Hosszú távú fejlesztési elképzelések
Múlt heti hetes
Szakmai részről bizonytalanság, politikai részről hallgatás övezi Gyurcsány Ferencnek a parlamenti beszédében előterjesztett hosszú távú fejlesztési prioritásait.
Egy nappal azután, hogy a miniszterelnök évértékelő beszédében megjelölte azokat a területeket, amelyeknek a versenyképesség javításában kiemelt szerepet szánnak, neves vállalatvezetők várakoztak egyre türelmetlenebbül a Parlament egyik bizottsági termének előszobájában. Az Ericsson, az OMV, a Shell, a British Telecom és a Suez Environment itteni első emberei a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) képviseletében az Európai Ügyek bizottságának ülésén mutatták volna be a versenyképesség javítására vonatkozó javaslataikat. A megbeszélt időpont után 67 perccel a menedzserek dolgavégezetlenül távoztak: az elhúzódó napirend miatt nem jutottak be az ülésre, több idejük pedig már nem volt. Meghallgatásukat már így is novemberről tették át, most pedig márciusra halasztották.
ELSIKKADT TARTALOM. Az eset segíthet megérteni, miért van az, hogy miközben a közfigyelem Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor beszédeinek a környezetére, formai elemzésére irányult az elmúlt napokban, illetve arra, hogy kommunikációs szempontból „ki győzött”, addig a konkrét tartalom teljesen elsikkadt. Pedig a miniszterelnök először nevezte meg, hogy mit tart a hosszú távú fejlesztési politika, a második Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT2) fő irányainak. Kormányzati szándék szerint ennek kellett volna meghatároznia a közbeszédet az elkövetkező hetekben, hiszen a prioritások köré társadalmi vitát kívánnak szervezni. Üzleti fórumokon Gyurcsány már hetekkel ezelőtt felvezette, hogy 10 célterület szerepel a tágabb listán, ez szűkült és konkretizálódott most 7-re (lásd külön), s könnyen lehet, hogy áprilisra, amikor a kormány döntést akar hozni a kérdésben, már csupán 4-5 marad belőlük. A tét pedig óriási. A 2007 és 2013 közötti uniós költségvetési periódusban 6 ezer milliárd forintnak megfelelő euró áramolhat az országba, ami a magyar kiegészítéssel együtt 14-15 ezer milliárd forintot tesz ki. Azok a területek, vagyis lobbik, amelyek megfelelő hangsúlyt kapnak az NFT2-ben, bőséges, a kimaradók viszont szűkös esztendőkre számíthatnak.
Ha mindezt tekintetbe vesszük, valamint azt is, hogy az első, csupán általánosságokban fogalmazó, s a lehető legtöbb uniós forrás lehívására koncentráló NFT-hez képest most konkrét prioritásokról indulhat meg az egyezkedés, akkor még inkább meglepő a bejelentést övező érdektelenség.
ELBESZÉLNEK EGYMÁS MELLETT. Ennek több oka is lehet. Az egyik a bevezető történet által is illusztrált jelenség, az tudniillik, hogy a politika és a gazdaság elbeszél egymás mellett. A Figyelő a megjelölt 7 ágazat – informatika és távközlés, biotechnológia- és egészségipar, üzleti és logisztikai szolgáltató központok létesítése, járműipar, turizmus, környezetipar, szórakoztatóipar – több szakértőjét, vállalati vezetőjét kereste meg az elmúlt héten. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ki mit tekint kitörési pontoknak a saját területén (lásd külön írásunkat), illetve, hogy milyen iparági konzultáció előzte meg a prioritások kijelölését. A megkérdezettek között volt olyan is, aki szerint a készülő NFT2 kapcsán folyamatos a szakmai egyeztetés, és ezen is alapszik a mostani lista. A gazdasági élet szereplői azonban többnyire nem tudják, csak sejtik, hogy mit ért a kormányzat például informatikán, vagy környezetiparon, egészségiparon. Fodor István, az Ericsson Magyarország elnöke szerint például „ezek nagy léptékű, generációkon túlmutató döntések, de mintha hirtelen egy varázsdobozból húzták volna ki a listát”. Mások azt furcsállták, ami kimaradt: miért nincs benne a felsorolásban például a nagy hagyományokkal rendelkező vegyipar?
Ami az egészségipart illeti, van, aki úgy véli, hogy ez – a furcsa megfogalmazás ellenére is – az egészségügyi szférának (esetleg az eddiginél valamivel közgazdaságibb szemléletű) fejlesztését jelentheti, hiszen az állam elsősorban azon keresztül kerülhet kapcsolatba a különféle, az ágazatban érdekelt cégekkel. De a szórakoztatóipar is bővebb magyarázatra szorul: Gurcsány Ferenc már a beszédét követő napon, egy rádiós interjúban értelmezte, hogy nem a kaszinók világára gondol ezen fogalom alatt, és példaként „Etyekwoodot” hozta fel.
POLITIKAI HOMÁLY. A szakmai bizonytalanságot csak erősíti a politikai homály. Alig tíz nappal azután, hogy az idei politikai évad nyitányaként a miniszterelnök az NFT2 prioritásairól konzultált a négy parlamenti párt vezetőjével, és leginkább a két oldal kampány-szlogenjeire emlékeztető elnagyolt elvekben maradtak, a parlamenti évértékelésében Gyurcsány Ferenc már úgy beszélt a konkrét fejlesztési irányokról, mintha ezeket valamiféle nemzeti konszenzus övezné. Közben a pártelnökök még csak a versenyképesség és az igazságosság kormánypárti, valamint a biztonság ellenzéki mantrájának beemelésében maradtak.
A tervezésbe pedig – mint a négypárti találkozón is kiderült – az ellenzéki pártok is beleszólást kérnek, hiszen az NFT2-ben elvileg olyan célokat kell meghatározni, amelyeket a 2006-os országgyűlési választások utáni helyzettől függetlenül mindkét oldal hajlandó továbbvinni. Orbán Viktor múlt szerdai, mintegy kétórás évértékelésében semmilyen formában nem reagált a kormányfői felvetésekre, és ez aligha tudható be az idő rövidségének. Értesüléseink szerint a négypárti egyeztetésen a Fidesz elnöke egyértelművé tette: a jövő évi választáson az emberek egyben erről a második fejlesztési tervről is ítéletet mondanak. Ebben az is benne van, hogy a Fidesz – hatalomra kerülve – esetleg „felülírja”, vagy módosítja a Gyurcsány-kormány által vezényelt NFT2-t.
Kormányzati forrásból egyébként a Figyelő úgy értesült, hogy az Európai Bizottság egyik vezető hivatalnoka máris arról beszélt: hiába is készülne el a 2006-os választások előtt az NFT2, azt Brüsszel nem fogadja el addig Magyarországtól, amíg a választások le nem zajlanak. A lapunk által megkérdezett ágazati szakértők és vállalati vezetők között teljes egyetértés mutatkozik abban, hogy a politikai konszenzus hiánya súlyos hiba. A cégek addig nem veszik elég komolyan az ilyen döntéseket, amíg nincs meg a közmegegyezés, mert hosszú távra nem tudnak tervezni, ha politikai fordulat miatt minden borulhat.
LAMBERT GÁBOR, Halaska Gábor, Kollányi Zsófia, Torontáli Zoltán
Harcban edzve
Gyurcsány Ferenc parlamenti beszédét követően Batíz András kormányszóvivő úgy fogalmazott, hogy a kormány egyelőre még csak kijelölte a 7 fő irányt, amit folyamatosan töltenek meg tartalommal, a társadalmi szervezetekkel, és a parlamenti pártokkal történő egyeztetések során. Nem véletlen az óvatos visszalépés a konkrét bejelentéshez képest, a harc ugyanis a különböző, akár kormányon belüli, akár a kormánypártokhoz vagy az ellenzékhez kötődő érdekcsoportok között még javában tart.
A kormányon belül – ahol ennek a területnek több felelőse is van – számos kódolt konfliktus nehezíti az egységes gondolkozást. A fejlesztéspolitikai kabinetet ugyan Gyurcsány vezeti, de a testületben a két „nehézfiú”, Baráth Etele uniós tárca nélküli miniszter és Kóka János gazdasági miniszter – valamint a mögöttük álló számos érdek és csoport – is verseng saját koncepciójával. A jelek szerint mind a konkrétumok kidolgozásában, mind a saját elképzeléseinek kormánypolitikai szintre emelésében az utóbbi jár előrébb, pozícióit ráadásul a miniszterelnökkel ápolt szoros baráti kapcsolata erősíti, miként az is, hogy mindketten a vállalkozói múltat, és munkamódszert képviselik a kormányon belül, szemben a „bürokratikusabb” Baráth Etelével.
Lapunknak a gazdasági élet szereplői közül is többen megerősítették, hogy a prioritási listát egyértelműen Kóka térnyeréseként értékelik. Egyrészt azért, mert az általa sokszor hangoztatott „tudásintenzív” ágazatok jelennek meg, másrészt úgy tudjuk, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) volt az, amelyik előzetesen egy 30 fős makro-közgazdász „mintán” tesztelte a javaslatokat. Kóka még tavaly nyáron, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnökeként élére állt annak, hogy a szervezet dolgozza ki a kormány számára a fejlesztési javaslatokat tartalmazó iparpolitikai koncepciót. Ez éppen most, február 11-ére készült el, és valószínű, hogy ennek tartalmára gondolnak kormánykörökben, amikor az informatikát emlegetik.
A szaktárca egyébként nem kívánja a tervezésben a vezérszerepet vinni, egyet azonban következetesen érvényesít: az egyes minisztériumok fejlesztési elképzeléseit a maga versenyképességi szűrőjén át vizsgálja. E téren, úgy értesültünk, maximális az együttműködés a GKM és a többi tárca között. Ezek szakértői is megértették: nem maradhat tovább a tervezés a hagyományos ágazati keretek között, a programokat versenyképességi keretbe kell illeszteni.
Míg az uniós miniszter fennhatósága alá tartozó Nemzeti Fejlesztési Hivatalnak a kormány számára készített előterjesztései meglehetősen általános célokat fogalmaznak meg (olyan kategóriákat említenek, mint például „befektetés az emberbe, befektetés a társadalomba, befektetés a környezetbe”), addig a gazdasági tárca vezetője nem várta be a társadalmi egyeztetés eredményét, tárcakörözés alatt álló fejlesztési elképzelései világosan megjelölik a preferálandó ágazatokat. S azért bír külön jelentőséggel, hogy a miniszterelnök szó szerint éppen ezeket a prioritásokat említette beszédében is, mert Gyurcsány személyesen koordinálja a 2007-2013-ig szóló második Nemzeti Fejlesztési Terv kimunkálását, bejelentésével tehát vélhetően dinamizálni kívánta az egész tervezési folyamatot.
„A prioritások kijelölése azonban nem jelenti azt, hogy minden eldöntetett, ezek az ágazati alrendszerek még tovább finomodhatnak, az erőforrások koncentrálása végett pedig bizonyos szektorokat összevonhatnak” – fogalmazott a Figyelőnek Merényi Miklós, a GKM kommunikációs igazgatója. A sürgetést egyébként értesüléseink szerint az uniós tárcavezető környezetében is érzik, de Baráth Etele egyben régi pártkáder is, jártas az MSZP belső lobbizási folyamataiban, ezért semmi esetre sem akar előbb állást foglalni, mint „főnöke”, Gyurcsány Ferenc teszi.
CSEKE HAJNALKA-MONG ATTILA
Kormányzati menetrend
2005. ÁPRILIS-MÁJUS. Az NFT2 alapjául szolgáló Országos Fejlesztési Koncepcióról (az ország középtávú, 2020-ig szóló fejlesztési tervéről), dönt a kormány, majd a tervezet az Országgyűlés elé kerül.
2005. DECEMBER. A regionális operatív programok kimunkálása.
2006 TAVASZA. A Nemzeti Stratégiai Referencia Keret összeállítása. Ezen a néven nyújtja be Magyarország az NFT2 – a következő EU pénzügyi-tervezési ciklus – uniós támogatások lehívására szolgáló alapdokumentumát.
A 7 prioritás és amit szakértők és cégvezetők szerint ki lehetne belőle hozni
INFORMATIKA ÉS TÁVKÖZLÉS
• Inkubátorházak, ahova a kezdő, vagy kisméretű vállalkozások beköltözhetnek, infrastruktúrát, tőkét és tanácsadást vehetnek igénybe
• Állami segítség a kockázati tőke bevonásához, illetve az uniós források lehívásához
• A biztonságtechnológia, a beszédfelismerés és a térinformatika magyar sikercégei (például Kürt, Graphisoft) mögött több kisebb vállalkozás vár kiugrásra, ezeket kellene felkarolni
• Az informatikai kisvállalkozások vezetőinek menedzser típusú képzésekre van szükségük
• Az Egyesült Államokból Ázsia felé kiszervezett informatikának legalább egy részét meg lehetne szerezni
• A távközlési szolgáltatásban nincs szükség beavatkozásra, de a piaci szabályozásnak még inkább versenysemlegesnek kellene lennie
• A harmadik generációs mobiltelefonok megjelenésével nagy piaci igény jelentkezik szoftveralkalmazások fejlesztésére
• A szélessávú internet mellett a modemes internet további fejlesztése
BIOTECHNOLÓGIA ÉS EGÉSZSÉGIPAR
• A Regionális Egyetemi Tudásközpont közül a Szegedi, a Debreceni és a Semmelweis Egyetemen, s részint a Nyugat-Magyarországi Egyetemen folyó biotechnológiai kutatások kiemelt támogatása
• A genomika, sejtterápia, gyógyszerkutatás tekinthető a leginkább perspektivikus területeknek, de futnak olyan biztató projektek is, amelyek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar felé nyitnak
• Az állami támogatásra első „lökésként” van szükség, a terület azután már jórészt megteremti a maga mecénásait
KÖRNYEZETIPAR
• Megoldani azt a problémát, hogy a négy fő tevékenységi terület – a hulladékkezelés, szennyvíztisztítás, a talaj- és a levegővédelem – közül elsősorban az első kettő vonzza a vállalatokat, talán mert a lég- és a talajszennyezés kevésbé lokalizálható
• A lassan elterjedő szelektív hulladékgyűjtésből származó nyersanyagok felhasználása; ezek újrahasznosítása sok esetben 10-20 százalékkal drágább, mint az egyéb forrásból származó nyersanyagoké, ezért erőteljes kormányzati fellépésre volna szükség az újrahasznosított alapanyagból készült termékek piacra juttatásához
ÜZLETI SZOLGÁLTATÓ ÉS LOGISZTIKAI KÖZPONTOK
• A pénzügyi szektor kiszervezési projektjeire vonatkozó áfa csökkentése
• A munkaadói bérterhek csökkentése
• Call centeres középfokú oktatás
• Megfelelő lakáspiaci körülmények a munkaerő mobilitásához
• Az iparűzési adó rendszere Magyarországon valamennyi iparágat sújtja, de változatlan fenntartása a logisztika fejlesztése szempontjából versenyhátrányt okoz; a vállalkozás eredménye alapján kivetett iparűzési adó lehetne a megoldás
• A logisztikai vállalkozások esetén a súlyadó részbeni leírásának lehetősége az iparűzési adóból
• A magyar logisztikai szektor intenzív propagálása kormányzati támogatással EU szinten; Magyarország, mint regionális logisztikai központ „reklámozása“; road-show-k szervezésével
• A nemzetközi gépjárművezetői oktatás iskolarendszerű képzéssé (szakmává) emelése, a gépkocsivezetői állomány képzettségének javítása; így a képzést a szakképzési alapból is lehetne finanszírozni
• A regionális logisztikai központ szerepének eléréséhez alapvető fontosságú az autópálya-kapcsolat kiépítése minden szomszédos országgal
JÁRMŰIPAR
• A kkv-k innovációs képességének javítása, támogatás az autóipari klaszterek (integrációs központok) létrehozásához
• A csúcstechnika behozatalát pályázatokkal, nagyobb arányú állami támogatással segíteni
• Az ipar, az akadémiai kutatóhelyek, felsőoktatás kapcsolatának előmozdítása
• A vállalati K+F ösztönzése, az ezzel foglakozók 25-50 százalékos bér-, vagy bér- és járuléktámogatása legalább 5 évig
• Az oktatási rendszer ipari igényeknek megfelelő átalakítása (lásd Szlovákia), a hiányszakmák képzésének újraindítása, a túlképzés megszüntetése
• A nyelvismeret megszerzésének segítése
• Törekvés a stabil forint-euró árfolyamra
• A közúti infrastruktúra fejlesztése, súlyozottan az ország keleti felében (az országba települő gépjármű-beszállítóipar érdekében)
• Az állami bürokrácia leépítése, a már oly sokszor beígért „egyablakos ügyintézés” bevezetése
IDEGENFORGALOMl
Világkonferencia szervezésére alkalmas, akár 10 ezer főt is befogadó konferencia-központ és kiszolgáló létesítményei (szállodák, kiállítási helyszín) építése
• Nemzetközi repülőterek fejlesztése (Ferihegy, Börgönd, Sármellék, Debrecen) és a kapcsolódó gyorsvasutak kiépítése
• Wellness turizmus fejlesztése (kapcsolódó látványosságokkal, mint például termálfürdők, golfpályák, borvidékek, kiemelten szép környezet)
SZÓRAKOZTATÓIPAR
• A filmtörvény kedvezményrendszeréhez hasonló megoldások, például a játékszoftverek (PC, konzolok, kézi eszközök) fejlesztésének támogatásával
Szórakoztatóközpontok, igazi attrakciók ide csábítása (Casino-város, Disneyland, Legoland)
Kóka János. A prioritási lista a kormányon belüli térnyerését tükrözi.
