Az nduja kétszer a Széna tér körül
A Monokini Kantin a Padron és az Arquitecto Pitpit miatt ismerős tapas-vállalkozók már nem is annyira új helye Budán, a Salt egy többféleképpen (merthogy zöld voltában is) Michelin-csillagos étterem, amelynek séfje, Tóth Szilárd gasztropodcastunk, a Filéző előző, tematikus évadának is állandó szereplője volt. Utóbbi étterem most már három pékséggel nyomul a városban, a Hattyú utcai meg igen közel esik a Monokinihez, akikkel azt találták ki, hogy szövetkeznek őszre.
A Garai Ádám séf jóvoltából rámenben igen erős Monokini beépítette a Salt kenyérmorzsáját az udontésztába (harmonikusabb, mint ahogyan hangzik), és a közös koncepció értelmében olasz kolbászkrém is jut a szokásosan erőteljes alaplébe. A Salt pékségben közben egy danishbe, azaz édeskés leveles tésztába került a kolbászkrém, nagyon sok érlelt sajttal. Aki mindkettőt behúzza, pecsétet kap, hogy vacsorát, brunchot, vagy kenyeret, cavát, kombuchát nyerjen.
A ráment akkor is az őszhöz találták ki, ha nem tudnak róla, a danish-t helyben érdemes enni: ha elviszitek, ugyanúgy sajtpelyhek lesznek mindenütt a lakásban két napig, mint nálam – ami persze egy kellemes probléma.
Brutális sonkák és átható ősz rusztikus miliőben
Egyelőre Buda titkosnak tűnő ékszere az Epicurean, Carlos Alberto Coelho étterme egy pompás közép-óbudai néhai gyártelepen, ahol hétköznapokon grandiózus borbolt és steakétterem is üzemel, de heti három estén az említett név alatt tematikus vacsorákat is kínálnak. Ezek az argentin származású család túlzás nélkül fantasztikus saját sonkáival és mortadelláival meg Tüű Péter sommelier üdvözlőitalával indulnak a korábbi Goldberger textilgyár föld alatti szintjén, rálátással az érlelőkamrára, aztán a szó legjobb értelmében vicces üdvözlő falatokkal folytatódnak André Bicalho séf jóvoltából.
