Tapasztalt utazónak tartom magam: Európában viszonylag sok helyen jártam – egy rövid ideig életvitelszerűen laktam is egy másik EU-tagállamban –, és az amerikai földrészen is megfordultam már. De akkora kultúrsokk még sehol sem ért, mint amilyen a Pekingben töltött legelső napomon.
Ez volt az első alkalom, hogy Ázsiába utaztunk a férjemmel. A kezdeti diszkomfortérzet kialakulásában minden bizonnyal szerepet játszott a szerencsétlenül időzített repülőút és a jetlag, az időeltolódás okozta fáradtság. Miután sikerült kicsit akklimatizálódnunk, a kulturális bizonytalanságot fokozatosan felváltotta a felfedezés öröme, és sokkal könnyebb lett eligazodni az addig idegen ázsiai környezetben.
De ne rohanjunk ennyire előre: mielőtt rátérnék arra, milyen tapasztalatokat szereztem a kínai út során, és hogy mely helyeket ajánljom felfedezni Pekingben, röviden összeszedem, mire érdemes odafigyelni az utazás megszervezésekor.
Miért pont Kína?
Ezt a kérdést gyakran megkaptuk, amikor szóba került, hogy a kelet-ázsiai országba megyünk nászútra. A válasz egyszerű: egy olyan különleges, távoli helyre akartunk elutazni, ahol előtte még egyikünk sem járt. Egész hamar eldőlt, hogy ezt a helyet Ázsiában kell keresnünk. A végső desztináció kiválasztásában egyebek mellett az is szerepet játszott, hogy bár a környezetünkben többen utaztak az ázsiai kontinensre az utóbbi években, a legnépszerűbb úti célok rendre Thaiföld, Indonézia vagy Japán voltak. Kína valahogy mindig kimaradt a sorból.
Azt is tudtuk, hogy szeretnénk időt szánni az esküvőszervezés kipihenésére és a házasságkötésünk megünneplésére, így az év első felében inkább spóroltunk a szabadnapjainkkal, hogy szeptember végén két hétre el tudjunk utazni Kínába. Ez idő alatt egy-egy hetet töltöttünk el Pekingben és Sanghajban. Mint utóbb kiderült, a két városban Kína két nagyon különböző arcát lehet megismerni.
Míg jelen cikkben a fővárosi utunkat mutatom be, a neonfényben úszó metropoliszról a második részben mesélek.
Hogyan lehet a legegyszerűbben eljutni Kínába?
Mielőtt bármit lefoglaltunk volna, elmentünk új útlevelet csináltatni – ez a lépés kihagyhatatlan és szerencsére teljességgel elfelejthetetlen is, mivel már a repülőjegy-vásárláskor meg kell adni az érvényes utazási okmányunk számát.
Magyar állampolgárként és turistaként nem volt szükségünk külön vízumra, mivel 30 napnál kevesebb időt töltöttünk Kínában. A jelenlegi szabályok szerint a vízummentesség 2026. december 31-ig érvényes.
Az országba lépéshez az útlevélen kívül még egy belépési kártyára van szükség. Ezt utazás előtt, online lehet kitölteni ezen az oldalon, de helyben, a pekingi reptéren sűrűn kihelyezett QR-kód beolvasásával is van rá lehetőség.
Budapest–Peking között közvetlen járatot üzemeltet az Air China légitársaság, amely idén tavasz óta napi rendszerességgel közlekedik. A repjegy ára természetesen az utazás és a foglalás időpontjától is függ, így – mint minden utazás esetén – érdemes előre tájékozódni és rugalmasnak lenni az időpontok tekintetében.
Mi valamivel több mint három hónappal az indulás előtt vásároltuk meg a turistaosztályra szóló jegyeinket: két főre, egy irányba összesen mintegy 300 ezer forintot fizettünk. Az ár tartalmazta a feladott bőröndöt, emellett kézipoggyászt is felvihettünk a fedélzetre.
A menetrend szerinti repülési idő körülbelül 10 óra 15 perc, a gép 13:00-kor indul a Liszt Ferenc repülőtérről, és helyi idő szerint másnap hajnalban, 04:10-kor érkezik meg Pekingbe. Ahogy a cikk elején is említettem, ez az időzítés finoman szólva sem ideális:
Ráadásul a hajnali érkezés legtöbb esetben azt jelenti, hogy a szállás elfoglalásáig kénytelenek vagyunk jó néhány órát várni, így az első napot kialvatlanul kell valahogy átvészelni.
Szállásfoglalás és egyéb elintéznivalók utazás előtt
Szállásunkat a Trip.com-on foglaltuk le. Előzetes informálódásunk szerint ez a leginkább ajánlott és legmegbízhatóbb platform a kínai szállásfoglaláshoz. Az ottani kínálatból kiszűrtük a legolcsóbb munkás- és diákszállókat, és nagyjából 60 dolláros, azaz 20 ezer forintos ár felett keresgéltünk éjszakánként.
Az ár mellett errefelé néhány olyan szempontra is érdemes odafigyelni, amely Európában talán nem fel sem merül. Ilyen például, hogy a hotelszobának legyen ablaka. Kínában ugyanis ez egyáltalán nem magától értetődő, felárat kérnek érte. A nagyvárosokban a szállodáknál nincsenek kihasználatlan terek: sok belső teret szobává alakítanak. Csak a külső falak mentén lévők kapnak természetes fényt, így aki kizárólag aludni szeretne, az olcsóbb, ablaktalanokba foglal, míg aki a nagyvárosi fényekre is kíváncsi, választhat ablakosat, de felárért.
Emellett természetesen a szállás elhelyezkedését, tömegközlekedéshez való közelségét is figyelembe vettük. Végül egy a Tungcseng negyed, Peking belvárosának szélén lévő szállodában vettünk ki egy szobát, tíz perc sétányira a legközelebbi metrómegállótól.
Benyomások Kínáról
Hajnalban érkeztünk meg a Kínai Népköztársaság fővárosába. Miután letudtuk a belépéshez szükséges adminisztrációs feladatokat, reggel hatra értünk a szállodánkba, ahol bár a szobánkat még nem tudtuk átvenni, de legalább a poggyászainkat leadhattuk megőrzésre.
Így történt, hogy a reggeli csúcsidőben vettük először nyakunkba a várost.
Ráadásul ekkor még a szeptember végi időpont ellenére is nyári hőség tombolt.
Tarthatja magát bármekkora kalandornak az ember, ilyen körülmények között nem olyan könnyű meglátni a szépet a világ egyik legnépesebb városában. Nekünk is beletelt egy kis időbe (kellett hozzá egy jó nagy alvás is), hogy felvegyük a pekingi ritmust, és élvezni tudjuk az ottani pörgést.
Közlekedés
A kínaiak közlekedés-kultúrájához hamar alkalmazkodnunk kellett, ha nem akartunk már az első nap a sürgősségin kikötni. Az autósokkal nincs különösebb gond, ők látszólag betartják a közlekedési szabályokat, ugyanez azonban a biciklisekről, robogósokról és mopedesekről nem mondható el.
És belőlük sokkal több van.
Mint később egy helyi idegenvezetőtől megtudtuk, ennek egyszerű oka van: a gépkocsikat az utcákon elhelyezett kamerák folyamatosan figyelik, a szabálytalanságokat pedig keményen szankcionálják. A két- és háromkerekű járművek vezetőit azonban nem ellenőrzik ilyen módon, ennél fogva ők jóval szabadabban értelmezik a KRESZ-t, fittyet hányva a járókelőkre. Gond nélkül felhajtanak a járdára, átvágnak a zebrán, sokszor a piros lámpát sem veszik figyelembe, és egyfolytában a dudát nyomják – időnként kívülálló számára teljesen indokolatlannak tűnő helyzetekben is.
Ez a fajta szaporaság egyébként a gyalogosokra egyáltalán nem jellemző: a kínaiak szeretnek bandukolni, bámészkodni, megtorpanni és sarkon fordulni a járda közepén, teljesen figyelmen kívül hagyva a körülöttük közlekedőket. Úgy vettük észre, az előzékenység vagy az udvariasság náluk nem része az utcai etikettnek.
A metrón sem igazán várják meg, míg a leszállók elhagyják a vonatot, hanem rögtön nyomulnak be, ahogy kinyílnak az ajtók. A metrókocsiban aztán szinte versenyeznek az ülőhelyekért. Ha egy hely felszabadul, biztos, hogy korosztálytól függetlenül valaki rástartol – megfigyeléseink szerint nagyjából ez az egyetlen dolog, amire az állandó telefonos tartalomfogyasztás mellett odafigyelnek.
Pihenés, testmozgás és higiénia
Nemcsak a közlekedési eszközökön vadásznak ülőhelyre, amúgy is szeretnek úton-útfélen megpihenni. A nevezetességeknél általában bőségesen állnak rendelkezésre padok, melyek szinte mindig tele vannak helyiekkel. Ha kijelölt ülőhely nem áll rendelkezésre, akkor találnak más megoldást. Lépcsők, emelvények, járdaszegély, bármi megteszi nekik. Ha épp nem akad semmilyen ülőalkalmatosság, szimplán csak leguggolnak. Az sem ritka, hogy ülve elszundítanak, de olyat is láttunk, hogy valaki egy parkban leheveredett egy ösvény mellé hunyni egyet.
Mindemellett a testmozgás fontos része az életmódjuknak. A pekingi parkok reggelente megtelnek táncoló és taicsizó emberekkel, köztéri fitneszeszközökön akrobatikázó idősekkel. Előszeretettel művelik a vérkeringést serkentő hátrafelé sétálást, gyakori az ütemes tapsolás vagy egyéb nyujtógyakorlatok végzése az utcán. Ugyancsak lépten-nyomon bele lehet botlani olyan csoportokba, akik a nálunk ismert hekizés helyi változatát, a jianzit játsszák, amely során lábbal passzolgatnak egymásnak egy nehezített tollaslabdát.
Általánosságban elmondható, hogy szívesen élnek szociális életet a lakásaikon kívül: a házak elé kiülve beszélgetnek, játszanak, telefonoznak, dohányoznak, együtt töltik az időt. Ezt a fajta szabadtéri mindennapiságot segíti, hogy Pekingben egymást érik a nyilvános, ingyenesen használható illemhelyek. Az úgynevezett guggolós WC az elterjedt, és a kínaiak kifejezetten ezt a típust részesítik előnyben az angol vécével szemben, amit legtöbbször csak a mozgássérülteknek fenntartott fülkében lehet találni. (A plázákban és szállodákban általában mindig van nyugati mintájú toalett; hogy melyek ezek, azt külön jelölik a vécéfülke ajtaján.)
Van egy másik, európaiként nehezen elfogadható higiéniai sajátosság arrafelé: a kínaiak nem használnak zsebkendőt, helyette harákolnak, krákognak, szipognak, köpködnek. Ennek magyarázata, hogy a hagyományos kínai orvoslás szerint a szervezetben felgyülemlett méreganyagoktól és károkozóktól sokkal jobb az utcán megszabadulni, mint bent tartani vagy egy kendővel zsebre tenni azokat.
Állandó telefonozás
Nem túlzás azt állítani, hogy a kínaiak nagy része tényleg állandóan a telefonján lóg. Séta közben, a metrón nyomorogva, sőt még a robogón ülve is a kijelzőt bújják.
Bár hivatalosan még ma sem teljesen készpénzmentes az ország, a gyakorlatban a papírpénz szinte teljesen kikopott a forgalomból. Az elmúlt tíz évben a mindennapi tranzakciók majdhogynem áttevődtek a digitális térbe, ahol a QR-kódos fizetés vált egyeduralkodóvá.
Még az utcai koldusok is kóddal kéregetnek.
A mindent átható digitalizációnak köszönhetően az utóbbi évtizedben javult Kínában a közbiztonság, a klasszikus zsebtolvajlás vagy a piaci lopások száma elenyészővé vált, hiszen a bűnözőknek egyszerűen nincs mit elemelniük. Helyi forrásunk ráadásul arról beszélt, hogy kezd elterjedni az arcfelismerő rendszerrel való fizetés, amelyhez már a telefont sem kell elővenni.
A kínai konyha
Korábban azt írtam, a kínaiak elég udvariatlanok tudnak lenni – na, ez a vendéglátóhelyekre egyáltalán nem igaz! Legyen szó étteremről, büféről vagy akár egy utcai árusról, kivétel nélkül kedves kiszolgálásban volt részünk. A legtöbb helyen a számozott asztalokon lévő QR-kód beolvasásával lehet megnézni a kínálatot. Az Alipay és a WeChat felületén is van lehetőség fordításra, és az online étlapokon általában képeket is mellékelnek az egyes fogásokhoz. A hozzám hasonló hópihe nyelvűek nagy szerencséjére azt is külön jelölik, mi mennyire csípős.
A rendelés és a fizetés is applikáción belül történik. Amint ezzel megvagyunk, a felszolgálók már kezdik is a szervírozást. A kés, villa ritkaságszámba mennek, evőpálcikából azonban végtelen számú áll rendelkezésre. Kanalat természetesen hoznak, ha az étel elfogyasztásához szükség van rá.
A kínai konyha óriási meglepetéseket nem tartogat, hiszen manapság már itthon is egymást érik az ázsiai étkezdék. A kinti választékban ugyanúgy megtalálhatók meleg levesek, kézzel nyújtott tészták, húsos batyuk és a kemencében sült húsok. Utóbbi kategória legnevesebb képviselője a pekingi kacsa. Azt mondják, ezt mindenkinek meg kell kóstolnia, ha a városban jár.
Mi ajánlásra a több mint 600 éves Bianyifang étteremlánc egyik egységében próbáltuk ki a hagyományos feltétekkel tálalt kacsát, amit magunknak tekerhetünk be palacsintába, ebben a videóban látható módon. Bár azért ennél jobban is meg lehet tölteni azt a palacsintát!
Akkor sem kell aggódni, ha az ázsiai ízek helyett valami ismerősre vágynánk, ugyanis a McDonald’s és KFC is rendkívül kiterjedt étteremhálózattal rendelkezik Kínában.
A hazai árakhoz képest egyébként Kínában jóval olcsóbb az éttermezés. Pekingben tapasztalataink szerint 50–60 százalékkal kevesebbet fizettünk egy-egy étkezésért, mint amennyibe Magyarországon kerül egy éttermi ebéd vagy vacsora.
Kommunikáció
Az angol nyelvtudás egyáltalán nem számít alapnak Kínában, még a szolgáltatószektorban sem. Azonban ettől senki nem jön zavarba. Ha valamit mutogatással nem tudnak közölni, azt egy fordítógépbe felmondják vagy bepötyögik, majd megmutatják a fordítást. Utazóként ugyanez a módszer javasolt, ha a hotelrecepción vagy egy üzletben bármi kérdésünk lenne. Egy offline fordítóprogram egyébként is jól jön, hiszen gyakran csak kínaiul vannak kiírva a dolgok.
Hogyan jussunk el egyik pontból a másikba Pekingben?
Peking hatalmas város, nagy távokkal. Nem csoda, hogy az ottani a világ egyik leghosszabb (909 kilométeres) és legforgalmasabb metróhálózata, amely 30 vonalból és több mint 500 állomásból áll. A főbb látványosságok könnyedén megközelíthetők vele, ráadásul jutányos áron: 150–300 forintnyi összegeket fizettünk metrójegyért Pekingben. Minden állomáson át kell haladni egy röpke ellenőrzésen, majd a beléptetőkapuknál az itthon használt bankkártyával is lehet fizetni a jegyért.
Természetesen van taxi is, de általánosságban a DiDi (az ottani Uber) sokkal kedvezőbb áron visz el A-ból B-be. Mi például egyszer sem fizettünk 2500 forintnál többet egy fuvarért, ami Budapesten nagyjából 2,3 kilométernyi távra lenne elegendő.
A bátrabbak a milliónyi közbicikli egyikére is felpattanhatnak, a város ugyanis tele van a különböző szolgáltatók különböző színű kerékpárjaival. Ezeket a már többször említett applikációkon keresztül lehet feloldani, majd utunk végeztével a kijelölt, dokkoló nélküli parkolóhelyeken lehet letenni.
Néha azért muszáj sétálni is, ami edzésnek sem utolsó. Mi naponta átlagosan több mint 27 ezer lépést tettünk meg a városnézés során.
A „kötelező” látnivalók
Tiltott Város
Peking fallal körülvett szíve, a császári építészet egyik legszebb alkotása, amelyet 52 méter széles várárok vesz körül. A Ming- és a Csing-dinasztia uralkodóinak szálláshelye volt ez a csaknem 32 hektáros terület. Egy hatalmas épületegyüttes, udvarokkal, csarnokokkal és szentélyekkel. Egyes részeiben a császári gyűjtemény egy része is megtekinthető.
A Tiltott Város legalább félnapos program, de szinte lehetetlen minden zegzugát bejárni. Természetesen rengetegen kíváncsiak rá, így bármely időpontban küföldi és – főként – belföldi turistákra lehet számítani. A belépőjegyet helyben is ki lehet váltani, de érdemes előre megvásárolni a Palotamúzeum honlapján. Itt is, mint minden nagyobb látványosságnál, szükség van útlevélre a belépéshez.
A Tiltott Város közvetlen közelében két park van:
- Északi kijáratával szemben van a Jingshan park, egy mesterséges hegy, amelyet a várárok ásásakor termelt földből emeltek. A hegytetőről igazán szép látvány nyílik a császári palotára.
- Északnyugatra pedig a Beihai park, melynek nagy részét egy tó foglalja el, közepén szigettel. Ennek tetején áll a Fehér Dagoba, egy lámaista sztúpa, melyről rálátni egész Pekingre.
Mennyei béke tere (Tienanmen tér)
A kínai kultúrában szimbolikus jelentősége van a Tienanmen térnek, mivel a kínai történelem számos eseményének szolgált helyszínéül. Itt temették el Mao Ce-tungot, a Kínai Népköztársaság teljhatalmú vezetőjét, ám a világ leginkább az 1989-ben kíméletlenül elfojtott diáktüntetésekről ismeri a nevét.
A katonai parádéknak is helyet adó téren található a Mao portréjával díszített Mennyei Béka kapuja, a kommunista forradalom mártírjainak állított Népi Hősök Emlékműve, Mao elnök mauzóleuma és a Népi Nagygyűlés Csarnoka, azaz a kínai parlament épülete.
A Tienanmen nem klasszikus köztér, oda csak WeChaten való díjmentes foglalással és egy rendkívül alapos biztonsági ellenőrzés után lehet belépni, hosszú sorban állást követően. A parlamenttel szemben lévő Kínai Nemzeti Múzeum szintén ingyenesen és csak előzetes bejelentkezéssel látogatható. Az időpontok egy hétre előre elérhetőek, és hamar el tudnak fogyni.
Láma-templom
Palotából alakították át templommá, ez az egyik legnagyobb és legjelentősebb tibeti buddhista monostor a világon. A Tiltott Város felépítéséhez hasonlóan itt is egymást követik az udvarok és a Buddha- és egyéb istenszobrokkal teli csarnokok. A levegőt sűrű füstölőillat lengi be, a térdeplőkön helyiek imádkoznak, a szentélyek előtt különféle felajánlások – gyümölcsök, virágok, olykor vizes flakonok – sorakoznak.
A komplexum koronaékszere a háromszintes zárócsarnok, a Tízezer Öröm Pavilonja. Itt található a világ legnagyobb, 26 méter magas Buddha-szobra, amelyet egyetlen szantálfa törzséből faragtak ki.
A Láma-templom közvetlen közelében van Konfuciusz temploma, a második legnagyobb konfuciánus templom Kínában. A látogatható létesítmény csendes udvarait ősi kőtáblák, évszázados ciprusok és vizsgasikerért imádkozó diákok kívánságtáblái díszítik, éles kontrasztot alkotva a szomszédos monostor nyüzsgésével.
Mennyek temploma
Egy nagy parkban áll Peking szimbóluma, a Mennyek temploma. Egy szakrális épületegyüttes, ahová annak idején azért jártak a dinasztiák uralkodói, hogy jó termésért imádkozzanak. Ez számított az év legjelentősebb ceremóniájának.
Peking egyik leghíresebb építészeti emléke a Jó termésért szóló imák csarnoka, melyet oda húztak fel, ahol számításaik szerint a Menny összetalálkozik a Földdel. Ez az épület a Pekingben megszokott sárga császári tetők helyett – a mennyországot szimbolizálva – a kék színeiben pompázik.
Nyári Palota
A császári család egykor nyári lakóhelyeként használta ezt a hatalmas területet, melyet ma látogatók ezrei özönlenek el nap mint nap. Felsorolni is nehéz, mennyi csarnok, pavilon és kert kapott itt helyet, melyek közül többe az alap parkbelépőn túl külön kiegészítő jegyet kell váltani.
A park háromnegyedét egy mesterséges tó teszi ki, amelynek partján a több mint 700 méter hosszú, festményekkel díszített Hosszú Folyosó húzódik. A tó vizéből sziget magasodik ki, amelyet a kőoroszlánokkal díszített Tizenhét Ívű Híd köt össze a szárazfölddel. Egyetlen nap alatt képtelenség bejárni az egész területet, de egy kiadós séta erejéig mindenképpen megéri meglátogatni.
Kínai Nagy Fal (Mutianyu látogatóközpont)
Pekingből egynapos kirándulás keretén belül könnyedén elérhető a Kínán keresztül húzódó Nagy Fal, amit a közhiedelemmel ellentétben nem lehet szabad szemmel látni a világűrből.
Az interneten számos túra közül lehet válogatni, de a helyszínen, még aznap is el lehet csípni szabad helyeket. Mi a Dongzhimen buszpályaudvarnál szólítottunk meg egy utazásszervezőt, és egy órán belül már egy kisbuszban robogtunk Mutianyu felé. A szűk kétórás út alatt az idegenvezetőnk nemcsak történelmi érdekességekkel, de kínai dalokkal és Pekinggel kapcsolatos utazási tippekkel is ellátott bennünket.
Mutianyuba érve modern, szuvenírboltokkal és éttermekkel teli látogatóközpont fogadja az érkezőket. Innen transzferbuszok visznek el a fal lábához, ahonnan két különböző módon lehet feljutni a 2,2 kilométer hosszú, 23 őrtornyot magába foglaló falszakasz különböző részeihez. Az északi oldalon zárt kabinos felvonóval, a délin pedig libegővel. Utóbbinál lefelé bobbal is lehet jönni, de állítólag ehhez mindig nagyon hosszú a sor.
Mi az északi túrát választottuk fejenként 320 jüan ellenében (átszámítva 15 ezer 600 forint), ahonnan a 14-es őrtoronytól a 20-asig lehetett elmenni. Az út eleinte kifejezetten kellemes, ám minél tovább gyalogolunk északnyugat felé, annál meredekebbé válik. Az utolsó két torony között már szinte függőlegesnek hat a lépcsősor, ezért nevezik ezt a részt a Hősök lejtőjének.
Mit érdemes még felfedezni Pekingben?
A pekingi hutongok
A többsávos utak, monumentális terek és hatalmas parkok mellett Peking jellegzetességei az úgynevezett hutongok. Ezek olyan többszázéves lakónegyedek, melyek szűk sikátorok és hagyományos, belső udvaros házak sűrű hálózatából állnak, megőrizve a császári Kína mindennapjainak hangulatát a modern felhőkarcolók árnyékában.
A szürke téglából épült udvarházak néha tényleg csak egy lépésre vannak az urbanizált, modern városrészektől. Míg a főváros más részein inkább az egyen-szocialista lakótelepek dominálnak, a hutongokon belül egészen egyedi hangulat uralkodik, időkapszulaként őrizve a régmúlt Pekingjét.
Ipari örökségből kulturális központ
A kortárs művészetek kedvelőinek kötelező megálló a 798 Art Zone. Régen katonai gyártelep volt, ma ez Peking legfontosabb művészeti központja, galériákkal, installációkkal, dizájnboltokkal, kávézókkal és éttermekkel.
A város másik felén fekvő Shougang Park egykor Peking legnagyobb acélgyára volt. A rozsdásodó kohókba és hűtőtornyokba néhány éve leheltek új életet. Ma az óriási gyártelep egy hatalmas szabadidőparkként működik, sötétedés után pedig az egész terület fényárban úszik. Itt épült fel a 2022-es téli olimpia síugró sánca, amely a mai napig áll.
Bevásárló- és sétálóutcák
A Wangfujing Peking fő bevásárlóutcája. A széles, modern sétálóúton a nemzetközi luxusmárkák üzletei és többszintes áruházak váltják egymást. Történelmi párja a Qianmen utca, amely a Tienanmen tér déli oldaláról indul. Az utca építészete a Ming- és Csing-dinasztia stílusát idézi, a kirakatok azonban tele vannak színes csecsebecsékkel és cukormázas édességekkel.
A 800 éves múltra visszatekintő Yandai Xiejie hivatalosan is Kína egyik legfontosabb történelmi utcája, amely mára nyüzsgő, divatos sétálóutcává alakult, megőrizve a régi császári Peking kereskedelmi hangulatát.
Peking egy lazább és fiatalosabb oldalát tapasztalhatjuk meg a Jiaodaokou Bei sugárúton és az abból nyíló utcákban. Errefelé az átlagnál jóval több bár és modern üzletek, szalonok működnek. A közeli Wudaoying Hutongban kézműves boltok és újhullámos kávézók bújnak meg.
Szórakozás és éjszakai élet
Sötétedés után a Qianhai tó és a Shichahai környéke neonfénybe borul és Peking egyik leghangosabb bulinegyedévé változik. A tavak partján egymást érik az élő zenés bárok, ahol helyi énekesek és együttesek pop- és rockslágerekkel szórakoztatják a közönséget.
A kínai alternatív szcénát leginkább a Wudaoying Hutongban tapasztalhattuk meg. A kávézók és koktélbárok között bújik meg a kultikusnak számító School Bar, amely hangulatában az európai romkocsmákat idézi, és amelynek koncerttermében helyi punk- és rockbandák lépnek fel.
A Sanlitun negyed régi, kaotikus szabadtéri kocsmasoráról sajnos már csak múlt időben beszélhetünk, azt ugyanis néhány évvel ezelőtt végleg felszámolták. Helyén a főváros legkozmopolitább éjszakai központja alakult ki elegáns bárokkal és klubokkal.
Korábbi utazós cikkeim:
- Meg lehet úszni olcsón Mallorcát? Kipróbáltuk, mennyibe kerül a sziget főszezonon kívül
- Mielőtt Provence-ba utazna, megválaszoljuk a kérdést: lehet még Dél-Franciaországban olcsón nyaralni 5 napig?
- Önre is mély benyomást tett a görög sziget, ahol a Mamma Mia! játszódik? Mutatjuk, mennyiért lehet ott nyaralni egy hétig
- Vízitúra Csehországban: ezt a programot kicsik és nagyok egyaránt élvezik, már csak az a kérdés, való-e mindenkinek
