Önbizalomtréning

Kovács Anikó a gyed után nem tudott visszamenni egykori munkahelyére, mert cégével együtt titkárnői állása is megszűnt. A gyermekneveléssel töltött három év alatt – bár folyamatosan képezte magát – burokba került, kiszorult a munkaerőpiacról, leépültek a kapcsolatai, önbizalma a diszkriminatív állásinterjúkon pedig igencsak megcsappant. Önértékelése akkor lett a régi, amikor részt vett a Grafológiai Intézet által kismamáknak szervezett tanácsadáson, majd tesztjei azt az eredményt hozták, hogy titkárnőként, irodavezetőként, pedagógusként, művelődésszervezőként is megállná a helyét. „Jobb jellemrajzot kaptam magamról, mint vártam” – mondja. „Noha az interjúkon azt sulykolták belém, gyerekes anyaként nem sokat érek, talán ez adott erőt ahhoz, hogy tanári diplomával, titkárnői tapasztalatokkal ismét pályát módosítsak.” A Grafológiai Intézet segítségével Kovács a civil szférában talált munkát, s ma a budapesti közgazdasági egyetemen, a Közgáz Alma Mater Közhasznú Egyesület ügyintézőjeként szervezi az öregdiákok rendezvényeit. Noha a feladatkör nem részmunkaidős, Kovács Anikó előre tervezhető időbeosztással dolgozik, a munkát sokszor hazaviszi, így – mint mondja – 4 éves kisfiára is elegendő ideje jut.

PARKOLÓPÁLYÁN. Ma Magyarországon nincs könnyű dolga a kisgyerekes anyáknak. Sok helyen már a felvételin hátrányos megkülönböztetésben részesülnek azok a gyermekgondozásból hároméves kihagyás után a munkaerőpiacra visszatérő nők, akik anyaszerepük megtartása mellett vállalnának rész- vagy akár teljes munkaidős állást. A legtöbb helyen sem rájuk, sem pár órás teljesítményükre nincs igény. A sokkoló tények hatására egyre több állását féltő anya dönt úgy, hogy féléves gyereke mellett ismét munkába áll. Az anyák félelmét a Központi Statisztikai Hivatal ezirányú kutatása is alátámasztja: 1999-ben csupán minden harmadik nőt vett vissza állásába a szülés után a munkáltatója. Arról pedig adatok sincsenek, hogy az újból alkalmazott anyáktól mennyi idő elteltével váltak meg ilyen-olyan okokra hivatkozva a cégek.

A súlyos társadalmi probléma rövid és hosszú távon is érezteti hatását. A gyermektől való korai elszakadás pótolhatatlan veszteséget jelenthet mind az anya, mind gyermeke számára. Azok a nők, akik elsősorban otthon akarnak helytállni, sokszor pályát módosítanak, s kevesebb felelősséggel járó, alacsonyabban kvalifikált munkát vállalnak, önként beszűkítve ezzel előmeneteli lehetőségeiket. Könnyen helyettesíthető állásaikban önértékelésük csorbul, ami károsan befolyásolhatja személyiségüket, s gátolja a harmonikus életvezetést.

ÁRRAL SZEMBEN. A súlyos társadalmi jelenség kezelésére eddig kevesen vállalkoztak. Keveházi Katalin, a Grafológiai Intézet munkatársa az árral szemben úszik, reményei szerint azonban már csak a Magyarország EU-csatlakozását követő néhány évben kell így tennie – az unión belül ugyanis a nők közel egyharmada dolgozik részmunkaidőben. Addig is a Grafológiai Intézet Főnix-programja kínál személyre szabott megoldást a gyermek- és munkavállalás összeegyeztetésében, a „család kontra karrier” ellentmondás feloldásában. A tanácsadás egy összetett személyiségvizsgálatot követően segíti az édesanyák elhelyezkedését. Ennek egyik eleme, hogy a program résztvevőjének grafológus rendelkezésére kell bocsátania körülbelül egy oldalnyi kézzel írott szöveget, amelyből a szakember – az ügyfél elhelyezkedési terveit figyelembe véve – a személyiség munkavégzéssel összefüggő jellemzőire von le következtetéseket. Emellett a résztvevőnek ki kell töltenie egy pszichológiai tesztet, továbbá egy, a személyiséget több oldalról feltáró kérdőívet. Az ezek alapján elkészített szakvéleményt – amelyet írásban is megkap az álláskereső, hogy az önéletrajzot kísérő referencialevél mellé tűzhesse – pár héttel később egy közel másfél órás személyes konzultáció során ismerteti a tanácsadó.

A kézírás alapján a grafológus feltárja az anya érdeklődési körét, motivációit, képességeit, rejtett értékeit, a munkavállalást érintő tulajdonságait, így kommunikációs készségét, alkalmazkodó és vezetői képességeit, dinamizmusát, terhelhetőségét. Ennek ismeretében a tanácsadó javaslatokat tesz arra, milyen munkakörök, milyen vállalati, szervezeti forma volna a leendő munkavállaló egyéniségének a leginkább megfelelő. Segít eldönteni, hogy vállalkozóként vagy alkalmazottként lehetne-e sikeresebb az illető, továbbá konkrét ajánlatokat ad a pályamódosítást illetően. A Grafológai Intézet lehetőségeihez mérten munkát is közvetít, bár konkrét ígéretet nem ad az elhelyezésre. Azt viszont garantálja, hogy az anyák – Kovács Anikóhoz hasonlóan – három évnyi elzártság után átlendülnek a holtponton. Azáltal ugyanis, hogy szembesülnek valós vagy rejtett értékeikkel, könnyebben lépnek vissza a munkaerőpiacra, magabiztosan kezdenek bele az álláskeresésbe, tudatosan választják ki leendő munkahelyüket, építik pályájukat.

Három gyermeket nevel Kócza Júlia ügyvéd, aki azért ment el a tanácsadásra, mert munkája nem elégítette ki, s mert kíváncsi volt arra, az élet mely területén tudna még helytállni. Kiderült: valamilyen szervezést igénylő, aktív tevékenységhez lenne érzéke. Nem sokkal az eredmény kézhezvétele után került a Frank Tibor Grafológiai Alapítványhoz, ahol jelenleg heti néhány órában, ellenszolgáltatás nélkül tevékenykedik, ezzel a látókörét szeretné tágítani. Ugyanakkor félmunkaidőben ügyvédként keresi a kenyerét, de az érdeklődését ez nem köti le teljesen. Mint mondja, három kiskorú gyermekének nevelése mellett el tudná képzelni, hogy az ügyvédi munka helyett új, hobbiként is felfogható feladatát teljes emberként lássa el a jövőben.

ANYABARÁT CÉGEK. Hogy a kismamák könnyen elhelyezkedhessenek, a jelenleginél jóval több, anyaprogrammal rendelkező vagy azt kialakítani szándékozó munkahelyre lenne szükség a civil szférán kívül is.

Hatvanfős cégében öt részmunkaidős anyát foglalkoztat Babos János, a könyveléssel, bérszámfejtési outsourcinggal foglalkozó Process Solutions Kft. ügyvezetője, aki nagycsaládosként szívesen alkalmazza a gyesről, gyedről visszatérő kismamákat. „A könyvelés, mint tipikusan női szakma, elvégezhető részmunkaidőben és bizonyos esetekben haza is vihető” – mondja Babos. A Grafológiai Intézettől, amellyel kapcsolatban áll, eddig egy főt vett fel a vállalkozásába.

„Biztosítással 1991-ben kezdtem foglalkozni” – mondja Keresztesi Mária, az AB-Aegon területi igazgatója, aki maga is megtapasztalta, hogy gyermekes anyaként sehol sem kapkodnak utána a munkaerőpiacon. A biztosítási terület azonban, úgy tűnt, neki való, mert kötetlen munkaidejével könynyedén be tudta illeszteni az életébe. Ami azonban több mint tíz éve jó volt Keresztesinek, ma nem jó a kismamáknak. A grafológus szakmát is elsajátító hölgy ugyanis szívesen segítene a tanácsadáson túl lévő anyukáknak, de ők a legritkább esetben kérnek a segítségéből. „Eddig egyetlen embert vettem át a Grafológiai Intézettől. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a biztosítási tevékenység presztízse alacsony, s van egy rossz hiedelem, ami miatt eleve elutasítják a kínált állást, mert valamiféle ügynöki munkának hiszik azt” – számol be Keresztesi Mária a tapasztalatairól.