„Sokaknak fogalma sincsen arról, mi zajlik most Norvégiában” – mondja a klip elején a „segélyakció afrikai szóvivője” egy napsütéses afrikai tengerparton állva. Majd egy fehér férfit lehet látni a szürkén ködös Norvégiában, ahogy egy lefagyott úton próbál feljutni egy kis emelkedőn, még filmen keresztül is metszően hidegnek tűnő, heves szélben. A norvégoknak melegre van szükségük, mondja ezután a segélyakció szóvivője, felszólítva az afrikaiakat, hogy kezdjenek fűtőtesteket adományozni a fagyhalál rémével küzdő skandináv országnak.
Ezután kezdődik a Radi-Aid, azaz a Radiátor-segély nevű akciót reklámozó dal, amely nem véletlenül hasonlít a We Are The World és egyéb, szegény országok megsegítésére készített videóhoz. Csak ebben a klipben nem csontsovány éhező afrikai gyerekek, Kalasnyikovot lóbáló morcos gerillák és maláriás betegek láthatóak, hanem szürke felvételeken fagyoskodó, az ablak előtt havat lapátoló és jeges pocsolyákban botorkáló norvégok, méteres hókupacokkal küzdő markolók és a havas útról árokba borult kamionok. Az üzenet: Norvégiában halálra fagynak a szörnyű körülmények közt tengődő emberek. Akiknek napsütéstől mosolygós, drága ruhákba öltözött, mutatós, gazdag afrikai énekesek próbálnak segíteni, radiátorokkal.
A könnyed hangvételű videóval egy nagyon is komoly problémára akarják felhívni a figyelmet a kisfilmet és a hozzá tartozó weboldalt készítő norvég szervezetek, akik felteszik a kérdést: vajon mit gondolna Norvégiáról egy olyan ember, aki csak ebből a filmből szerezne információkat az országról? Szerintük ugyanis az afrikai segélyakciókhoz készített nyugati kisfilmeknek az a nagy veszélye, hogy a fekete kontinensről kialakult rossz sztereotípiákat erősítik. A szervezet azt szeretné elérni, hogy segélyszervezetek és a sajtó ne ilyen leegyszerűsített képet fessen a kontinensről és az afrikaiakat sújtó problémákról – amelyek közé beletartozik a segélyek rossz hatása is a fejlődésre.
