Kártyavár?

Rekordot tart Románia, amely a hitelkártyák terjedésében – meglepetésre – a leggyorsabb a régióban. S bár itthon a tehetősebb fogyasztók jutnak e plasztikról eszünkbe, az ottani gyors tempó mögött éppen a szerény körülmények állnak. A helyi magyarázat szerint ugyanis ebben az országban imádnak kölcsön kérni. Egymástól, családtagtól, banktól egyaránt. A pénzintézetek persze ott is a hitelképes ügyfélnek szánják e terméket, ám a hozzáállás különbözősége miatt tőlünk keletre azonnal tarolt a hitelkártyát kibocsátó bank. Nálunk viszont jóval lassúbb e piac fejlődése.

“Ki kell irtanunk ezt a mentalitást” – utal a magyarok hitelkártyákkal szembeni ódzkodására Radu P. Obreja, a Visa regionális vezetője. A nemzetközi kártyatársaság helyi első embere erre jó esélyt lát. Úgy véli, a telítődő, s immáron csupán évi 16 százalékos bővülést produkáló magyar kártyapiacon a hitel- és a csipkártyák hozhatnak fellendülést. Ez utóbbi termékkel a Visa mindinkább szeretne a hírekbe kerülni. Ehelyett azonban a perei és a nagy amerikai hacker-támadás révén került mostanában a címlapokra. Részletekkel itt, helyben egyik eseményről sem szolgál a cég, nagyon diszkréten csupán annyit hoz nyilvánosságra, hogy a hacker-támadás rendkívül alacsony arányban, de magyar kártyákat is érintett. Azaz magyarországi ügyfelek adataihoz is hozzáférhetett az amerikai támadó.

Az említett számítógépes bűnöző 8 milliós kártyabirtokos adatait fedte fel, akik közül Visa és MasterCard plasztikokkal nagyjából 5,5 millióan rendelkeznek. Ez az adat ugyan önmagában meghaladja a komplett magyarországi kártyaszámot – a legfrissebb, tavaly félévi statisztika 5,3 millió hazai plasztikról szól -, de az amerikai Visa és MasterCard kártyáknak még az 1 százalékát sem éri el.

A hacker egyébként egy katalógus-áruházak számára kártyatranzakciókat bonyolító cég számítógépes rendszerébe tört be, és halászta ki a kártyabirtokosok adatait. A felfedett ügyfeleknek okozott esetleges kárról nem szól a fáma. Akadt amerikai bank, amelyik azonnal letiltotta az érintettek kártyáját, másutt csak felhívták a kliensek figyelmét az adatok kikerülésére. Volt olyan pénzintézet is, amely a titkolózás taktikáját követte, s ügyfele legfeljebb akkor szerezhetett tudomást információi kijutásáról, ha ez ügyben maga érdeklődött a bankjánál. Mindenesetre az esetlegesen így elszenvedett kárt a banknak kell állnia.

E támadást a Visa, úgy tűnik, kár nélkül megúszta, bizonyos jogi ügyek kapcsán viszont elszenvedhet sérüléseket. A MasterCarddal együtt félmilliárd dollárjuk van például veszélyben egy kaliforniai bíró döntése nyomán, aki nemrégiben egy olyan ügyben hozott számukra kedvezőtlen ítéletet, melynek kezdete 1996-ra nyúlik vissza. A bíró – nem kifogásolva a díj létét és mértékét – úgy találta, hogy az amerikai hitelkártya-ügyfelek a szegényes tájékoztatás miatt nem tudhatták, hogy tengerentúli vásárlásaikkor a kártyatársaságok mekkora konverziós költséget számolnak fel. Így egy-egy Európába átruccant kártyabirtokos most akár egy hét évvel ezelőtti nyaralás alkalmával elköltött pénzből is visszaszerezhet valamennyit. (A Visa és a MasterCard 1 százalékot számít fel, a bankok marzsa 0-2 százalék. A konverziós jutalékokból a két kártyatársaságnak csak tavaly 240 millió dollár bevétele származott – adta közre számításait a Wall Street Journal.) A MasterCard nyilatkozata szerint a fenti verdikt túlmegy a tények és a jog határán, s az érintett cégek fellebbeznek.

Ennek az ügynek a félmilliárd dolláros tétje viszont csak aprópénz az amerikai kereskedőkkel hat éve húzódó per által érintett károkhoz képest. E perben – a Fortune 500-as listáján első helyen szereplő Wal-Mart vezetésével – összesen mintegy 5 millió kereskedő vádolja a Visát és a MasterCardot az Egyesült Államokban azzal, hogy egymással együttműködve betéti kártyáik költséges elfogadására kényszerítik a kereskedőket. A Visánál csapódik le az amerikai hitelkártyákra felszámított díjak 75 százaléka. Következésképpen kellően “fajsúlyos” szereplő volt eddig is ahhoz, hogy keresztülvigye programját, miszerint a hitelkártyát elfogadó kereskedőknek a betéti kártyáit is el kell fogadniuk. Márpedig az amerikai piacon a Visa és a MasterCard olyan termékekkel van jelen, amelyek elfogadási költsége többszöröse más betéti kártyákénak. A kereskedők úgy kalkulálnak, hogy emiatt 100 milliárd dolláros káruk keletkezett eddig. Minthogy azonban ez felfoghatatlanul magas, és egy perben ily módon talán kezelhetetlennek tetsző összeg, a károsultak kevesebbel is beérik, az előzetes számítások alapján legalább 8 milliárd dollárt szeretnének az összejátszással is vádolt Visán és a MasterCardon behajtani.

A legközelebbi áprilisi tárgyalási forduló előtt immár a MasterCard miatt is fájhat a Visa feje. A jóval kisebb kártyatársaság ugyanis beadványt intézett az illetékes bírósághoz, amelyben igyekszik ellépni a Visa mellől. Érvelése szerint a fenti per kapcsán eddig előteremtett, bizonyítékszámba menő belső anyagok javarészt a Visát nevesítik. Így számára nagyon is hátrányos, ha a perben az óriási riválissal egy kalap alá veszik, s ezért külön eljárást kér.

S ha a magas jutalékok miatt induló perekre a technika fejlődése nem is kínál megoldást, a hecker-támadások megelőzése már könnyebben megoldható. A Visa számára a megváltást e tekintetben a mágnescsíkosnál jóval nagyobb biztonságot ígérő csipkártyák jelenthetik, amelyek Európában szép gyarapodásnak indultak. A vén kontinensen máris közel 35 millió csipkártya van forgalomban, s úgy jósolják, hogy az év végére az összes Visa kártya háromnegyede már ilyen, s nem a szokásos mágnescsíkos plasztik lesz. A Visának persze ezután is vannak tervei: e legújabb fejlesztéseket addig forszírozza, mígnem 2005 végére az Európai Unióban forgó összes kártyája csipes nem lesz. Ezzel szemben a tengeren túl számlálható 12 millió csipkártya relatíve kicsiny mennyiséget jelent. Mindazonáltal az ottani érdeklődés eddigi visszafogottsága után ezt a mértéket mégis jelentősnek mondják a Visánál. Alkalmas ugyanis arra, hogy a kártyát és a hozzá szükséges felszerelést gyártók úgy ítéljék meg: nyílik a piac Amerikában. Ez az óriás potenciális vásárlói kör pedig az infrastruktúra jelenlegi viszonylag magas árára lehet jótékony – csökkentő – hatással.

A Visa közép- és kelet-európai régiójában eddig összesen 300 ezer csipkártya talált gazdára, ám az idén további 1-3 millió kibocsátását jósolják. Nálunk csupán egyetlen pénzintézet, a Kereskedelmi és Hitelbank szavazott eddig bizalmat e terméknek, ám a Visa így is elégedett, a forgalomba került 100 ezer csipkártya révén Magyarország a második a regionális rangsorban. “Vélhetően nem kell sokáig más itteni bankra várni” – mondja Radu P. Obreja. Nem valószínű, hogy a csipes sorsot bármely bank is túl sokáig elkerülhetni, a Visa e technológia terjedését sorsszerűnek tartja, és minden erejével forszírozza.