Tőkés László egyik legközelebbi munkatársa máig tisztázatlan körülmények között halt meg 1989 szeptemberében. Holttestét három nappal eltűnése után találták meg a Temesvárral szomszédos Vadász erdőben. A rendőrség egy nappal a bejelentés után sem szállíttatta el a holttestet, és azt csak zárt koporsóban adta át a családnak. Újvárossy Ernő eltűnése előtt a Securitate (a román politikai rendőrség) fenyegetésére panaszkodott Tőkés Lászlónak.
„Nem tudták befogni a száját”
A vasárnap tartott évfordulós megemlékezésen Tőkés László európai parlamenti képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy Újvárossy Ernő halálának a körülményeit az elmúlt 25 év során sem sikerült tisztázni.
“Ő is részt vett a hallgatás falának a lebontásában. A diktatúra leterítette őt, de ő holtáig, az utolsó szaváig kiállt a gyülekezet mellett, közbenjárt a hatóságoknál, a püspökségen, mindig kimondta az igazságot, mert akkora volt benne a szeretet, hogy nem tudták befogni a száját” – fogalmazott az Újvárossy Ernő sírjánál tartott megemlékezés után Tőkés László.
Az eseményen Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke arról beszélt, hogy a Temesváron kibontakozott román forradalomnak egyaránt vannak áldozatai és hősei, akikről nem szabad elfeledkezni. “Nem szabad elfeledni azoknak az áldozatvállalását, akik a krisztusi parancsot követték, és vállalták a veszélyt, szembeszálltak a diktatúrával” – fogalmazott Lomnici Zoltán.
Fazakas Csaba temesvári református esperes kijelentette: “hiábavaló a múlt ismerete, ha az nem ad erőt a jelenben, és nem ad reményt a jövőhöz”.
A megemlékezés keretében bocsátották útjára Juhos Gábor hosszútávfutót, aki azt vállalta, hogy a Via revolutia nevű futás keretében szeptember 25-ig 539 kilométert teljesít a Temesvár-Arad–Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Szatmárnémeti–Szilágymenyő–Zilah–Kolozsvár útvonalon.
