Igencsak meglepte a szakmai közvéleményt, amikor a nyár közepén a Mol hatalmas, 505 millió dolláros ajánlatot tett a horvát INA olajtársaság 25 plusz 1 részvényéből álló csomagjára. A magyar gazdaságtörténet legnagyobb tőkeexportja – és a horvát társaságért folytatott árverseny – jól mutatja a Balkán értékét. A legdinamikusabb növekedés előtt álló európai régióról van szó, amely joggal kelti fel a környező országok nagy olajvállalatainak érdeklődését – a Moltól kezdve az osztrák OMV-n, a görög Hellenic Petroleumon vagy a lengyel PKN Orlenen át az orosz energetikai mamutokig. Az ügylet után Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója is cáfolta, hogy “túlfizették” volna az INA-t. “Mivel a horvát olajvállalat komoly súllyal rendelkezik a délszláv piacokon, a mostani befektetésünkkel komoly Mol-INA dominancia jöhet létre a térségben” – utalt Hernádi lapunknak a Balkán fontosságára.
A Jugopetrol újvidéki és pancsevói finomítója stratégiailag fontos a Molnak, hiszen a cég a környéken nem rendelkezik finomítókapacitással, kúthálózattal viszont már igen, amit még bővíteni is kíván.
BIZTOSÍTÉK. Bár a Mol csupán 25 százalékos tulajdonrészt szerzett az INA-ban – egy, a cég vezetői által különösen transzparensnek minősített eljárás során -, ennél komolyabb tervei vannak a horvát társasággal: a privatizációs szerződésben bebiztosította a további részesedésszerzés lehetőségét. Amennyiben a zágrábi kormány 10 százalékot meghaladó részvénycsomag egy kézbe történő értékesítése mellett döntene, a Molnak lehetősége van szintén 10 százalékkal növelni tulajdonrészét.
Még ennél is nagyobb siker lehetett volna, ha a Mol egy kézbe összpontosíthatja a volt Jugoszlávia legnagyobb, az ország szétesése után két részre szedett olajvállalatát. Erre azonban nem kapott esélyt. A szerb állam tulajdonában lévő – az egykor a szövetségi Jugoszlávia olajtársaságaként üzemelő INA-ból kivált – Beopetrol privatizációs pályázatán ugyanis alulmaradt az orosz Lukoillal szemben. Méghozzá ezúttal is olyan árversenyben, amely ismét híven érzékeltette a Balkán értékét. Míg elemzők 100 millió dollár körüli összegre számítottak a szerb olajvállalat 79,5 százalékos pakettjéért, az orosz cég 225,6 dolláros ajánlatával előzte meg a “csupán” 204 milliót kockáztató Molt. “Cégünk zöldmezős beruházással igyekszik majd jelen lenni a gyorsan fejlődő Szerbiában” – teszi egyértelművé az ország fontosságát Lukács Bea szóvivő, azt sem tagadva, hogy amennyiben aktuális lesz, a Molt a másik szerb olajcég, a legkiterjedtebb kúthálózattal rendelkező, NIS Jugopetrol privatizációja is érdekli majd. Bár a Jugopetrol kútjai gyakorlatilag teljes felújításra szorulnak, többnyire nagy forgalmú pontokon állnak, és emiatt a komoly fejlesztési igények ellenére is remek üzleti lehetőség rejlik bennük. A NIS újvidéki és pancsevói finomítója pedig stratégiailag is fontos a Molnak, hiszen a cég a környéken nem rendelkezik finomítókapacitással, kúthálózattal viszont már igen, amit ráadásul még bővíteni is kíván.
A magyar társaság régiós terjeszkedési terveiben Románia is előkelő helyen szerepel: a cég felkerült arra a 11 tagú listára, amely a Petrom privatizációjának második körében részt vevő vállalatok nevét tartalmazza. A döntést a bukaresti kormány csak jövő márciusra ígéri, ám elemzők a magyarok nem túl kedvező romániai megítélése miatt nem sok esélyt adnak a Molnak. “Romániában már közel 10 éve jelen vagyunk, jelenleg 76 töltőállomással rendelkezünk” – igyekszik mindazonáltal Lukács cáfolni azt, hogy bármilyen negatív felhangja lenne a Mol eddigi romániai tevékenységének.
MÉRLEGELNEK. A Mol terjeszkedési stratégiájában szinte az egész Balkán kiemelten fontos, csakhogy a társaság vezetői hangsúlyozzák: a térség országai igencsak eltérő kockázati szintet képviselnek. Jó példa volt erre Koszovó. A Beopetrol 202 benzinkútjából 38 ugyanis itt található, de a bizonytalan politikai környezet miatt ezen töltőállomások értékét az ajánlattétel során egyáltalán nem lehetett figyelembe venni. A nyugat-balkáni területeken a Mol közvetlenül nem érdeklődik Macedónia és Albánia iránt, és a montenegrói olajvállalat egy évvel ezelőtti privatizációs tenderén sem indultak. “Semmilyen befektetési lehetőséget nem zárunk ki, ám a Magyarországtól való jelentősebb távolság már olyan mértékben csökkentheti egy-egy ügylet potenciális előnyeit, hogy azok nem ellensúlyozhatják a magasabb országkockázatot” – mondja Lukács Bea. Igaz, elképzelhető, hogy az INA-n keresztül ezekben az országokban is megjelennek a termékeikkel, Boszniában például már megkezdődött a nagykereskedelmi értékesítés. Viszont várhatóan Bulgária is tartósan kívül marad a Mol érdeklődési körén: az ok itt is a távolság. Helyi finomítói kapacitások híján ugyanis nem lehet gazdaságosan részt venni az üzemanyag-kiskereskedelemben.
