Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója levette a műsorról Az ember tragédiáját, mert már nem bírta nézni, hogy fél házzal mennek az elôadások. Az esténként több mint másfél millió forintba kerülô darabon egyébként alkalmanként egymillió forint mínusz is keletkezett, amit azonban még elviseltek volna, hiszen telt ház esetén is elôre bekalkuláltan vesztettek volna rajta 700 ezret.
Elôadászárás a Nemzetiben. Vége a Tragédiának.
SZPONZOR NÉLKÜL. Miközben a többi teátrum kezét-lábát töri a saját bevételekért, a Nemzeti megteheti, hogy sem szponzorok, sem pályázatok után nem lohol. Mint Farkas Ágnes gazdasági igazgató elmondta, eddig semmilyen szponzorálási szerzôdést nem kötöttek, mert ez teljes mértékben ellenkezne a Nemzeti Színház működési koncepciójával. Az államtól kapott működési támogatások mellett az egyetlen bevételi forrás a jegyeladás, az elôbbi tavaly 1 milliárd 725 millió, az utóbbi 130 millió forint volt. A bevételekbôl egyébként január óta több programot kell finanszírozni, mint korábban, mert az új igazgató új ötleteket is hozott, számos olyan rendezvényt megvalósítva, mint például a legutóbbi gyermeknapi program, a dalnokverseny, illetve a színészgála. Az ilyen rendezvények finanszírozására elvben pályázati pénzeket is igényelhetnének, ám ezt a színház vezetôsége egyelôre nem tervezi.
A Pesti Színházat is működtetô Vígszínház – ahol így a férôhelyek száma összemérhetô a Nemzetiével – tavaly 603 millió forint állami és fôvárosi támogatásban részesült. Lázár Egon gazdasági igazgató tájékoztatása szerint a jegybevétel 283 millió forint volt, ezen felül terembérleti és ruhatári díjból, tájelôadásokból, szponzorálásból és egyebekbôl 208 milliót szedtek be. Összességében tehát a Víg mintegy feleakkora összegbôl gazdálkodott, mint a Nemzeti. A kisebb befogadóképességű Katona József Színház költségvetése tavaly 639 millió forint volt, ebbôl 380 millió a támogatás. „A múlt év kiemelkedô volt a bevételek szempontjából, ugyanis az Európai Színházak Uniójától egy nemzetközi produkció létrehozásához 30 millió forintot kapott a színház” – mondta el Dely Katalin gazdasági igazgató.
A Nemzeti költségvetésében tehát több mint 90 százalékot tett ki a támogatás, míg a Vígnél és a Katonánál az arány valamivel 50 százalék fölötti volt. A helyzet tarthatatlanságát érezhette a kulturális tárca is, mert az idén már összességében 60 százalékkal magasabb támogatást kapnak a színházak, ez azonban nem mindenütt érzékelhetô.
Kiváltságos anyagi helyzete ellenére a Nemzeti gazdálkodása sem problémamentes. A tervezésben keveset segít, hogy az aktuális politikai helyzetnek megfelelôen változnak az igazgatók. Legutóbb pedig a kulturális miniszter cseréje okozott kellemetlen meglepetést, hiszen ez nem könnyíti meg az igazgató lobbizását a tárcánál.
ÜTEMKÜLÖNBSÉG. Farkas Ágnes szerint nehézséget okoz, hogy meghatározott gazdasági évre kell üzleti tervet készítenie, ami januártól decemberig szól – miként a létesítmény költségvetése is –, a színházi gazdálkodást azonban az évadok határozzák meg. Tehát már a következô gazdasági évre is kötelezettségeket kell vállalni, amikor a parlament még nem szavazott az állami költségvetésrôl és így a színház támogatásáról sem. A gazdasági vezetô szerint kielégítô megoldás lenne, ha az új igazgatók kinevezésekor az állam garanciát vállalna arra, hogy azok hivatali ideje alatt egy elôre megállapított inflációkövetô bázisösszeget folyósít a színház számára. Ha az elképzelés megvalósulna, ismét elônyhöz jutna a Nemzeti, hiszen a többi teátrum változatlanul az állami, illetve az önkormányzati költségvetés megszavazásakor értesülne a támogatás összegérôl.
