 |
| Josef Hoffmann: dolgozószoba. Magda Mauthner-Markhof bárónő részére, 1906. Szigorú mértani formavilág. |
Decemberben az osztrák főváros a Wiener Werkstätte (bécsi műhelyek) alapításának centenáriumát ünnepli. A Museum für Angewandte Kunst (MAK) Der Preis der Schönheit címmel, gyűjteményes tárlat keretében eddig soha nem látott archív anyagok bemutatásával eleveníti fel a XX. századi modernizmus előfutáraként számon tartott mozgalom közel harminc évét. Az 1903-tól 1932-ig működő Wiener Werkstätte mintegy a bécsi Sezessionból nőtt ki, alapítói ez utóbbi meghatározó művészegyéniségei voltak. Josef Hoffmann építész, Koloman Moser festőművész, s a mecénás szerepét betöltő Fritz Wärndorfer gyáriparos egy olyan szövetkezetet kívánt útjára indítani, amely a kézműves kultúra magas minőségét teremti újra az indusztrializáció korában. A gyáripar romboló hatása ellen küzdöttek; kézműves műhelyeikből hihetetlenül magas minőségű luxustárgyak kerültek ki. A képző- és iparművészet egységét hirdették, miközben tervezőművészek és kézművesek bensőséges műhelymunka keretében alkottak, s az általuk tervezett épületek (a brüsszeli Stoclet palota, a purkersdorfi szanatórium vagy a bécsi Ast villa) a Gesamtkunswerk-gondolat valóságos apoteózisai.
 |
| J. E. Wimmer-Wisgrill: ruha, 1920. hangsúlyozott dekorativitás. |
A mozgalom vezetőjére, Josef Hoffmannra mélyen hatott az angol Arts and Crafts mozgalom, de attól eltérően mégsem az elmúlt korokhoz fordultak inspirációs forrásként. A Wiener Werkstätte modern formákat hozott létre. Tárgyaikat szigorú geometria, funkcionális egyszerűség, de emellett hangsúlyozott dekorativitás is jellemzi. Az úgynevezett fekete-fehér stílus elnevezés kedvelt sakktábla motívumukra és színtársításukra utal. Dagobert Peche, a zseniális osztrák díszítőművész csatlakozása után – 1915-től – még hangsúlyosabbak lesznek a dekorok, gazdag növényi- és állati ornamentika borítja az alkotásokat, amelyek egyre inkább az art deco stílusában készülnek. Míg exkluzív luxustárgyaik csak a leggazdagabb vásárlókhoz jutottak el, Hoffmann és Moser bútorai szélesebb körben is ismertté válhattak, mivel a J. & J. Kohn és a Thonet cégek gyártották azokat.
 |
| Josef Hoffmann: díszdoboz, 1913-14. kőporcelán airbrush dekorral. |
Bár a Wiener Werkstätte világhírre tett szert, Karlsbadban, Zürichben, Berlinben és New Yorkban nyitottak üzleteket, a financiális problémák állandósulása és a nagyipari szériatermékek megállíthatatlan terjedése végül legyűrte a vállalkozást. Az 1932-ben bekövetkező csőd elkerülhetetlen volt. A jövő a művészet és az ipar együttműködése, az egyedi kézműves alkotás helyett az ipari formatervezés, vagyis a sokszorosított tárgyak művészi tervezése irányába mutatott. De ez már egy másik – nem kevésbé jelentős – mozgalom, a Deutscher Werkbund története.
