Frankfurt pénzügyi köreiben bombaként robbant a hír november közepén, hogy a Commerzbank – Németország harmadik legnagyobb tőzsdén jegyzett bankja – 2,7 milliárd dollárt ír le befektetési portfóliója értékéből, továbbá törzstőkéje megerősítése érdekében még aznap 53,3 millió új részvényt bocsát ki.
Claus-Peter Müller és Martin Kohlhaussen. Kérdés, Berlin hajlandó-e elfogadni egy 133 éves nemzeti intézmény külföldre kerülését, avagy feltétlenül német kézben tartja a Commerzet.
FELKÍNÁLKOZNAK. Egy német bank esetében az ilyen lépések radikálisnak számítanak. Mi erre a magyarázat? Klaus-Peter Müller elnök azt állította, hogy a Commerz megkezdte 460 milliárd dolláros eszközállománya megtisztítását, hogy új alapokról ismét nyereségessé válhasson. Elemzők számára azonban rögtön világos volt, hogy a harmadik negyedévet 2,6 milliárd, az év egészét pedig várhatóan 2,3 milliárd dollár veszteséggel záró pénzintézet valójában eladásra kínálja magát. Magas rangú vezetők nem is cáfolják ezt. „Jelenleg nem folynak fúziós tárgyalások. De a jövő év elején valószínűleg már beindulnak” – mondja a Commerz egyik igazgatója.
A készülő ügylettel kapcsolatos spekulációk miatt az elmúlt hetekben az új kibocsátás és a nehéz piaci környezet ellenére is emelkedett a bank részvényárfolyama. A kibocsátást, amelyből 890 millió dollár folyt be, több mint négyszeresen túljegyezték. Elemzők szerint ha a Commerzbank valamely másik német bankkal egyesül, az ügylet konszolidációs hullámot indíthat el, míg ha egy külföldi pénzintézet vásárolja föl, az mérföldkő lehet Európában a határokon átívelő fúziók és akvizíciók terén. Bármelyik forgatókönyv valósul is meg, az ügylet mindenképpen felrázza a langyos és túltelített német bankszektort. „A Commerz egy gyökeres és széles körű változás katalizátora lehet. Kinyílhat Pandora szelencéje” – fogalmaz Pieter Krahnen, a frankfurti Goethe-Universität vállalati pénzügyekkel foglalkozó professzora.
Persze a bank a kilencvenes évek elejétől többször volt már felvásárlási spekulációk tárgya, úgyhogy némelyek jobbnak látják óvatosan kezelni a legújabb híreket. Elvégre a Commerz annak idején még tárgyalásokat is folytatott egy lehetséges ügyletről az azóta az Allianz biztosítótársaság tulajdonába került Dresdner Bankkal, valamint a milánói székhelyű UniCredito Italianóval. Más potenciális kérőket elriasztott a bank könyveinek homályossága, gyenge teljesítménye, s persze a menedzsmentnek az az álláspontja, hogy fúzió esetén nem óhajt a kisebbik partner lenni. A legutóbbi szerkezetátalakítás a Commerz ígérete szerint részben éppen ezeknek a problémáknak a megoldását célozza. Az viszont még nyitott kérdés, hajlandó lesz-e Németország félretenni nemzeti büszkeségét, és elfogadni egy 133 éves nemzeti intézmény eladását. A kétkedők emlékeztetnek rá, hogy Martin Kohlhaussen volt vezérigazgató – jelenleg a felügyelőbizottság elnöke – 2000-ben hosszú csatát vívott azokkal a részvényesekkel, akik bele akarták kényszeríteni a vállalatot egy fúzióba.
A Commerzbank legvalószínűbb fúziós partnerei
HVB. A nehéz helyzetben lévő müncheni nagybank szeretne bővülni. A Commerz beolvasztása számottevő költségcsökkenést eredményezne.
CREDIT SUISSE. A svájci pénzügyi csoport az idén kinyilvánította azt a szándékát, hogy fel akar vásárolni egy német bankot.
CITIGROUP. Az amerikai óriásnak már van egy sikeres német leányvállalata, de szívesen bővítené azt. A Commerzet olcsón meg tudná venni, és könnyen integrálhatná.
ROY AL B ANK OF SCOTL AND. A brit pénzintézet azt tervezi, hogy kiépíti hitelkártyás és a személyi hitelnyújtási tevékenységét Németországban.
BNP P ARIB AS. A készpénznek bővében lévő francia bank nem titkolja, hogy a német piacon országos bázist akar teremteni egy akvizícióval.
A legnagyobb európai gazdaságban terjeszkedni kívánó lehetséges kérők számára viszont a Commerz mérete éppen megfelelő. Különösen igaz ez most, hogy bank rendbe tette pénzügyeit. Több mint 700 fiókjával és közel 6 millió ügyfelével stabil bázist biztosítana egy külföldi pénzintézet számára a lakossági tevékenység kiépítéséhez. Ezenkívül egyik legfőbb hitelezője a kis- és középvállalati szférának, azaz a német gazdaság gerincét alkotó Mittelstandnak is. Minthogy az e körbe tartozó cégek újabban egyre szívesebben fordulnak a tőkepiacok felé finanszírozási igényeik kielégítése érdekében, a Commerz kapcsolatai rendkívül értékesek lehetnek egy befektetési banki ambíciókkal rendelkező pénzintézet számára. „Bárkinek, aki most Németországban akar felvásárolni, komolyan el kell gondolkodnia a Commerzről mint kézenfekvő partnerről” – hangsúlyozza egy londoni befektetési bankár, hozzátéve, hogy több európai és amerikai banktól is megkeresték őt.
RIASZTÓ PRIVILÉGIUMOK. Az egyik olyan körülmény, ami távol tarthatja a külföldieket a Commerzbanktól, a tartományi bankok súlya a piacon. E pénzintézetek az állami garanciáknak köszönhetően olcsón jutnak forrásokhoz, és a hitelkihelyezéseknek mintegy a fele kötődik hozzájuk. Néhány bankár szerint azonban idővel komoly lehetőségek nyílnak, már csak azért is, mert az Európai Unió követelése nyomán az állami bankoknak 2005-ig le kell mondaniuk a privilégiumaikról.
A Commerz iránt érdeklődő külföldi bankok között olyan neveket emlegetnek, mint a francia BNP Paribas, a brit Royal Bank of Scotland és a svájci Credit Suisse. Sőt, újabban az amerikai Citigroup is beállt a sorba. Frankfurtban az a hír járja, hogy Sanford I. Weill, a Citigroup elnöke nemrég megtudakolta Roland Kochtól, Hessen miniszterelnökétől, mit szólna a tartomány a Commerz külföldi felvásárlásához, amire azt a választ kapta volna, hogy nem elleneznék az ügyletet. Guido Hoymann, a frankfurti Metzler Bank elemzője szerint egy amerikai vagy brit partner volna a legjobb, mivel „kiépítené a hitelkártyás szolgáltatásokat és a fogyasztási hitelezést, mely területeken a legjobb lehetőségek rejlenek”.
Sok megfigyelő ugyanakkor a „német megoldást”, ezen belül is a HVB Grouppal való fúziót tartja a legvalószínűbb forgatókönyvnek. A minap Hans Eichel pénzügyminiszter is az országon belüli egyesüléseket szorgalmazta a német bankvezérekkel folytatott megbeszélésén. A HVB-nél nem nyilatkoznak az ügyről, de a két német bank házassága költségmegtakarításokat eredményezne a partnerek számára, egyben katalizátora lehetne a német pénzügyi szolgáltatási szektor konszolidációjának. Másfelől ha a Commerz egy külföldi pénzintézettel áll össze, az további, régóta várt nemzetközi fúziók sorának lehet a kezdete. Akárhogy lesz is, a Commerzbank hirtelen kicsinosodása nem kis izgalmat kelt európai bankárkörökben.
