Távközlés, nyitás után – Liberós versenyzők

December 23-a régen elmúlt és az új esztendő is beköszöntött. A Matáv imidzsfilmjének sztárja, a tengelice ennek ellenére még mindig türelmesen várakozik a dróton ülve. A film mellékszereplői, a tőkésréce, a kárókatona, és a szarvcsőrű madár korábban megérkeztek. Őket a “Matáv madara” a dróton bemutatott mutatványaikról már régen ismeri. Hiába azonban a várakozás, új, eddig még nem látott madarak éppen úgy nem jönnek, mint ahogy várhatóan a Matáv számottevő versenytársainak a köre sem növekszik majd jelentősen a távközlési piac megnyitását követően. A magyar távközlési szektorban való megmérettetésre törekvő befektetőt az ágazat válsága és a világgazdaságot sújtó recesszió idején legfeljebb hosszas keresgélés után lehetne csak találni.

MAGYAR CSODA. A szolgáltatók közötti verseny beindulása, a telefontarifák, valamint az előfizetési díjak drasztikus csökkenése, új befektetők és távközlési cégek színrelépése, a szabad szolgáltatóválasztás lehetősége – ilyen és hasonló üdvözítő változások lebegtek a döntéshozók és a szakemberek szeme előtt a távközlési liberalizáció immár több mint fél évtizede megkezdett előkészítése során. Egyelőre nehéz lenne megjósolni, hogy reményeikből mennyi valósul meg a következő években. Annyi azonban már most bizonyosnak látszik, hogy a távközlési piac átalakulása lényegesen lassabb lesz a vártnál.

A pesszimizmusra részben az Európai Unió (EU) tagállamaiban négy évvel ezelőtt megindult távközlési liberalizáció tapasztalatai adnak okot. A távközlési tarifák kétségtelenül érezhető csökkenésével ugyanis az EU-ban nem járt együtt a szolgáltatók közötti verseny teljessé válása. A hagyományos telefónia, tehát a liberalizáció legfontosabb területén a korábbi monopolisták, a szakzsargonban csak inkumbens szolgáltatóknak nevezett cégek – kisebb kilengéseket nem számítva – máig megőrizték pozíciójukat.

Ami a magyar piacnyitást illeti, a kissé borúlátó hozzáállást az sem enyhíti, hogy a hazai telefonpiac szereplőinek várható magatartása talán valamivel könnyebben prognosztizálható, mint évekkel ezelőtt a nagy uniós cégeké. A december 23-a óta már semmiféle koncesszió védelmét nem élvező Matáv Rt., illetve az októberben és novemberben lejáró licenceket birtokló helyi telefonszolgáltatók egyaránt mindent megtesznek majd – vélhetően a törvényes lehetőségek keretein belül – piaci pozícióik megőrzése érdekében.

Másrészt persze minden telefontársaság pénzt és energiát nem kímélve igyekszik majd betörni versenytársai piacára. A “legzsírosabb” falatnak a Matáv kezében lévő nagyvárosok ígérkeznek, köztük is elsősorban Budapest. A helyi telefontársaságok elsősorban a fővárosi nagy ügyfelek, üzleti előfizetők megszerzésére koncentrálnak. A versenytársaknál regisztrált egyéni előfizetők elcsábítása, kiszolgálása egyelőre nem kelti fel a telekom szektor cégeinek étvágyát.

Már csak azért sem harcolnak majd az egyéni ügyfelekért, mert a hagyományos telefonszolgáltatások ellátásának lehetősége önmagában nem számít csábítónak egyetlen távközlési társaság számára sem. A Hírközlési Főfelügyelet (HIF) adatai szerint a hagyományos fővonalak száma, a korábbi dinamikus növekedés után, ma már folyamatosan csökken. Éppen ezért az európai tendenciáknak megfelelően a magyar cégek is a nagysebességű adatátvitelt lehetővé tevő szélessávú hálózatok fejlesztésére koncentrálnak.

PIACRA LÉPŐK. A helyi szolgáltatási területekre betörő telefonszolgáltatók az új célpiacokon akkor is új piacralépőnek számítanak, ha az elmúlt években az ország más területein már megalapozták tevékenységüket, s önálló hálózatokkal rendelkeznek. A legerősebb “agresszornak” természetesen a Matáv számít a piacon. A domináns szolgáltató kezét a harmadik negyedév végéig megkötik az akkor lejáró helyi koncessziók. Akkortól azonban a helyi koncessziós telefonszolgáltatók ki lesznek téve a Matáv bizonyára rendkívül agresszív támadásainak. A helyi társaságok vezetői ma még mosolyogva nyilatkozzák, hogy nem számítanak komolyabb piacvesztésre a liberalizáció következtében. Valószínű azonban, hogy üzleti terveiket nem erre a kincstári optimizmusra építették fel.

HARC AZ ÜGYFELEKÉRT. Természetesen a Matáv illetékesei sem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Ahogyan az egy rendes adok-kapoknál szokott lenni, a Matávnak is fel kell vérteznie magát az előfizetői megszerzésére irányuló próbálkozások ellen. A legerősebb trónkövetelő valószínűleg a Vivendi Telecom Hungary lesz. A telefonszolgáltatásaival kilenc helyi körzetben jelen lévő, a lakossági telefonpiacon hozzávetőleg 13 százalékos, az üzleti kommunikációban 10 százalék feletti részesedéssel rendelkező társaságnál komolyan gondolják, hogy számos előfizetőt csábítanak el a Matávtól. Ugyanakkor a domináns szolgáltatóhoz hasonlóan felkészültek arra is, hogy a Vivendi szolgáltatási területén is szerencsét próbálnak majd a versenytársak.

A tavaly még kizárólag szélessávú adatátvitellel, internetszolgáltatással foglalkozó cégek mindegyike bejelentheti, hogy a jövőben hagyományos telefonszolgáltatásokkal is próbálkozik majd. Így nincs semmi meglepő abban, ha az olyan társaságok, mint a PanTel Rt. vagy a GTS Magyarország Kft. bekapcsolódnak a telefonszolgáltatások ellátásába, hálózatukkal részt vállalva a belföldi távolsági, illetve nemzetközi hívások lebonyolításában.

A távközlési piac megnyitásának egyik nagy ígérete az volt, hogy a liberalizáció után új vállalkozások jelennek majd meg a piacon. Valószínűleg csalódni fognak azonban, akik komolyan vették, hogy 2002-ben vagy 2003-ban tömegével indítják majd meg szolgáltatásaikat a különféle távközlési vállalakozások. Még akkor is, ha a piacra lépés hazánkban könnyebb, mint az EU-tagállamok többségében. Az új, egységes hírközlési törvény szerint a piacra lépni szándékozó vállalkozásoknak engedélyt sem kell kérniük, csupán bejelentési kötelezettségük van. Aki tudja igazolni, hogy rendelkezik a szükséges szakmai, gazdasági és tárgyi feltételekkel, elég, ha bejelenti a területileg illetékes hírközlési hatóságnál, hogy hol, és milyen szolgáltatást kíván nyújtani. Persze a piacra lépés olyan költséges és kockázatos vállalkozás, hogy azt a liberalizációt követő egy-két évben feltehetően nagyon kevesen kísérlik majd meg.

ELRETTENTÉS. A magyar piac meghódítására törő új cégekkel egy darabig biztosan nem kell számolniuk a jelenleg versengőknek. Részben azért, mert számos, a térségben érdekelt távközlési óriás már jelen van hazánkban. A befektetőként szereplő Deutsche Telekom, a Vivendi, a Telenor, a UPC, vagy a KPN önmagukban is eléggé elrettentő versenytársak. Az erősnek ismert konkurencia mellett azonban nem kedvez a piacra lépésnek az általános recesszió sem. Miközben szinte a távközlés valamennyi reprezentánsa költségei csökkentésén, nem meghatározó tevékenységei leválasztásán munkálkodik, valószínűtlen, hogy egy vagy több cég forintmilliárdokat öljön bele egy új magyarországi hálózat kiépítésébe, esetleg megvásárlásába.

Ennél nagyobb a valószínűsége annak, hogy a már jelen lévő, ám csak szerény ügyfélkörrel és csekély saját hálózattal rendelkező távközlési cégek hálózatokat bérelve próbálják növelni jelentőségüket. A siker reményében szállhatna harcba például az üzleti előfizetők megszerzéséért a British Telecom magyar cége, a BT Hungária Kft.

Nagy számú új szereplőre csupán a speciális, ma még lefedetlen – meglehet ki sem talált – szolgáltatások terén lehet számítani. Az egy-egy behatárolt területre szakosodó “specialisták” jelentős hányada azonban legfeljebb ideig-óráig működik majd.