CÉLOK. Az initial public offering (IPO), azaz az elsődleges részvénykibocsátás fogalma a tőzsdén kívüli társaságok nyilvános kibocsátással történő tőzsdére lépését takarja. Egy ilyen lépés a tőkebevonás egyik legfontosabb módja lehet a vállalatok számára. Az IPO célja a növekedés finanszírozása, illetve a meglévő tulajdonosok kilépése lehet. Az előbbi esetben főleg új részvények kibocsátásáról van szó, az utóbbiban a régiek értékesítéséről.
A TRANZAKCIÓ. Az IPO keretében az érintett társaság – egy vagy több befektetési bank segítségével – elsődleges forgalomban értékesíti meglévő vagy frissen kibocsátott részvényeinek egy részét vagy egészét, amelyeket bevezetnek a tőzsdére. A kibocsátást követően a részvények az úgynevezett másodlagos forgalomba kerülnek, ahol a tőzsdei adásvételen kívül továbbra is lehetőség van a börzén kívüli tranzakciókra.
RUGALMAS KERETEK. Nem ritka, hogy ilyen alkalmakkor sem a kibocsátandó mennyiséget, sem az árat nem határozzák meg konkrétan, hanem a végleges értékeket – persze egy előre kijelölt sávban – az érdeklődéstől, illetve a piaci környezettől függően rögzítik. A kijelölt intervallumok a középértéktől akár jelentős eltéréseket is megengednek. Az IPO folyamán a részvényt vásárolni kívánók beadják jegyzésüket, amelyet előre definiált árazási és allokációs módszer követ. Az IPO során bevett szokás, hogy a vezető szervező befektetési bankok, opciót kapnak a részvénymennyiség egy részére, amely egy adott időszakon belül hívhatnak le.
