1. Jó lesz az euró
Az euró bevezetése mellett érvelőknek olykor nehéz egyszerűen bebizonyítani, hogy az euró bevezetése hol csökkent költségeket a nemzetgazdaságban, miért lenne annyira fontos, hogy valóban közeledjünk az eurózónához. A viharos napok (a 240 és 270 forint ugráló forintjegyzések) jól megmutatták a magyar gazdaságpolitika felelősségét.
Az összevissza rángatott forint jelezhette, hogy válság idején mennyire nem biztonságos egy kis deviza az eurózónán kívül, ahogyan minden magyar adófizetőt folyamatosan sújt az a kockázati prémium is, amit például a forint-államadósság magas kamataiban fizetünk meg. Ezt természetesen nemcsak az önálló deviza miatt fizetjük, de most igazán jó lenne egy erős deviza védelmében megbújni!
2. Állampapírpiac: forintban is kockázatos
Kiszáradt a másodlagos állampapírpiac – olvashattuk, vagyis volt időszak, amikor senkinek nem kellettek a magyar államkötvények, diszkontkincstárjegyek, a kereslet hiánya miatt egekbe szöktek a hozamok. Fontos lecke, hogy egy államilag garantált és forintban kibocsátott értékpapírnak is erősek a globális kockázatai.
Hiába attraktív a magyar állampapírok hozama, hiába remek adós a magyar állam, ha külföldi befektetők forró pénzekkel is jelen vannak egy piacon, nagyon nagyok a kockázatok.
Gondoljuk csak el, ha otthon likviditási nehézségei vannak egy angol befektetési alapnak, akkor minden racionális indok nélkül is megpróbálhat hisztérikusan menekülni a magyar állampapírból. Ha van türelmünk, ezzel nem kerülünk veszteségbe, de adófizetőként gondot okoz nekünk is a magyar államadósság dráguló finanszírozása.
3. Amikor az anyabank nem előny
A magyar bankrendszer különösen szerencsétlen helyzetben van. A válság által közvetlenül nem lenne érintett, nincsenek veszélyes, időzített bombaként viselkedő portfólióelemek (például értékpapírosított csomagba rendezett lakáshitel-portfóliók) a birtokukban, nem rossz az adósok bonitása (törlesztőrészlet-visszafizető képessége), mégis tombol a bizalmatlanság, a forráshiány.
Éveken át hallgathattuk minden intézménytől, hogy milyen biztonságosak, hiszen óriási, tőkeerős európai anyaintézmény áll mögöttük. A viharos időben ez átfordult, a biztonság éppen kockázattá vált. Az anyabankok ugyanis bedőlhetnek, nem tudnak forrást adni a leányoknak, a kis hazai független intézmények talán nagyobb biztonságban lennének.
4. Hitelesség: nincs ingyenebéd
Kevés a konkrét, közvetlen hazai hitelválsághatás. Ugyan halljuk, hogy vannak már olyan autóipari beszállítók, amelyek termelésük visszafogására, elbocsátásokra kényszerülnek, de a látható zavarok (tőzsdei összeomlás, állampapírpiaci, bankközi hitelpiaci krízis) indokolatlanul erősek. Most mindenki nemzeti összefogást sürget, és ebben igazuk is van, de sajnos a vártnál erősebb magyar hatások bizony komoly bizalomhiányt és hitelességi zavart is jeleznek.
Most derül ki, hogy a gazdaságban ezúttal sincsen ingyenebéd, vagyis a magyar gazdaságpolitikát éveken át (különösen 2005-ben és 2006-ban) jellemző kozmetikázás, trükközés az unió felé, a beígért számok módszeres alulteljesítése most büntet, a rosszabb hitelességgel rendelkező Magyarország devizája, állampapírpiaca felé kifejezetten erős a bizalmatlanság.
5. Kívülről kockázatosnak tűnik a bankrendszerünk
A magyar bankrendszer össznyeresége pár éven keresztül elsősorban a lakossági kölcsönfelvételi kedv miatt hízott. A magyar bankrendszer megítélése most sajnos részben éppen ezért romlik. Valójában ez érthető is, meg nem is. Nyugaton valóban nagyon kockázatosak a mortgage-ok, az ingatlanfedezettel nyújtott hitelek, hiszen a fedezetek értéke csökken. Magyarországon a sok ingatlanfedezettel felvett lakáshitel végén valóban nagy lett az állomány, csakhogy ez itthon a bankok óvatossága miatt nem jelent igazi kockázatot.
A magyar bankok az ingatlan értékének legfeljebb 60-70 százalékáig hiteleztek, ellentétben a nyugat-európai és amerikai gyakorlattal, ahol még az ingatlanérték száz százaléka felett is folyósítottak hitelt, ráadásul nem volt túlzott ingatlanpiaci áremelkedés, nem alakult ki lufi, így most nincs is minek kipukkadnia, de most mégis bizalomhiányt szülnek a nagy állományok.
—-6. A külföldi csődöktől a magyar bankok is remeghetnek—-
Bizony, a világ pénzügyi rendszere annyira integrált, hogy ne legyenek illúzióink, amikor egy itthon szinte ismeretlenül hangzó bank csődbe megy, a magyar bankok is remeghetnek, olykor egy, olykor több lépcsőben, de vannak hazai kapcsolatok az ismeretlenebb bankokkal is.
Például a Lehman Brothers kifejezetten aktív volt a bankközi forintkereskedelemben. A bajba jutott bank kereskedői Londonból nyitottak azonnali, jövőbeli, illetve opciós pozícióikat euró/forint és dollár/forint relációban. A Lehman és a magyar bankok leginkább a Reuters Dealing elnevezésű zárt bankközi kereskedési rendszeren kötöttek üzleteket.
A nyitott határidős pozíciókban – aszerint, hogy merre mozdult el az azonnali árfolyam – valamelyik üzletfél nyereséges (in the money) pozícióba jutott, míg a másik fél veszteségbe sodródott. A bankközi piacon elszámolóház nincsen, csak a szerződésben meghatározott biztosítékok védenek a partnerkockázattól. Két bank között bonyolult lehet a kapcsolatrendszer, az elszámolás, vannak nyereséges és veszteséges üzletek, az elszámolás végén általában nettó ellentételezés zajlik.
Amikor a Lehman beborult, a bankok igyekeztek előrehozott teljesítést kérni, vagyis azt kérték, hogy értékeljék ki az összes nyitott pozíciót, és aki tartozik, az a nettó egyenleget rendezze. Ahogy az ilyenkor már lenni szokott, ez főleg az in the money pozícióban levő bankoknak volt sürgős, amelyik bank veszteségben állt a Lehmannal szemben, inkább „sunnyogott”, gondolván hogy majd az utódcég, vagy a felszámolóbiztos felé fizetnek. Biztosabb, ha addig itt parkol a pénz. (ugyanakkor gondoskodni kellett a kieső/megszűnő üzletek újrakötéséről).
Gyakorlatilag a Lehman felé nem nagyon fizettek a bankok, de igyekeztek a kintlevőségeiket beszedni, ez már önmagában komoly likviditási problémát okozhatott volna, hiszen hétvégén jelentették be, hogy baj van a Lehmannál, hétfőn pedig a bankok azonnal leállították a fizetéseket feléjük. Később, amikor rossz hírek keltek szárnyra a Fortisszal kapcsolatban, ugyanez történt. Egyelőre arról nem hallani, hogy magyar bankok beragadtak-e pozíciókkal, de ne legyenek illúzióink, könnyen elképzelhetők konkrét veszteségek.
7. Eltűnhet a pénz
Komoly devizaforrás-hiány is jelentkezett a magyar bankrendszerben. A magyar bankok bizonyos napokon egyszerűen nem jutottak devizához. A legtöbb magyar banknak nemzetközi anyja van, a devizalikviditást legnagyobb részben tőlük kapják.
Az anyabankok forráskihelyezése azonban korlátozottá vált, nem voltak képesek nagy mennyiségben devizát adni, ilyenkor pedig a magyar bankok egymást sem hitelezik devizában, több bank egyáltalán nem adott kölcsön devizát, legfeljebb bankcsoporton belül. A nemzetközi piachoz hasonlóan olyan bizalmatlanság alakult ki a hazai bankközi piacon, hogy hosszabb távú kamatokat egyáltalán nem is jegyeztek, ha valaki körbetelefonált 10 bankot három hónapos kölcsönért, örülhetett, ha egy olyat talált, amelyik kétoldali árat jegyzett, vagyis nemcsak kölcsönkért volna, de kölcsön is adott volna.
Akinek pedig volt is kétoldali ára, jellemzően igen magas, forintban 30-50 bázispont, dollárban még szélesebb, a válság csúcspontján akár több százalékpont volt a bid-offer spread, vagyis a kölcsönvétel és a kölcsönadás kamatának különbsége.
A pánikot remekül jelezte az is, hogy amíg egynapos, vagyis úgynevezett overnight kölcsön még elérhető volt, két hétre, három hónapra már alig lehetett forrást találni, és azt is csak nagyon drágán.
8. Senki sincs védve
Amikor október 9-én a tőzsdezárás környékén zuhanórepülésben esett az OTP árfolyama, azt hallhattuk, hogy spekulánsok shortolással indítottak támadást a magyar bankrészvény ellen. A shortolás olyan eladást jelent, amikor ugyan nincs is részvényünk, de mégis eladunk, egyúttal ígéretet teszünk, hogy hamarosan visszavesszük az eladott, de nem birtokolt részvényt.
Így a shortspekulánsok bármilyen részvényt megtámadhatnak, vagyis erős eladói nyomás alá helyezhetnek. Olyan ez, mint abban a viccben, amikor a rendőr magyarázza a negatív számok fogalmát: „Ha mínusz ketten utaznak a buszon, akkor két embernek kell felszállnia ahhoz, hogy senki ne legyen a buszon”.
OTP-hívők figyelem! Ha valaki shortol, akkor később azért kell vásárolnia, hogy nulla legyen a pozíciója. Ne felejtsük el, hogyha intenzív shortolással megtámadja valaki az OTP-t, akkor ugyan sokakat mély veszteségbe sodorhat a piacon, de egyben kódol egy későbbi intenzív áremelkedést is, hiszen valamikor a jelenlegi eladásokkal azonos nagyságrendű vásárlásokkal fog a piacra lépni.
