Belföld

„16 évet vártam, hogy társadalmi felháborodás legyen az elcsukló hangú babák mögött”

Adrián Zoltán / 24.hu
Kőműves Glória
Adrián Zoltán / 24.hu
Kőműves Glória

„16 évet vártam, hogy társadalmi felháborodás legyen az elcsukló hangú babák mögött”

Vannak gyerekek, akik születésüktől fogva évekig a kórházban élnek, mert senki nem tudja hazavinni őket. A Nevetnikék Alapítvány önkéntesei 18 éve játszanak, mesélnek és énekelnek nekik. Portré az alapítóról, Kőműves Glóriáról, aki legalább háromszor kezdte újra a nulláról – de egyszer sem adta fel.

Volt egy kis kanyar az életemben, amikor Budapestre költöztem. Akkor már volt itt egy kisebb önkéntes közösség, ami aztán szépen lassan eltűnt, és nem volt utánpótlás. Úgyhogy visszajöttem. Úgy éreztem, hogy ez ér annyit. Hosszú évekig az volt a megélésem, hogyha én nem csinálom ezt, akkor senki más nem fogja. Hogy ez csak nekem fontos. Kicsit olyan volt, mintha mások szerint ufó lennék. Én pedig gondolkodtam, hogy most velem van a gond, és ez tényleg rendben van így? Aztán persze kiderült, hogy dehogy van rendben.

A Nevetnikék Alapítvány az idén vált nagykorúvá – immár 18. születésnapját ünnepelheti. Célja a kórházban fekvő beteg gyermekek gyógyulásának elősegítése: a szervezet önkéntesei rendszeresen kézműves, bábos, zenés, társasjátékos foglalkozásokat tartanak az osztályokon, mesefalfestő programjukkal pedig a gyerekek környezetét igyekeznek barátságosabbá varázsolni. Egyedül ők dolgoztak ki az országban külön csecsemőknek szóló programot.

Az alapítványt a fent idézett Kőműves Glória 2008-ban alapította. Egyéni akcióként indult. Egy hónap egyedüllét után kezdett önkénteseket toborozni, mert látta, hogy egyetlen ember nem lehet ott minden gyerek mellett. Tíz évig munka mellett a szabadidejében önkénteskedett. Eleinte a háttérből akart segíteni, aztán a kollégái és a körülmények meggyőzték, hogy legyen ez a főállása. Ezt átmenetinek gondolta, de nem így lett.

Glóriával együtt járjuk végig most ezt a fordulatokban bővelkedő 18 évet. Egy ideig rajta kívül senki nem is tudott arról, hogy mi történik a hazai kórházakban a magukra hagyott babákkal. Ma már az illetékes minisztérium erre kijelölt munkacsoportjának a munkáját segíti. Nagy utat tett meg idáig – és most végigvezet minket ezen a kalandos közel két évtizeden.

Adrián Zoltán / 24.hu

Gyerekek tekintete

Sokszor került már a szakadék szélére, különböző fenyegetett helyzetekbe, rengetegszer kellett nagyon mélyről felállnia. Ilyenkor mindig egy-egy gyerek tekintete jutott az eszébe. Leginkább olyanoké, akik hónapokat, éveket töltöttek bent a kórházban.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Olvasói sztorik