Csenterics (Mérida) – Vitályos (Sparta Praha), Várkonyi (Qarabag), Csinger (Groningen), Markgráf (FC Köbenhavn) – Tóth R. (Konyaspor), Szűcs T. (Famalicão) – Molnár Á. (Raków), Vitális (AEK), Gruber (La Louvière) – Bárány (ADO Den Haag). Még tartalékaik is lennének: Átrok (Zulte Waregem), Skribek (Neftci) és Kovács M. (La Louvière).
Nem is rossz csapat.
A fenti névsor azon 14 magyar játékosé, akinek a játékjogát az NB I-ből külföldre érvényesítették (kölcsönadások nincsenek felsorolva), és a szerződés 2026 nyarán lépett életbe. Van a játékosok között olyan, aki esetében már korábban megszületett a megállapodás (Vitályos Viktor), olyan, akit sikeres kölcsönjáték után vettek meg (Csenterics Adrián), illetve olyan, aki külhoni kölcsönjáték után visszatért magyar klubjához, de egyből el is adták játékjogát (Kovács Mátyás). A jelenséggel a napokban már foglalkoztunk Paunoch Péter játékosügynök, a Center Sport tulajdonosa segítségével, ám érdemes megnézni regionális kontextusban és futballtörténeti síkon is, ugyanis nagyon érdekes eseménysort látunk:
A nagy magyar játékosexodus
Amikor Lothar Matthäus 2004-ben összehívta a keretét a Brazília elleni barátságos válogatott mérkőzésre (1–4), akkor a 22 fős keretben csupán 6 légiós volt. Amikor a tartalékos nemzeti csapat elutazott Kaiserslauternbe (2–0-s, bravúros győzelem a házigazda németek ellen), akkor a 19 játékos közül csak hárman játszottak külföldön. Nem egész négy évvel később Erwin Koeman a Dánia elleni világbajnoki selejtezőre 20 játékost hívott meg. Ekkor már csak két játékos – a harmadik számú kapus Köteles László és a támadó Rudolf Gergely – állt magyar klub alkalmazásában, mindenki más légiós volt. Koeman össze tudott hívni olyan keretet, amelyben csak külföldön játszók szerepeltek.
