A fejlett nyugati világ kártyahasználati trendjeihez közelítenek honfitársaink is. Egyre többen „dolgoztatják” a bankkártyát, és egyre értelmesebben. Vagyis egyre többen már elsősorban a készpénzkímélő és költségmentes hazai és külföldi vásárlások során használják a kártyát, és nem pedig a drágább készpénzfelvétel dominál. Fejlődni persze még bőven lehet, hiszen amíg a világ legtöbb országában a bankkártyás fizetés természetes és gyors, addig itthon általában jóval körülményesebb, mint a készpénzes.
Az automaták is nagyon magas működésképtelenségi aránnyal dolgoznak, a letiltások sokszor lehetetlenül körülményes call centereken keresztül történnek. Sőt, legújabb szempontként egyesek azért is kerülik a kártyát, és preferálják akár nagyobb összegek készpénzes kifizetését, mert a kártyás fizetésnek nyoma marad, amelyet az APEH is felhasználhat, ha egy vagyonosodási vizsgálat során életvitelünk költségeit igyekszik megbecsülni.
Hasznos megelőzés a felvételi limit
Azért bízzunk benne, hogy egyre többen lépnek a kártyahasználók körébe, nekik, illetve a régi kártyásoknak lehet hasznos áttekinteni az alapfokú biztonsági előírásokat. A bankkártyás fizetéseink, készpénzfelvételeink biztonsága nagyrészt már a kártya, és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások kiválasztásánál, megrendelésénél eldől.
Rengeteg olyan extrát kérhetünk, amelyek limitálhatják egy esetleges visszaélés idején a veszteségeinket. A beállítható napi vásárlási, illetve készpénzfelvételi limiteket optimalizálni érdemes, vagyis úgy kell egyszerre megtartani a bankkártya praktikus használhatóságát, hogy azért egy gyors tolvaj se legyen képes nagyon sok pénzt levenni, elkölteni, ha megszerzi a kártyánkat.
Vannak olyan rugalmas megoldások, hogy egy-egy nagyobb vásárlás előtt mobilunk segítségével egyszeri feloldást adhatunk az amúgy alacsony limit alól. Segít a kártyatranzakciókról kérhető sms is, amely során a túlzott leemelés éppúgy azonnal nyomon követhető, mint az észrevétlenül eltulajdonított kártyánk illetéktelen használata.
Változatok a PIN-kódra
Ha egy bank ingyenesen hívható számot ad meg, esetleg külföldről is egyszerűen tárcsázható számot, az nagy előny, de a legfontosabb, hogy a letiltás valóban működjön. Sajnos a legnagyobb magyar bankok gyakorlatában is könnyen előfordul, hogy a letiltási telefonunknál a „jelenleg minden kezelőnk foglalt, de visszahívjuk” üzenetig jutunk el, vagy éppen kényszerűen végig kell hallgatnunk a legújabb fogyasztási kölcsön reklámját.
Örök probléma, hogy a kártyahasználathoz szükséges adatokat, elsősorban a PIN-kódot, illetve a letiltás elintézéséhez szükséges telefonszámot hol tartsuk. Ha fejben is megvan, az a legbiztosabb, bár ennek megvan a veszélye, hogy éppen használat közben rövidzárlatot élünk át, nem ugrik be a PIN-kód, vagy baj esetén elfelejtjük a bank call centerének számát. A legtöbb biztonsági tanács ugyan ezt aligha javasolja, de talán nem kell félni a mobiltelefonunkban tárolt PIN-kódtól, telefonszámtól és telefonos PIN-kódtól.
Természetesen a bank számát mindenképpen elmenthetjük, de valamilyen trükkös módon azokat az érzékenyebb adatokat (PIN-kód vagy kártyaszám) is, amelyekkel a letiltás elvégezhető. Olyan trükköt érdemes alkalmazni, ami lehetetlenné teszi a tolvajnak, ha esetleg egyszerre jut kártyánk és telefonunk birtokába, a titkos szám kitalálását. Már a tárolt név is lehet rejtjeles, de a négyjegyű számot érdemes csak számunkra azonosítható módon elrejteni, titkosítani, becsomagolni egy nagyobb számba, valamilyen matematikai műveletet alkalmazni.
Vannak, akik kifejezetten trükközni próbálnak és rossz PIN-kódot ragasztanak öntapadóval a kártyára, hátha a boldog tolvaj beleesik a csapdába, és annyiszor igyekszik a rossz kóddal pénzt felvenni, hogy az automata benyeli a kártyát. A PIN-kóddal kapcsolatban amúgy a legtöbb szabály már unalomig ismételt, ne a kártyával együtt tároljuk, ne legyen egyszerűen kitalálható (például születési év), és ne ugyanazt a számot használjuk eltérő kártyák, vagy akár eltérő termékek négyjegyű azonosítójaként. Ha ugyanis bármely csalárd művelet a helyes PIN-kód megadásával történt, az ügyfélnek nemigazán van esélye a bankkal szemben egy esetleges jogvitában.
azonosítás
A magyar vásárlóknak szokatlan, hogy a külföldi nagyobb összegű vásárlásoknál (de olykor csip-csup kifizetéseknél is) a pénztáros fényképes igazolványt is kér tőlünk. Ezen ne sértődjünk meg, végső soron a mi érdekeinket védi a fokozott óvatosság. Magyar szemmel eleve szokatlan a túl sok szöszmötölés a kártyával, az igazolványainkkal, pedig a felelős kártyahasználathoz hozzátartozik az aláírás érdemi megvizsgálása, és a személyazonosság megbízható ellenőrzése. Ha mindenki ezt a gyakorlatot követné, nehezebb lenne az ellopott kártyákkal visszaélni, inkább a túlságosan rugalmas magyar gyakorlat kritizálható.
Lapozzon! További tanácsok jönnek.
—-Diszkréten a kártyával!—-
A kártyát soha ne adjuk kölcsön! Például ha egy még oly megbízható barát kölcsönkér százezer forintot, akkor se adjuk oda a kártyát, és adjuk meg jelszavunkat, „szolgáld ki magad” jelszóval. Utaljunk vagy adjunk készpénzt, de a kártyánkat kezeljük nagyon diszkréten!
Sokan nem tudják, de súlyos károkat okozhatnak nekünk akkor is, ha a kártyánkat ideiglenesen megszerzik, és arról adatokat írnak le. Véletlenül sem szabad a zárt, jól ismert munkakörnyezetben sem az asztalon felejteni a kártyát, amíg leugrunk a büfébe. Ha ugyanis rosszhiszemű ember megszerzi a kártyaszámunkat, a lejáratot (év és hónap), illetve a kártya hátoldalán levő háromszámjegyű kódot, ennek ismeretében tud vásárolni. Az információ birtokában az interneten hetekkel később is tud úgynevezett card not present típusú fizetéssel költeni, amikor biztosan fogalmunk sem lesz, hogy ki leste le az adatokat.
Sajnos ilyen adatokat nemcsak tőlünk, de a bankunktól is lophatnak a csalók, legkönnyebben egy bűnös szándékú alkalmazott, de azért bízhatunk benne, hogy a bankok igyekeznek megoldani az adatok sérthetetlenségét. Mindenesetre ha nem általunk kezdeményezett internetes fizetéssel találkozunk, azonnal jelezzük a bankunknak.
Óvakodjunk az ismeretlen szájtoktól!
Érdemes a kártyáinkat mindig biztonságban tartani, amelyik kell, azt magunknál, amelyikre pedig nem lesz szükség (például egy külföldi út során), azt ne cipeljük külföldre, de tartsuk biztonságban. Ne legyen esetleg lehetősége a takarítónőnek leírni az adatokat, mert az bizonyíthatatlan visszaélésre enged lehetőséget. A kártyákat fizikailag is érdemes megóvni, például műanyag tasakkal, a mágnes, a karcolás, a hőhatás extrém esetben nemcsak a kártya használhatóságát szünteti meg, de még visszaéléshez is vezethet.
A biztonsági szakemberek szerint nem szabad eldobni a bizonylatokat, illetve nagyon kockázatos az interneten megadni minden olyan adatot, amivel a kártyáról pénz hívható le. A netes fizetéseknél ugyanakkor ez előbb-utóbb óhatatlanul szükséges, de ha csak lehet, már ismert, jól bejáratott szájton költsünk csak!
próbakör
Fontos szempont lehet a kártyaletiltás menete, bizony érdemes egyszer előzetes próbát tartani. Vagyis ha senki nem bántotta a kártyánkat, meg lehet egyszer próbából nézni, hogy milyen menüpontokon, milyen sorrendben kell végighaladni, hogy éles helyzetben esetleg éppen ezzel a pár másodperces praktikus időelőnnyel menthessük meg a pénzünket.
