Az ELTE professzora a lapnak beszélt arról, hogy egyelőre mégsem kényszerül nyugdíjba, hogy számára miért vált szerethetővé a csúnya Nemzeti Színház, miért kellett ehhez Alföldi Róbert, Jordán Tamás. Az író-költő bevallja, hogy könnyen elkeseredik, érez keserűséget, de dühöngeni már nem szokott. Neki a Nemzeti Színház ügyével az legnagyobb baja, hogy a kultúrpolitika úgy tesz, mintha azért kellett volna váltani, mert Alföldi nem volt jó igazgató. Szerinte ez nem igaz, azt pedig nem tartja gusztusosnak – különösen nem az új igazgatótól -, hogy bírálja az elődjét. Ez nem az ő dolga, nem is illik, ugyanakkor nincs is igaza.
 |
| Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd |
Vidnyánszky „ráadásul úgy tesz, mintha most végre igazi szerepébe kerülne a Nemzeti Színház. Holott ez nagyon is vitatható. Lehet, hogy a Nemzetinek éppen az volt (és lehetne továbbra is) az igazi szerepe, hogy beszéljen például a melegekről. Ami létező probléma”. Nem csak annak a kisebbségnek, a melegeknek, akikhez ő is tartozik. A világban ez sokkal több embert érdekel. „A melegség most nagyjából hasonló módon feszegeti a társadalmat, mint az emancipáció annak idején. Egy színháznak pedig muszáj ezekkel a dolgokkal foglalkoznia. Nevetséges azzal bírálni Alföldit, hogy túl sokat foglalkozott ezzel. “Bőven volt ebben a színházban más is, Gothár Péter Lear királyától a János vitézig”.
A professzor szerint a hatalom által előírt váltások „láthatóan a lakosság legszélesebb rétegeinek egyetértésével” történnek. Noha sokan bírálják, neki az az érzése, hogy Orbán Viktort – akinek a politikájával nem ért egyet, és szerinte nem is teszi jól a dolgát – még egyszer megválasztják. Talán nem akkora többséggel, mint 2010-ben, de úgy látja, a Fidesz sikerrel győzi meg az embereket arról, hogy ezt így kell csinálni.
Nádasdy Ádám helyteleníti, hogy Orbán Viktor, mint az ő megbízottja, „a saját virtusát akarja fitogtatni”. Olyan ez, mintha neki volna egy nagy hajója és arra egy kapitányt szerződtetne, de nem akarja, „hogy a kapitány büszkén és durcásan nekimenjen a jéghegyeknek, csak azt, hogy ide-oda lavírozva, balra, jobbra kerülgesse a jéghegyeket…”. Ehelyett ő, bumm, bumm, bumm, úgy érzi, nagyon klassz, hogyha ütközik. Ami egyébként nagyon sok embert meggyőz”. „Lehet, hogy a kapitány egy nagyobb hajóra volna való, lehet, hogy ott jobban érezné magát, vagy lehet, hogy ott nem hősködne ennyire”. Nádasdy Ádám ezt nem tudja, neki Magyarország is elég nagy hajó az ő kis életéhez képest. A professzor szerint demokrácia van, ha nem lenne, ő sem merne így beszélni, elég öreg ahhoz, hogy tudja, „milyen az, amikor nincs demokrácia. A jelenlegi persze igen sérülékeny”.
