Figyelő Top 200 (1999): Energetika

Ami az ágazat jövőjét… …pozitívan befolyásolhatja • A termelékenység, a hatékonyság és a jövedelmezőség nő • Elkezdődött az uniós irányelveknek megfelelő piacnyitás előkészítése …negatívan befolyásolhatja • A privatizációs szerződések és a drága hazai erőművek okozta befagyott költségek kezelése a villamosenergia-iparban súlyos politikai és ágazati konfliktusokhoz vezethet • Nincs világos üzleti modell a piacnyitás utáni időszakra

Nem kizárt, hogy a magyarországi árampiac felszabadítását az utókor gazdaságtörténeti kuriózumként tartja majd számon. Az éves szinten mintegy 30 terrawattóra körüli villamosenergia-értékesítés részleges piacosítása ugyanis a közgazdasági logikától eltérően nem lefelé, hanem felfelé mozgathatja az árakat. Az első hallásra abszurdnak tűnő, mindamellett nem példa nélkül álló folyamat akár realitássá is válhat – mégpedig alig néhány hónap múlva, a 2001-re tervezett nyitást követően. A ma még csak körvonalazódó tervek szerint a piacnak csupán 10 százalékát nyitják meg alig tucatnyi, 100 gigawattóra felett fogyasztó nagyvállalat számára. A szabad piacra “feljogosított” cégek nyilvánvalóan az olcsóbb energiát részesítik majd előnyben; márpedig a hazai erőművek többsége a szomszédos országokból érkező áramhoz képest drágának számít. Az éves felhasználás elvileg akár 25 százalékát kitevő mintegy 8 ezer gigawattóra importáram így árversenyre kelhet az itthoni termeléssel. A hazai áramot ugyanis a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. – az 1995-ös privatizációs szerződések, illetve bizonyos azutáni kötelezettségvállalások értelmében – “köteles” felszívni. Így előre kódolt kapacitásfelesleg léphet fel a piacon: az MVM annak ellenére kénytelen lesz átvenni a drága áramot, hogy értékesíteni már nem tudja azt. Elvileg persze az a lehetőség is fennáll, hogy a cég a szerződésszegést választja, ám ez perek sokaságához, és azok várható elvesztéséhez vezet.

A szerződéses és a piaci ár különbségéből adódó, szakértők által 4 és 80 milliárd közé becsült úgynevezett befagyott költséget pedig valakinek viselnie kell: a versenypiacra lépett szolgáltatóknak, az MVM-nek, vagy pedig a lakosságnak. Ha a kisfogyasztóknak szánt energia árának emelésével kompenzálnák a nagyfelhasználóknak nyújtott szabadpiaci lehetőséget, akkor a lakosság a piacnyitást követően valóban áremelkedést érzékelne. Elképzelhető ugyan az addicionális költségek áthárítására hivatott megoldási módozatok valamiféle elegye is, ám teljes körű megoldást egyik variáció sem hozhat.

A szabályozó hatóság számára politikailag és/vagy gazdaságilag egyik változat sem tűnik üdvözítőnek, így nem kizárt, hogy nálunk is a lengyel forgatókönyv valósul meg. Eszerint csak a keretfeltételeket szabályozná a TOP 200 lapzártájáig csupán tervezet formájában létező villamosenergia-törvény, és a végrehajtási utasításokkal várnának még néhány évet. Több szakértő azt állítja: amíg a szaktárca nem dolgoz ki átfogó és koherens üzleti modellt a hazai villamos energia korszerűsítésére, nincs értelme belevágni a piacnyitásba. Az egyik lehetséges koncepció az energiatőzsde bevezetése, illetve az annak alapjául szolgáló spot piac megvalósítása lehetne, ami jelentősen csökkenthetné a tranzakciós költségeket, lényegesen módosítaná viszont az állami tulajdonú MVM jelenlegi, az erőművek és a szolgáltatók közötti köztes pozícióját. Utóbbi miatt ez a megoldási módozat egyelőre nem valószínű.

Legkésőbb az uniós csatlakozáskor mindenképpen meg kell nyitni a hazai villamosenergia-piacot. Ezzel a privatizációs szerződésekben előre megszabott energiavásárlás problémája nem oldódna meg teljes mértékben, legfeljebb néhány évvel elodázódna, miközben a “befagyott” szerződések kifutása miatt a kisfogyasztókra háruló terhek csökkennének.

A magyar szabályozás számára is etalonnak számító uniós árampiaci direktíva, amelyről 1996 decemberében egyeztek meg a tagállamok, egy-egy országra lebontva 1999 februárjában legalább 26, 2000-ben 28, 2003-ban pedig 33 százalékos piacnyitást irányzott elő. A legújabb információk szerint 2005-től már teljesen liberalizált piacon dolgozhatnak a vállalatok, amelyek közül addigra valószínűleg még kevesebb működik majd önállóan. A fúziós hullám ugyanis ezt a szektort is elérte: a piaci szerkezet már ma is hatalmas mértékű koncentrációt mutat és ez a hazai piacra is hatással van.

A mintegy 9 milliárd köbmétert értékesítő magyarországi gázpiac liberalizációjának időpontjáról egyelőre még nincs döntés, de a szolgáltatók a legkorábbi időpontot is későbbre teszik az árampiaci liberalizáció első szóba jöhető dátumánál. A nyitásra először 2002. január elsején kerülhet sor, ám a szolgáltatók ezt nem akarják elkapkodni. Nem így a Mol, amely ettől az évtől szeretné teljesen nyitva látni a piacot, már csak azért is, mert – ha addig nem következik be – ettől reméli a tetemes veszteséget okozó, jelenleg kötött import gázár felszabadítását.

A gázszolgáltatók számára valószínűleg tovább tart Közép- és Kelet-Európa behálózása, hiszen a piacnyitás ebben az alágazatban egy korábbi stádiumnál tart. Az 1998-ban elfogadott direktíva alapján a tagállamokban 2000. augusztus 10-én vált kötelezővé a liberalizáció, mégpedig az árampiacnál alacsonyabb mértékben, csupán 20 százalék erejéig. Nagyobb árcsökkenés a gáziparban – a magas olajárak miatt – rövid távon nem várható, a gázárat ugyanis több országban az olajtarifákhoz indexálják. Legkésőbb az uniós csatlakozás időpontjában a gázpiacon szintén megvalósul a liberalizáció. Hogy pontosan milyen módon, azt ma még homály fedi. Valószínűsíthető, hogy ebben a szektorban is fokozatos nyitásnak lehetünk majd tanúi, ahol egy ideig párhuzamosan működik egymás mellett a közszolgálati és a versenypiac.