A vezető osztrák konzervatív napilapban megjelent írásában Martonyi János szorgalmazta „a tényekhez való ragaszkodást” a Magyarországról szóló tudósításokban, és Magyarországot „az új önbizalom országaként” jellemezte. Úgy fogalmazott: örvendeteseknek tartja az olyan pozitív sajtóhíreket, mint a Magyarországra látogató osztrák turisták rekordszáma, de „kevésbé örül” az olyan cikkeknek, amelyek „téves információkat tartalmaznak, vagy azokon alapulnak”.
Magyarország 2010-ben – a legtöbb uniós országhoz hasonlóan – nehéz gazdasági helyzetben volt, a Fidesz pedig „több mint egyértelmű felhatalmazást” kapott a választóktól a gazdasági és politikai átalakításhoz. Ez a példátlan együttállás és a végrehajtott átalakítások mértéke kezdettől szemrehányásokat váltott ki, de a bírálóknak „mindig nehezükre esett konkrét példákat felhozni” – érvelt a külügyminiszter.
Az Európai Parlamentben elfogadott Tavares-jelentés néhány ponton ellentmond a tényeknek, helyenként nem az érvényes magyar törvényekre támaszkodik, figyelmen kívül hagyja az Európai Bizottság és az Európai Bíróság előtti eljárásokat. Az etnikai és vallási kisebbségekkel szembeni bánásmódot illető bírálatokat visszautasítva Martonyi rámutatott, a kormány szigorította a gyűlöletbeszéd büntetését, és Európában elsőként tette kiemelt kormányzati céllá a romaintegrációt.
A házasság intézményének az alkotmányban foglalt meghatározásáról úgy fogalmazott: az megfelel a négyezer éves zsidó-keresztény civilizációnak, amit a kormány „senkire sem akar ráerőltetni, de meg akarja őrizni az ahhoz való tartozás jogát”. Szerinte a gyakran kifogásolt gazdasági intézkedések meghozták első gyümölcseiket. Magyarország kikerült az uniós túlzottdeficit-eljárás alól, tartósan a pénzügyi piacról tudja finanszírozni magát, és a gazdasági növekedés is megindult.
Martonyi aláhúzta, hogy a magyar kormány elfogadja a mindenkori uniós eljárások eredményét, „amíg azok nem politikai vagy ideológiai indíttatású viták”.„Magyarország nem az euroszkepticizmus, hanem egy új önbizalom országa” – írta. Egy erős Európának nincs alternatívája a magyar kormány szemében, az erős Európához Közép-Európának is hozzá kell tennie a magáét.
Martonyi állást foglalt az európai integráció elmélyítése és kibővítése, az uniós belső piac integritása, egy „belső falak nélküli” Európa mellett. Hozzátette: ezeknek a céloknak a megvalósításához elengedhetetleneknek tartja a megbízható partnereket, mint amilyen Ausztria is Magyarország számára.
Közben Európában
A berlini nemzetközi filmfesztiválon (Berlinale) 2012-ben a zsűri nagydíjával, Ezüst Medvével jutalmazott Csak a szél című magyar film németországi bemutatója kapcsán közölt cikket a Die Welt című német konzervatív lap és a Der Tagesspiegel című liberális lap az online kiadásában.
A Die Welt „A társadalom eldurvulásáról” címmel közölt írásában azt emelte ki, hogy „a hivatalos Magyarország diszkreditálta saját Berlinale-filmjét”. Fliegauf Bence alkotása a Berlinale alatt „politikummá vált”. A filmet bevezető feliratban a rendező hangsúlyozta, hogy a Csak a szél nem dokumentumfilm, hanem reflexió a 2008-2009-es romagyilkosságokra, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium azonban röplapokkal „világosította fel” a versenyfilm bemutatója utáni sajtótájékoztatóra összesereglett újságírókat, és a háromoldalas szövegben „saját magát és a kormányzat romaintegrációs stratégiáját dicsérte”, a berlini magyar nagykövetségen pedig pódiumbeszélgetést tartottak, melyen egy német szakértő annak a véleményének adott hangot, hogy a Csak a szél nem segíti a rasszizmus elleni küzdelmet.
A Der Tagesspiegel „Embervadászat mint játékfilmtéma” címmel közölt recenziót, amelyben a szerző, Christiane Peitz kiemelte, hogy „a jobboldali kormány alatt Magyarországon mindennapossá vált az erőszak a romákkal szemben”. Kifejtette: a film „a mai Magyarország” viszonyait mutatja be, „a romák elleni erőszakot, a zaklatásokat, a rasszizmust, a szélsőjobboldaliságot – a civilizált Európa közepén megmutatkozó barbárságot”.
A francia Le Monde geopolitikai mellékletében „Európa ellenőrzés alá vonja Orbán Viktort” címmel közölt elemzést a Tavares-jelentés következményeiről. A mértékadó francia liberális lap szerint a jelentésben megfogalmazott, „a baloldal hagyományos határain túl is osztott súlyos diagnózis” a „legerősebb reakció egy uniós intézmény részéről Orbán Viktor kilengéseire”. A cikkszerző szerint a „”verbális elítélés” után a jövő évi európai és magyarországi parlamenti választások fényében az Európai Unió számára az a kérdés, érdemes-e továbbmennie, saját legitimitása megerősítésére szankciós mechanizmusokat elindítania az alapját jelentő szabadságjogok és értékek védelmében, vagy jobb attól tartózkodnia, mert kontraproduktív hatást váltana ki.
A lap szerint Európában a konzervatív térfélen folyik a vita két nézet között. Az egyiket Orbán képviseli, aki szerint Európa a bürokraták birodalma lett, a másikat pedig Viviane Reding, az Európai Bizottság alelnöke és igazságügyi biztosa. Ő úgy véli, hogy egy ország alkotmánya nem lehet „játékszer”, és hogy jogi kérdésekben a lisszaboni szerződés megerősítette az Európai Bizottság jogköreit. A tudósító úgy látja, az Európai Parlamentben elszenvedett „vereséget” a magyar kormányfő a belpolitikában a maga javára tudta fordítani, miután azt multinacionális összeesküvésként állítja be, amelynek az Európai Parlament lenne az eszköze. A szabadságharcos retorikával Orbán Viktor megadta a jövő évi választási kampányok „euroszkeptikus hangvételét”, és sikerült a nemzetek szuverenitásának kérdését beemelnie az európai közbeszédbe.
