Krasznahorkai László nagyinterjút adott Gulyás Mártonnak a Partizánban. A péntek este megjelent két órát felölelő beszélgetésben az író például érdekes anekdotázásba fogott arról, hogy bizonyos írásait megsemmisítette, mert félt, hogy amit papírra vetett, beteljesülhet.
Elkezdtem a pályám közepén szinte rettegni attól, hogy amit írok, az be fog következni. Volt olyan is, amit elhallgattam, vagy egyszerűen megsemmisítettem.
Krasznahorkai azt mondja, több könyvében is utólag olyan jelenetekkel találkozott, amelyekhez hasonló dolgok később a valóságban megtörténtek. Hozzáteszi:
A Sátántangó teljes mértékben fejben készült. 15-20 oldalak, A4-esek. Csak a méret pontossága miatt. Aztán leírtam. Még ma is fejben dolgoznék, ha dolgoznék. Kisebb dolgokat csinálok csak.
„Nekem jött az öreg!”
Vezettem egy autót, a sajátomat. Megálltam a pirosnál, előttem egy másik. Későn vettem egyébként tudomást arról, hogy öreg vagyok. Piros: telefonáltam, kicsit elengedtem a féket, és picit meglöktem az előttem álló autót. Kipattant a sofőr, közben mögöttünk is álltak, de zöld lett. Erre a csávó odaszól a harmadik, mögöttünk türelmetlenkedő autósnak: »Nem látod, hogy az öreg nekem jött?«. Az öreg. Hazamentem, megkértem a feleségemet, hogy fényképezzen le hátulról. Megláttam, megsértődtem, összeomlottam. Hiú vagyok.
Krasznahorkai a hiúságról még azt is mondja, nem tud beletörődni abba sem, hogy „pocakja van”. De megjegyzi: annyira persze nem érdekli, hogy tegyen ez ellen.
Ugyanitt hozzáteszi, gyáva már volt: elmeséli, fiatalabb korában egy barátnőjével andalogtak este az utcán, mikor szembejött velük egy részeg férfi, és megtámadta a nőt.
Félreálltam. Intézzék el egymás közt. 40 felett voltam. Annyira szégyellem, hogy máig emlékszem rá. Veszekedés volt, nem álltam oda, hogy bántod a csajom! Megijedtem attól az agresszív részegtől. A lány nem nehezményezte. Megoldotta, rátermett volt.
Tarr Bélán kívül senkivel nem dolgozna
Egyszer volt igazán konfliktusos, amikor A londoni férfit forgattuk.
– meséli arról, összevesztek-e valaha Tarr Bélával. Krasznahorkai szerint amikor Tarrék megmutatták neki az első elkészült anyagot, annyira rosszul reagált rá, hogy azt mondta Tarrnak: ezt a filmet sem volna szabad befejezni, és több film sem kellene. Úgy érezte, Tarr életműve többet ér annál, mint hogy ezzel záruljon.
Kiakadtam teljesen és elrohantam
– fogalmaz.
Gulyás megkérdi, fölmerült-e a Nobel-díj óta, hogy újabb művét megfilmesítsék Krasznahorkainak. Rávágja, hogy állandóan kap ajánlatokat, de nemet mond.
Senkivel nem dolgozom együtt, csak a Bélával. Az én életemben biztos nem. A gyerekeimnek vagy valami papírt alá kell írni, hogy az ő engedélyükkel sem lehet. Vagy Tarr föltámad és csinál egyet, vagy mindenki más esélytelen.
Amikor megkérdezik tőle, miért zárkózik el ennyire más rendezőktől, a válasza prózaibb minden nagy művészetelméleti indoklásnál: „Nem szeretem a filmeseket.”
Az íróval a 24.hu-n is terjedelmes interjút közöltünk 2021-ben:
