Olyan benyomást keltett, mint akit sokkhatás ért, s ebben nem volt semmi meglepő. Amikor április 16-án a Vivendi Universal New Yorkból induló vállalati repülőgépével leszállt Párizsban, Jean-Marie Messier vezérigazgató azt olvashatta az aznapi Le Monde első oldalán, hogy az igazgatóság fellázadt ellene, s a menesztésére készül. Amíg szárnysegédei a híresztelést cáfolták, ő maga nem tétlenkedett: az igazgatósági ülésen kirúgta Pierre Lescure-t, a Canal+ fizetőtévé Franciaország-szerte nagy népszerűségnek örvendő alapítóját és igazgatóját. A Canal+ felháborodott alkalmazottai rövidesen megszakították a rendes adást, a képernyőkön Lescure jelent meg, könnyek közt vádolva Messier-t, majd a tévések azzal fordultak a francia nézőkhöz, hogy mondják le előfizetésüket. Ez idő alatt Messier egy sebtében összehívott sajtótájékoztatón védte döntését, ugyanakkor tőle szokatlan módon felelősséget is vállalt azokért a zűrökért, amelyek folytán a Vivendi árfolyama az év eleje óta 35 százalékot zuhant. “Előfordult néha – ismerte el -, hogy túl hevesen és provokációnak engedve kommunikáltam.”
Nehéz elhinni, hogy ez ugyanaz az üzletember, aki februárban az ezúttal New Yorkban tartott Világgazdasági Fórumon elkápráztatta a jelenlévőket nagyszerű prezentációjával, és ugyanaz a pénzügyi mágus, aki két éve Hollywood teljes döbbenetére megszerezte a Seagramet a hozzá tartozó Universal filmstúdióval és lemezkiadóval együtt. Ma már senki nem kérdezi, vajon hol csap le Messier legközelebb. A médiaipar nagykutyái ehelyett azt találgatják Hollywoodban és New Yorkban, Párizsban és Londonban, hogy mikor kényszerül távozni az általa teremtett vállalatbirodalom éléről.
A 45 esztendős Messier számos hibát vétett. Amerika-párti retorikájával magára haragította a franciákat, megrémisztette a részvényeseket óriási összegű váratlan felvásárlási ajánlataival, a vállalaton belül pedig ellenszenvet ébresztett maga iránt azzal, hogy állandóan magas lóról dirigált a menedzsereknek. Amikor március 5-én a Vivendi 14,5 milliárd eurós vagyonérték-leírást jelentett be, a Wall Streeten már sokan gyanították, hogy lesznek még további csúf meglepetések is. Nem csoda, hogy egyre nő a feszültség az igazgatóságon belül, amelynek olyan francia üzleti vezetők a tagjai, mint Bernard Arnault, a luxusipar cárja és Serge Tchuruk, az Alcatel vezérigazgatója, de amelyben helyet foglalnak az egykor a Seagramet birtokló Bronfman család tagjai is, akiknek Vivendi-tulajdona a két évvel ezelőtti ügylet óta 58 százalékot veszített értékéből.
MÉG TÁMOGATJÁK. Április 24-én mindazonáltal igaznak bizonyult az a bennfentesek által már korábban közölt információ, miszerint az igazgatóság nem tervezi Messier elmozdítását. Az éves közgyűlésen a testület támogatásáról biztosította őt, igaz, annak a korábbi figyelmeztetésnek a megismétlésével, hogy fogja vissza magát, és inkább eredményeket mutasson fel, máskülönben pár hónap múlva állás nélkül maradhat. Egyes elemzők tudni vélik, hogy Messier az év végén távozik az elnöki posztról és csak vezérigazgató lesz.
A legsürgősebb tennivalók: a Vivendi 28 milliárd eurót meghaladó adósságállományának csökkentése, a nem központi üzletágak leválasztása, valamint annak tisztázása, hogy miként fognak egymáshoz illeszkedni a csoport akvizíciós szerzeményei, mint például a USA Networks és a Houghton Mifflin kiadóvállalat.
Az igazgatóság bármikor Messier ellen fordulhat, ha a vezérigazgató újra bajt okoz, vagy ha a részvényárfolyam olyan mélyre süllyed, hogy a Vivendi felvásárlási célponttá válhat. A mostani 40 eurós kurzus már elég alacsony ahhoz, hogy némelyek ilyen támadás lehetőségével számoljanak. Meglehet, a Bronfman család és más részvényesek – köztük John Malone amerikai médiamágnás – támogatnának egy felvásárlási akciót, vagy ha ezt nem is akarják, nyomást gyakorolhatnak Messier-re annak érdekében, hogy egy hollywoodi veteránt nevezzen ki erős második embernek a Vivendihez.
Messier-nek azonban több aduja is van. Az egyik a Vivendi-érdekeltségek kiterjedt hálózata. A társaság franciaországi műsorszolgáltatási és távközlési engedélyeit – amelyek nélkül az európai működés elképzelhetetlen – azonnal visszavonnák, mihelyst a csoport ellenőrzése külföldi kézbe kerülne. Külföldi tulajdonos megjelenése esetén ugyanígy a többségében a birodalomhoz tartozó Vivendi Environment is elveszítené az önkormányzatokkal meglévő sokmilliárd frankos vízszolgáltatási szerződéseit. A francia vállalatok közt pedig kevés van, amely elő tudná teremteni a forrásokat egy felvásárláshoz. “Ez Messier méregkapszulája, és ő tisztában van a helyzettel” – mondja egy, a Vivendihez közel álló párizsi befektetési bankár.
KOMPLEXITÁS. Mindezek mellett a Vivendi komplexitása is olyan tényező, amely erősíti Messier vezérigazgatói pozícióját: nemigen akad ugyanis más szóba jöhető személy a helyére. Néhány amerikai médiamogul talán jobban tudná irányítani a Vivendi szórakoztatóipari tevékenységét, az ellenben kétséges, hogy elboldogulnának-e akár a közművekkel, akár a francia szabályozási környezettel. S ugyanígy, nehéz volna olyan francia vezérigazgatót találni, aki Messier-hez hasonlóan megállná a helyét Hollywoodban és a Wall Streeten.
További adu a Vivendi gazdag portfóliója. A Universal Studios bevételeit alaposan megdobja, hogy az általa gyártott Egy csodálatos elme című film több Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb filmnek járót. A távközlési és kiadói üzletág szintén rendesen termeli a pénzt. A múlt héten közzétett első negyedévi jelentés adatai felül is múlták a várakozásokat: a média- és távközlési divízió árbevétele éves összehasonlításban 12 százalékkal, 7,11 milliárd euróra, bruttó nyeresége (EBITDA) pedig 16 százalékkal, 1,17 milliárd euróra nőtt. “Ez az első év, amikor Messier igazán meg fogja mutatni a befektetőknek a társaság erejét” – vélekedik Marc Gabelli, a régi Vivendi-tulajdonosok közé tartozó Gabelli Asset Management főnöke.
Messier mögé több fontos szövetséges is felsorakozott. “A heves túlreagálás áldozata lett” – veszi védelmébe őt Barry Diller, az amerikai médiavilág egyik legismertebb figurája, aki tavaly decemberben adta el a USA Networks tévéhálózatait a Vivendinek, s azóta a csoport amerikai filmes és televíziós tevékenységét irányítja. Diller azonban több húron játszik. Lehet, hogy szövetséges, de az is lehet, hogy egy adandó alkalommal részt venne egy Messier elleni puccsban. Ő maga mindenesetre hűséget esküszik neki. “Mi borzasztó van abban – folytatja érvelését -, hogy egy átalakulás közepén tart, és nagy változtatásokat hajt végre?” Úgy tűnik, a befektetők is megbizonyosodtak afelől, hogy Messier lába alatt Lescure menesztése után is szilárd a talaj: az affér kirobbanását követő három napban a Vivendi árfolyama 10 százalékkal emelkedett.
A Canal+ ügy politikai következményei ennek ellenére súlyosan érinthetik Messier-t. Az 56 éves Lescure a francia televíziós szakma egyik meghatározó személyisége. Makacs védelmezője az ország filmgyártásának, amely masszív állami támogatásban részesül a Canal+ csatornát és más médiacégeket sújtó adókból. Messier ráadásul egészen pocsékul időzített, hiszen mindössze öt nappal a francia elnökválasztás első fordulója előtt mondott fel neki. Az akkor még esélyesnek látszó jelölt, Lionel Jospin szocialista miniszterelnök azonnal utasította is a médiafelügyeletet, hogy vizsgálja ki, nem ütközik-e Lescure eltávolítása a Canal+ műsorszolgáltatási engedélyében foglaltakba.
A legrosszabb az, hogy a Canal+ körüli botrányt el lehetett volna kerülni, ha Messier kicsit visszafogja magát. A Canal+ a Vivendi első számú médiavagyona Európában, de eredménye már öt éve negatív, s 382 millió euró üzemi veszteségével tavaly a fő Vivendi-részlegek közül egyedüliként volt mínuszban. Messiernek tennie kellett valamit, de mi szüksége volt arra, hogy a piszkos részleteket szétkürtölje a sajtónak? Márciusban a La Tribune üzleti napilapnak nyilatkozva beszélt arról az ultimátumról, amelyet Lescure-nek és a Canal+ napi működésért felelős igazgatójának, az azóta szintén kirúgott Denis Oliviennes-nek adott, s amely azt tartalmazta, hogy két éven belül tegyék legalább nullszaldóssá a céget. Oliviennes ezen teljesen felkapta a vizet, és e-mailt írt az alkalmazottaknak önmaga védelmében. Messier erre négyszáz Vivendi-menedzser előtt nyilvánosan lehordta őt és Lescure-t. “Rettenetes volt – meséli az igazgatók egyike -, Messier nem tud bánni az emberekkel.”
PÉNZPRÉS. A vállalatvezetéshez viszont konyíthat valamit. Egyik fő célja az, hogy minél több pénzt préseljen ki a Vivendi érdekeltségeiből. Az E.T., a Földön kívüli felújított változatának megjelenéséhez – amelyet az eredeti film elkészültének 20. évfordulójára időzítettek – nagyszabású marketing-hadművelet kapcsolódik, benne könyvekkel, videojátékokkal és a Canal+ külön e célra készített műsorával. A Universal más sikerfilmjei DVD-verzióinak eladásai szintén jelentősen növelik a bevételeket.
Ha megmarad tisztségében, Messier-nek hozzá kell látnia a nem központi érdekeltségek – köztük a Vivendi Environmentben birtokolt többségi tulajdonrész – leépítéséhez. Ezáltal nem csupán tisztázódni fog a Vivendinek mint média- és kommunikációs társaságnak a státusa, de lesz pénz az adósságok törlesztésére is. S vár még egy feladat Messier-re. Együtt kell működnie Lescure utódjával, a TF1 csatornától áthívott Xavier Couture-rel, hogy nyereségessé tegyék a Canal+ működését. “Ez nem egyszemélyes show – jelentette ki április 16-ai sajtótájékoztatóján -, a csapattal közösen fogok dolgozni azért, hogy eredményeket produkáljunk.” Ezen ígéretét Messier semmiképpen nem szegheti meg.
