Pénteken egyezséget kötött Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök, melynek értelmében Oroszország dízelolajat exportálhat Amerikába és a világpiacra, a kínálat növelése és az üzemanyagárak csökkentése érdekében.
Az amerikai kormányzat ennek érdekében ideiglenesen, 2027. április 7-ig feloldotta az orosz üzemanyagra vonatkozó szankciókat. Később Trump már olyanokat mondot a Fehér Házban újságírói kérdésekre, hogy „Ukrajna szerezzen új vezetőt, aki képes a háború lezárására”.
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő felmérte a Trump–Putyin-egyezséget, erről úgy írt saját oldalán:
Van valami Donald Trump és Vlagyimir Putyin kapcsolatában, amit tíz év távlatából már nehéz egyszerű diplomáciai udvariasságnak nevezni. Nem állítom, hogy Trump orosz kém. Azt sem, hogy Putyin irányítja. De van egy sor döntés, amelyet érdemes egymás mellé tenni. Mert külön-külön még lehet rájuk magyarázatot találni. Együtt azonban már komoly stratégiai kérdéseket vetnek fel.
Tarjányi úgy részletezi: Trump már első elnöki ciklusában is többször tett Moszkvának kedvező gesztusokat: megkérdőjelezte az amerikai hírszerzés megállapításait az orosz választási beavatkozásról, és nyomást gyakorolt Ukrajnára is. Később a NATO-szövetségesek védelmi kötelezettségeit is megkérdőjelezte, második elnöki ciklusában pedig úgy kezdett tárgyalásokat Moszkvával a háború lezárásáról, hogy Ukrajna kezdetben kimaradt az egyeztetésekből.
A szakértő szerint különösen aggasztó, hogy Washington több alkalommal is engedményeket várt Kijevtől, miközben Moszkvával szemben nem mindig támasztott hasonló elvárásokat. Ezt példázza az Ukrajnának szánt katonai és hírszerzési támogatás 2025-ös felfüggesztése, valamint a legújabb orosz energetikai megállapodások ügye is. Tarjányi ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy Trump kormányzata fegyverekkel támogatta Ukrajnát, és orosz olajvállalatokat is szankcionált.
Az amerikai külpolitika miről szól?
Szerinte ezeket a lépéseket is mérlegelni kell, ám az elmúlt évtized eseményei összességében komoly kérdéseket vetnek fel az amerikai külpolitika irányával és Moszkvához való viszonyával kapcsolatban.
Továbbra sem állítom, hogy Trump Putyin kéme. De azt igen, hogy ezekkel a döntésekkel újra és újra segítséget adott Moszkvának. A kérdésem egyszerű: MIÉRT? Mi az oka ennek a visszatérő magatartásnak? Mi Trump valódi célja? Milyen érdekek mozgatják? És miért ismétlődnek olyan döntések, amelyekből Oroszország stratégiai előnyhöz juthat?
Úgy folytatja: „Lehet erre azt mondani, hogy Trump üzletemberként gondolkodik, és alkukat keres. Lehet azt is, hogy mindenáron megállapodást akar Putyinnal. De akkor mutassuk meg az eredményt is Mit kapott Amerika mindezért? És mit kapott Európa, illetve Ukrajna, amelyek biztonságáról ezekben az alkukban dönteni próbáltak?”
Tarjányi szerint mindebből kirajzolódik, hogy Oroszország többször jár jobban, mint rosszabbul.
