatója. Ráadásul ezzel párhuzamosan a forinthitelek állománynövekedése gyakorlatilag megállt. Mindezt csak tetézi, hogy a devizahitelek növekedési üteme sokszorosan meghaladja a devizabetétekét.
SIMON ANDRÁS |
|
|
|
|
|
|
Magyarország esetében a még fenntartható folyómérleg-hiány valahol a GDP 5-6 százaléka körül lehet. Ez az a hányad, amit az úgynevezett nem adóssággeneráló tőkebeáramlás (a működő tőke, az egyoldalú átutalások, főként EU-transzfer, a reinvesztált profit és a privatizáció) nagyjából finanszírozhat. Az államháztartás hiányát arra a mértékre szükséges korlátozni tehát, amely ezt a fenntartható külső pozíciót nagy valószínűséggel biztosítani képes. Vagyis a kályha nem az államháztartás hiánya, hanem a külső pozíció, amelyben az államháztartás mellett meghatározó szerepe van a magánszektor, és azon belül kiemelten a lakosság nettó megtakarításainak is.
Az elemzők többsége mindazonáltal továbbra is úgy véli, hogy tartható a 2010-es céldátum, ám vannak ettől eltérő vélemények is. A JP Morgan például a múlt héten 2012-re tolta a csatlakozás idejét, míg az Ecostat szerint már 2008-ra teljesíteni tudjuk a konvergencia kritériumokat, jóllehet, éppen a kritikus államháztartási deficit terén romlott a helyzet, hiszen a februárban 4,6 százalékra tervezett 2004-es hiányt nemrégiben 5,1-5,3 százalékra módosította a Pénzügyminisztérium.
Mindeközben a gazdaság számos szereplője a deklarált dátumoktól függetlenül, továbbá anélkül, hogy kikérte volna az elméleti közgazdászok véleményét, gyakorlatilag csatlakozott az eurózónához. Ez persze nem teljesen veszélytelen. Az érintett szereplők közül a cégek kisebb rizikónak vannak kitéve. A vállalatok jelentős része ugyanis európai exportból él, euróban könyvelheti el árbevételének meghatározó részét, így nem jár árfolyamkockázattal számukra, hogy hiteleiket is e devizanemben veszik fel, tekintettel a hazai magas kamatszintekre. A forintbevételekkel rendelkező cégek jó része szintén euróban finanszírozza működését, ők viszont az így keletkező árfolyamkockázatot fedezeti ügyletekkel mérsékelhetik. A lakosságnak ugyanakkor csupán elenyésző része jut eurójövedelemhez, ám a kölcsönügyletek nyomán, a manapság jellemző hitelboom kapcsán, mind többen kerülnek kapcsolatba az európai valutával. Rohamosan nő ugyanis azoknak a száma, akik deviza alapú (az eurós mellett svájci frankos) hitelt vesznek fel. A kockázatot azonban nekik nincs kire hárítaniuk, nincs mivel fedezniük.
VESZÉLYEK. „A jelenlegi monetáris politika, meglehet, nem szándékosan, de hatékonyan löki az egyoldalú euróizáció irányába a magyar gazdaságot” – véli Surányi György. Szerinte a monetáris kondíciók abszurd szigorításával Frankfurt, Brüsszel és a magyar kormány akarata és jóváhagyása nélkül gyors és egyoldalú euróizáció indult meg, s az ésszerűtlenül szigorú kamatpolitika teljesen megalapozatlan, a reálfolyamatok által alá nem támasztott és veszélyes árfolyam-felértékelődést okoz.
Neményi Judit, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa természetes folyamatnak, az integráció részének tartja az euró elterjedését. Mindazonáltal az MNB hibás (a világszerte történelmi mélyponton lévő kamatok időszakában Magyarországon kétszámjegyű kamatot kialakító) monetáris politikája az elmúlt két évben szerinte is olyan mesterséges lökést adott a devizahitelek növekedésének, ami az adósok (köztük az állam) számára komoly kockázatokat hordoz, egy esetleges leértékelődéskor pedig jelentős költségnövekedést okozhat. A kamatkülönbözet annyira nagy azonban, hogy még ezt a kockázatot és az egy évtizeden belül bekövetkező euró-csatlakozást figyelembe véve is megéri hosszú távra devizában eladósodni. A spontán euróizáció tehát jelentősen lecsökkenti az önálló monetáris politika hatásosságát. A magas kamat legfontosabb hatása ma, hogy gyorsan és tetemesen megnöveli a költségvetés kiadásait, tovább feszíti az amúgy is nehezen teljesíthető kiigazítási követelményt.
 |
| Fővárosi áruház. Egyre többen fizetnek euróval. |
Mindenki számára a lehető leggyorsabb eurócsatlakozás lenne a legjobb, azonban ehhez elengedhetetlen feltétel – nem az uniós kritériumok miatt, hanem a fejlődés töretlensége és tartóssága érdekében – a költségvetési fegyelem helyreállítása és az államháztartási deficit olyan mértékű csökkentése, ami mellett a magánszektor kibontakozása elől elhárulnak az akadályok.
Az elmúlt hetek eseményei is a jegybank felelősségét jelzik a forintárfolyam alakulásában, hiszen a nemzeti valuta magas kurzusát sem a miniszterelnök menesztése, sem az annak nyomán támadó politikai bizonytalanság nem ingatta meg. A jelenlegi árfolyamot Neményi szerint sem támasztják alá az elmúlt évek gazdasági folyamatai, azt egyértelműen a magas kamatszint tartja életben. Hogy a forint ennyire erős marad-e, vagy korrekció következik, az azon is múlik, menynyire sikerül a gazdaság teljesítményének utólagosan igazolnia a már bekövetkezett felértékelődést. A komolyabb leértékelődés elkerülésére ad némi esélyt a javuló konjunktúra, s ezt segítené az is, ha a kormány gazdaságpolitikája és az MNB monetáris politikája iránt helyreállna a bizalom, csökkennének a kamatprémium-elvárások és a kamatszint.
Célszerű volna olyan forintárfolyamot meghatározni a kurzus végleges rögzítéséhez, amelyet az eurózónához közeli kamattal lehet tartani, és amely ösztönözné az exportot, a gazdaságot pedig dinamikus növekedésre serkentené.
